A 22 éves, irokéz-frizurás, láncokkal dekorált Nick Rizzuto első ránézésre nem az a típus, akitől azt várnánk, hogy társasági vitában kiáll az iraki háború mellett. A The New York Times beszámolója szerint a punkzenekarok logóival teletetovált srác az ellenkultúra tipikus megjelenítője - egészen addig a pillanatig, amíg meg nem szólal.
Punkok Bushért
Akkor ugyanis kiderül: Rizzuto nem baloldali, hanem republikánus punk, aki február óta honlapot is üzemeltet ConservativePunk címen. Rizzuto 2001. szeptember 11-e óta tartja magát Bush-párti patriótának, támogatja a terrorizmus elleni háborút, adócsökkentést és szabadversenyes kapitalizmust akar - és ezzel nincs egyedül az ellenkultúrában. Mozgalomról ugyan túlzás beszélni, de az sem igaz, hogy az amerikai rockzenei művészvilág kizárólag baloldali, illetve Kerry-párti lenne.
Bár túlnyomórészt azért igen. Köztudomású, hogy Bruce Springsteen és a Pearl Jam beállt a választási kampányba Kerry oldalán; minden lap beszámolt róla, hogy Madonna egyenlőségjelet tett Bush és Bin Laden közé; hogy minden, magára valamit is adó rock- vagy rapzenekarnak van Bush-ellenes vagy antikapitalista száma. A még szórványosan létező punkvilág eleve szélsőbaloldali és háborúellenes, s egy részük ma vagy Kerry-párti, vagy teljesen államellenes. Nem csoda, hogy a NOFX zenekar körül szerveződő, eddig két Rock Against Bush CD-t megjelentető punk-rock mozgalom mára mintegy 200 zenekart tudhat maga körül, köztük olyan hírességeket, mint a Green Day, az Offspring vagy a Foo Fighters. A punk a The Clash és a Dead Kennedys óta baloldali és anarchista, tekintélyellenes és szemtelen. Nehéz elképzelni, hogy tetovált taréjfejek arról beszéljenek, hogy Bush "csodálatos, kompetens vezető", a punkot pedig "eltérítette néhány szélsőbalos elem." Pedig Rizzuto és társa, Michale Graves (a Misfits zenekar volt énekese) pontosan ezt mondják.
A konzervatív punkok, akik kényesen ügyelnek arra, nehogy véletlenül is összekeverjék őket a jobboldali, rasszista skinheadekkel, kevesen vannak. Internetes honlapjaik és weblogjaik azonban hamar ismertekké és gyűlöltekké váltak, ezrével kapják az értetlen, kiakadt e-maileket. A bőrdzsekijén Reagan-portrét viselő Andrew Heidgerken, a GOPunk weboldal szerkesztője a punkok hagyományos polgárpukkasztó attitüdjét szórakoztató módon kiterjeszti saját szubkultúrájára is: nyilatkozata szerint különös örömöt lel abban, ha a baloldali punkok megbotránkoznak a nézetein. A The New York Times által megszólaltatott republikánus szakértő, Frank Luntz szerint azonban a baloldalon Kerry támogatása a mainstream, s paradox módon éppen ezzel szembe menni számít "anti-establishment" lázadásnak.
Az olyan Bush-párti (ex)sztárok, mint Ted Nugent vagy Kid Rock, az olyan konzervatív punkzenekarok, mint a Drawback, a Style Over Substance vagy a Nation of Suspects ismertségben persze nem vehetik fel a versenyt a fent említett sztárokkal, ám egy prominens szószólójuk azért akad. Johnny Ramone, a legendás Ramones exgitárosa márciusban a Washington Timesnak "hivatalosan" is elismerte: hosszú évek óta támogatója a Republikánus Pártnak, és e meggyőződését zenekaron belül és kívül sem titkolta. "Isten áldja Bush elnököt, Isten áldja Amerikát" - közölte 2002-ben, amikor a Ramones-t beválasztották a Rock and Roll Hírességek közé, nem sokkal azután, hogy Michael Moore nyilvánosan melegebb éghajlatra küldte az USA elnökét.
Nick Rizzuto is úgy látja, vannak bizonyos kapcsolódási pontok az őspunk és az új republikanizmus között, ilyen például az egyéni felelősség. "Az adóemelésben és az osztogatásban semmi punk nincsen" - nyilatkozta a BBC-nek.