Hat patak folyik át a fővároson, a Dunába: a budai oldalon a Hosszú-réti-, az Ördögárok- és az Aranyhegyi-, Pesten a Gyáli-, a Rákos- és a Szilas-patak. További kettő, a Csömöri és a Mogyoródi, a Szilas-patakba torkollik. Vizük minősége dunai torkolatuknál az adható legrosszabb osztályzatot kapja - ötöst -, a kilencvenes évek óta gyakorlatilag folyamatosan. Egyedül felsőbb szakaszaikon akadnak még helyek, ahol valamivel jobb jegyet érdemelnek. A Gyáli-pataknak például léteznek olyan szakaszai, ahol néha még halat (főleg a legigénytelenebbek közé sorolt kárászt) is látni, és a Naplás-tavon átfolyó Szilas-patak vize sem olyan tragikus - egy darabig. A többi, szaknyelven kisvízfolyásról azonban még ez sem mondható el - tudtuk meg a Közép-Duna-völgyi Környezet-, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség biológusától.

Dr. Nagy Zoltán elmondta: a leglehangolóbb az Ördögárok állapota. Vizének minősége már nem sokkal forrásvidéke, azaz Nagykovácsi környéke után elkezd romlani, majd a városba érve - a Szilágyi Erzsébet fasornál a föld alá bújik - gyakorlatilag szennyvízgyűjtő csatornává válik. Hogy mi lesz belőle, amúgy rövid útján, jól megfigyelhető Erzsébet híd alatti torkolatánál, amely maga is leginkább csatornabeömlőre emlékeztet. A szakemberek tízes osztályzatot adnának neki, ha volna ilyen.

Egyébként az összes többi patakról elmondható, hogy eleve szennyezetten érkezik a fővárosba, amire a csaknem kétmilliós metropolis persze jócskán rátesz. Befogadják a kommunális szennyvizet, a járművek olaját, nagyobb esők után az ipari tározók vizét, a sót, a szemetet.

Valamivel jobban bírnák a terhelést, ha kedvezőbb lenne a hidrológiai trend, azaz nem száraz évek követnék egymást. Sajnos az időjárás is ellenük dolgozik: nem esik elég eső, a patakokban tehát nincs elég víz, a kisebb víz élőlényei (már ahol vannak még ilyenek) kevésbé állják az ammóniumot, a nitritet, a nitrátot, a fenolt, a foszfátot és a foszfort (műtrágya, háztartási és ipari mosószerek). Az Ördögárok medrében például egy meglehetősen hosszú budapesti szakaszon egyáltalán nincs víz (még valami olyasmi sem), ezért a szakembereknek újabban egészen Nagykovácsiig kell menniük az úgynevezett városhatári mintavételekhez. A kisvízfolyások élővíz jellege egyre inkább megkérdőjelezhető - fogalmazott a professzor.

Nagy Zoltán szerint is elsősorban persze az illegális szennyezés megszüntetésével lehetne javítani a patakok állapotán (a kisvízfolyásokba - a Dunával ellentétben - szigorúan tilos lenne bármiféle szennyet vezetni), ez azonban vágyálom. Jó megoldás volna emellett (bár nem tűnik sokkal kevésbé utópisztikusnak), ha helyreállítanák a patakok eredeti medrét a mostani kiegyenesített, kibetonozott csatornák helyett. A kanyargó, itt-ott lelassuló, természetes fenekű vizekben ugyanis még a szennyezés dacára is képes meglenni valamiféle növény- és állatvilág, szó lehet biológiai víztisztulásról. A biológus szerint sokat segítene az is, ha a patakok vizét a városhatárnál vagy azon kívül felduzzasztanák, afféle kis tározókat alakítanának ki belőlük.

Jó példa erre a már említett Szilas-tározó, azaz a horgászvízként is ismert Naplás-tó, amely, mint utaltunk rá, egy darabon egészen elfogadható minőségűvé teszi a Szilas-patakot: felhígítja, leülepíti a szennyet.

Rákos-patak: távol a természetestõl