Habitusomból adódóan először megpróbálom a másik fél szavainak jóindulatú értelmezését alapul venni. De jelen esetben ez sajnos lehetetlen. Nem tudok ugyanis olyan érzékszervi zavart elképzelni, ami megmagyarázná, hogy engem, a nőt, az emberi lényt egy autóval, lakással vagy más (tartós?) fogyasztási cikkel tévesszenek össze. Bármivel, amit el lehet, sőt el is kell dobni, ki kell cserélni, ha túlságosan elamortizálódott. Az amortizációs kulcsot a nő esetében "természetesen" a férfi partner határozza meg. (Mire nem jó egy közgazdászdiploma!)

A miniszterelnök-jelölt úr már máskor is tanújelét adta a gendertémában való jártasságának. Amikor például még csak egyszerű ifjúsági és sportminiszter volt, elismerő oklevelet adományozott a (Földi Ágnes nevével fémjelzett) Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Szövetségének. Amelynek alapító okiratában rögzített (tehát nyíltan vállalt célja), hogy legalizálja a prostitúciót, azaz a nők elleni erőszak, kizsákmányolás legdurvább formáját.

(Ezen persze nincsen semmi csodálkoznivaló. Olyan országban élünk, ahol Takács Albert ombudsmanhelyettes úr nyíltan kijelent(het)i, hogy a "prostitúció nem emberi jogi kérdés", hogy ő "ebben a kérdésben erkölcsi relativista", és a prostitúcióval kapcsolatban "szabad akaratról" beszél. Szabad akaratról, holott az emberi jogi szervezetek képviselői nemegyszer felvilágosították már arról - amit véleményem szerint amúgy is munkaköri kötelessége lenne tudni -, hogy a prostitúcióba való bekerüléskor a prostituáltak átlagéletkora 14 év. Ideje lenne elgondolkodni azon, hogy kinek a szabad akaratáról is beszél T. A.? Mert szerintem szabad akarata a prostitúció világában a kliensnek van, és nem a 14 éves gyereknek.)

A Fidesz nőtagozata közleményében "megdöbbenésének és felháborodásának adott hangot a miniszterelnök-növendék kijelentései miatt". Tette ezt azonban olyan stílusban és hangon, amellyel nem tudok azonosulni. "Gyurcsány jelenleg harmadik feleségével él, ami önmagában valószínűsíti személyiségének labilitását." Hogy a politikában bevett szófordulattal éljek: nem szerencsés ez a kijelentés egy olyan párt nőtagozatától, amelynek egyik vezető politikusa Deutsch Tamás. Aki első (és eddig egyetlen) házasságában él ugyan, de három hölggyel nemzett gyermeket.

A Fidesz nőpolitikájával kapcsolatos legnagyobb problémám az, hogy puszta demagógia - tehát az indulatok felkorbácsolásán kívül semmire sem alkalmas - újból és újból felvetni az abortuszkérdést anélkül, hogy tisztáznánk, mi is lenne a férfiak szerepe/felelőssége a(z abortuszhoz vezető) nem kívánt terhességek kialakulásában.

Ezt a véleményemet támasztja alá, hogy egyetlen olyan megnyilatkozást sem hallottam még (fideszes) politikus szájából, amely elítélte volna az egykori ifjúsági és sportminiszter magatartását. (Bár más kérdésekben lenne ekkora konszenzus a parlamenti pártok között!)

Olyan (fideszes) politikusra sem emlékszem, aki legalább általánosságban kijelentette volna, hogy a fogamzásgátlás, tehát a felelős szexuális magatartás nem csak a nők dolga.

Véleményem szerint tehát a nőpolitika mindkét oldalon a pártpolitika céljainak alárendelten működik. Csak akkor és csak addig, amíg a két célrendszer erősíti egymást, vagy legalábbis nem kerülnek egymással ellentétbe. És ezért végső soron mi választók, a politika fogyasztói vagyunk felelősek. Amennyiben a fél szemükkel folyamatosan a tetszési indexekre sandító politikusaink észlelnék, hogy a női érdekek képviseletével szavazatokat lehet nyerni (vagy legalább azt, hogy nőellenességgel csak veszíteni lehet), lennének női érdekeket képviselő politikusok. Szóval én az "öregecskedő" feleségek lecserélése helyett a hímsoviniszta politikusok lecserélésére szavaznék. Remélem, a kedves olvasók is.

Kurta Ágnes

A szerző közgazdász