Nincsenek illúzióim az őrjöngés lecsillapíthatóságával kapcsolatban, de legalább néhány nyilvánvaló tényt érdemes megemlíteni, hátha enyhítheti azok indulatát, akik még hajlandók velük ellentétes véleményen elgondolkodni.

Ebben a kényszerű népszavazásban csak az „igen” járt volna azonnali következményekkel. Aki erre voksolt, akarva-akaratlanul arra játszott, hogy már december 6-tól elinduljon a végképp összezavarodó politikai elit haláltánca, külföldről ránk zúduljon az értetlen és ingerült visszhang, és évekre előre garantált legyen a hideg polgárháborús feszültség - szó se eshessen másról, mint nemzeti sorskérdésekről.

A „nem” érvényesülése ezzel szemben időt adott a magyar közéletnek. A majdnem másfél millió nemmel szavazó polgár közül biztosan sokan húzták ikszüket indulatból, mérgezett lélekkel a „nem” mellé. Ám az is biztos, hogy nem vagyok egyedül higgadt és másoktól is higgadtságot kérő állásfoglalásommal, amellyel elutasítottam a népszavazásra feltett kérdést.

A „nem” részemről nem zár le semmilyen utat, semmilyen elfogadható megoldást kárpátaljai, vajdasági és más kárpát-medencei tájakon élő honfitársaim előtt. Csak annyit kértem szavazatommal, és ebben csak megerősítenek a fejlemények: nyugalom, csigavér.

Most elkezdődhet a valódi munka. A valódi megegyezés szándékával betartható, érvényesíthető törvények születhetnek a határon túli magyarok státusának rendezésére.

A magyar választók bölcsessége megnyugtatta az aggódni kezdő nemzetközi intézményeket és a szomszédok diplomáciáját. A népszavazás eredményének ismeretében nem úgy kényszerülnek tárgyalásra, hogy a magyar fél képviselőiről alappal feltételezhetnék, felhatalmazásuk eleve lezár minden utat a méltányos kompromisszumok előtt.

A magyar törvényhozás, a politikai elit időt nyert a belső konszenzus keresésére, és ez együtt haladhat az állampolgárságot szabályozó magyar törvények változtatásainak külső elfogadtatásával, illetve az elfogadtathatóságra irányuló diplomáciai puhatolózással.

Gyurcsány Ferenc a kampánycsend előtti tévévitában, amelyet három radikális határon túli magyar vezetővel folytatott, zárszóképpen így fogalmazott: „Magyar vagyok, magyarnak születtem – és hazafivá lettem. A sorsom arra rendelt, hogy felelősséget viseljek 15 millió magyar honfitársamért, 15 millió polgárért. Ennek a felelősségnek kívánok megfelelni. Ennek a felelősségnek pedig úgy tudok megfelelni, ha együttműködést, ha tárgyalást, ha konzultációt, ha párbeszédet kínálok. Ezért nem a szavazásra, nem az „igen” szavazására, hanem az attól való távolmaradásra biztatok, hogy kezdődhessen a tárgyalás, hogy ne erőszakkal próbáljuk megoldani azt, amire – látszik a vitából is – nincsen még kész a magyar nemzet. Türelmet kérek, együttműködést egy közös, 15 milliós, erős magyar nemzet érdekében.”

A magyar választók két nappal később megadták ezt a türelmi időt.