Nem kizárólag a Kína és Dél-Korea által revizionistának minősített középiskolai tankönyvekről van szó, vagy éppen a Kelet-kínai-tenger apró szigeteinek hovatartozásáról, hanem sokkal inkább az ázsiai térségért folytatott hatalmi harcról. Az Asahi Shimbun szerint a japán gazdaság szinte teljesen meghódította Kínát. Emellett Japán politikai ambíciókat táplál, szeretne az ENSZ-ben állandó BT-tag lenni. Ezt Kína és Dél-Korea ellenzi. Az iraki szerepvállalás és a pacifista japán alkotmány bizonyos cikkelyeinek egyre kevésbé szigorú értelmezése is arra utal, hogy Japán nemcsak az ázsiai térség gazdasági, hanem vezető politikai hatalma is kíván lenni.

Elemzők szerint azonban ez mindaddig nem sikerülhet, amíg Japán nem rendezi viszonyát - és itt még mindig a második világháborúról van szó - Dél-Koreával és Kínával. Japán regionális szomszédaival való kapcsolatának az sem használ egyébként, hogy Koidzumi Dzsunicsiro miniszterelnök az utóbbi időben négyszer is ellátogatott a tokiói Jaszukuni szentélybe, amely a háborúkban elesett japán katonák emlékét, de egyben egyes háborús főbűnösök maradványait is őrzi. A szigetországban egyesek ebben nem látnak problémát, hitük és a szamuráj gondolkodásmód szerint ugyanis a bűn a halállal feloldozást nyer.

Politikai nézeteltérés ide vagy oda, a japán közemberek egyáltalán nem ellenségként tekintenek szomszédaikra. Több tízezer kínai diák tanul Japánban, a Kínában élő japánok száma közel százezer, a Korea-csodálat pedig a szappanoperák korábbi sikere után most a zenére is kiterjed.

Tokió, 2005. április