Csecsemő- és kamaszszínház
- Még 10-15 éve is divat volt azt állítani a gyerekelőadásokról, hogy igénytelenek - mondja Perényi Balázs. - Főként azok a megélhetésükért küzdő, a pályán elhelyezkedni nem tudók foglalkoztak gyerekdarabokkal, akik költségtakarékos, eladható mesékben gondolkodtak. Ezek nem tűntek el, de számuk jelentősen csökkent. A haknik, a plázarettenetek helyét átvették azoknak a műhelyeknek az előadásai, ahol az alkotók kalandot láttak egy gyerekeknek szóló műben. Ilyen a Közép-Európa Táncszínház Dó Ré Mi című mozgásszínházi előadása vagy az Artus Hókirálynője, a Stúdió "K" Kelekótya Jonathánja vagy a Bárka Színház produkciója: A legyek ura. Az utazós színházak között is vannak izgalmasak, például a Ládafia, a Márkus vagy a Figurina.
Perényi szerint nem lehet esetleges a gyerekprodukció, minden elemnek tudatosnak kell lennie, hiszen a gyerekek figyelme a tét. Lehet szimbolikusan fogalmazni, összetett dologról beszélni, a halálról, az egyedüllétről, az elvágyódásról vagy éppen az alkoholista anyáról, mint a Kirúgberúgban, a Kolibri előadásában. A kritikus úgy véli, gyerekszínházi szempontból a kőszínházakban van a legnagyobb baj. Kaposvár, Nyíregyháza, valamint a Bárka kivételével az idén nem találkozott igazán átütő gyerekdarabbal. Pesten biztosra mennek, az ifjúsági musicalek a divatosak, ezekben semmi megújulás nincs. Perényi úgy érzi, a szakma kezdett felfigyelni a fiataloknak szóló produkciókra, a kritikusok díjai közé is bekerült a legjobb gyerekszínházi előadás kategóriája.
Perényi Balázs fontosnak tartja a bábelőadásokat is, és kiemeli a több mint tíz éve gyerekszínházi centrumként működő Marczibányi Téri Művelődési Központot az évi 170 előadásával, módszertani hétvégéivel, foglalkozásaival. Említi a Kolibri Színház munkáját is, ahol időről időre kitalálnak valami újat, többek között a kamaszoknak.
- 2002-ben rendezték meg az I. Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálét, már elkezdték tervezni a harmadikat - jelenti ki a Kolibri Színház igazgatója, Novák János, az ASSITEJ Magyar Központ elnöke. Az ASSITEJ (Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége) egyébként a Marczibányi téri fesztiválon is "részt vesz", átadják az Üveghegy-díjukat. Novák János is azt állítja: paradigmaváltás volt a gyerekszínházakban. Ő is azt említi, már nemcsak a munkanélküliek helyzetbe hozásáról szól egy-egy gyerekelőadás, hanem alternatív csoportok is gondolkodnak ebben. Újdonság a 0-3 év közötti gyerekeknek szóló produkció, amelyeknek Norvégiában vannak hagyományai. A "csecsemő-előadásokkal" a szülőknek is boldog órákat szereznek, a Kolibriben elsőként Bozsik Yvette mozgásművész, Rácz Attila és a Kolibri művészei készítettek ilyet. Mint már említettük: a Kolibri Színház gondol a kamaszokra is, nekik készült a Médeia gyermekei, a Kirúgberúg, a Kövek produkciói. Sőt az Igazságügyi Minisztérium bűnmegelőzési programjának pályázati nyerteseként a pedagógusoknak szervezett továbbképző kurzust a Kolibri.
Novák János nem ért egyet azzal, hogy a gyerekszínház célja kizárólag a szórakoztatás és a jövő nézőjének nevelése. Fontosnak tartja a mai problémák megbeszélését is. Ennek kapcsán meséli, hogy a Kövek egyik előadása előtt eltűnt az egyik ruhatáros táskája. Úgy vélték, a kamaszok nevelésére is specializálódott színház nem hívhat rendőrt. A produkció előtt randalírozó osztály az előadás közben megjuhászodott, és a darab végére előkerült a ruhatáros táskája.
