Nemrégiben egyik ismerősöm mesélte, hogy feleségének több ízben is egészségügyi panaszai kezdődtek terhessége alatt, ám a neves professzor, akihez jártak, minden alkalommal megnyugtatta, semmi baj, minden normálisan zajlik. Ám amikor már kezdett nagyon rosszul lenni, ismerősöm orvost váltott, és az új fiatal doktor már alaposabban meg is vizsgálta az asszonyt, s kiderült, a magzat már régóta elhalt, sőt megkövesedett a méhben. Szerencséjükre a gyorsan eltávolított magzat köré olyan burok képződött, amely megvédte a szervezetet a méreganyagoktól.

Az ilyen, úgynevezett üszökterhesség vagy mola a terhességi trofoblaszt betegségek közé tartozik. A viszonylag kevéssé ismert kórképek egyik világhírű szaktekintélye, Ross S. Berkowitz professzor, a Harvard Medical School és a Dana Farber Nemzeti Rákkutató Központ professzora a közelmúltban Budapesten járt, hogy megtartsa székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémián, amely az amerikai szakembert a magyar orvosok szakmai-tudományos továbbképzéséhez nyújtott önzetlen kooperációs tevékenységéért tisztelet beli taggá választotta.

Berkowitz professzor lapunknak elmondta, hogy a trofoblaszt betegségek előfordulása nem egyforma a Föld különböző helyein. Míg Afrikában és Ázsiában már néhány száz terhességre jut egy ilyen eset, addig Észak-Amerikában és Európában csak minden ezredik terhes asszonynak kell szembenéznie ezzel a problémával. Az okok azonban nem genetikai különbségekre vezethetők vissza, s ezt a professzor és munkatársai vizsgálatokkal igazolták. Kimutatták például, hogy a Hawaiira költözött japánok leszármazottai között a trofoblaszt betegségek már ugyanolyan ritkán fordulnak elő, mint az ott élő amerikaiaknál, míg Japánban élő rokonaiknál a kockázati gyakoriság jóval nagyobb. A különbség mögött tehát kulturális és környezeti okok rejlenek. A professzor munkacsoportja Boston egy meghatározott körzetében 90 fehér és azonos társadalmi csoportba tartozó, üszökterhességgel kezelt nőt vizsgált. Az eredmény a táplálkozási tényezőkre hívta fel a figyelmet, s különösen az A-vitamint tartalmazó karotin szerepét emelte ki. A molaterhességek gyakorisága egy észak-olaszországi tanulmány szerint ugyancsak ott volt a legnagyobb, ahol a lakosság körében leggyakoribb volt az A-vitamin hiánya.

Az üszökterhességre azért is különösen oda kell figyelni, mivel fennáll a veszély, hogy különféle rosszindulatú trofoblasztdaganatok fejlődnek ki belőlük. S ugyan az ilyen ráktípusok az összes rosszindulatú daganat közül talán a legeredményesebben - Berkowitz profeszszor szerint még áttétes fázisban is százszázalékos sikerrel és egy újabb terhességre való esély megőrzésével - gyógyíthatók kemoterápiával, a siker azért nagyban múlik a korai felismerésen. Ezért is fontosak az üszökterhességen átesett pácienseken végzett folyamatos terhességi vérvizsgálatok, hogy a daganat kifejlődésekor azonnal megkezdhessék a kezelést.

Az amerikai vendég másik fő kutatási területe a petefészekrák, melynek még Amerikában is igen magas, a méhnyakrákénál és a méhdaganaténál is nagyobb a halálozási aránya, amit Berkowitz professzor azzal magyaráz, hogy az esetek 80 százalékánál sajnos nagyon előrehaladott állapotban fedezik fel a bajt. A Dana Farber Központ általa vezetett munkacsoportja a petefészekrák korai észlelésére létrehozott hálózat egyik láncszeme. A munka ebben az esetben a hibás gének kihalászásán alapszik, s a petefészekrákos nők génjeinek az egészséges sejtekkel való összehasonlító molekuláris biológiai vizsgálatával tavaly már 3 olyan génre bukkantak, amelynek köze lehet a kóros elváltozáshoz. S bár jelenleg még nincs sehol igazán hatékony szűrőmódszer a petefészekrák korai felismerésére, a profeszszor optimista: - Öt éven belül kezünkben lesz az a vérteszt, amivel már igen korai stádiumban kimutathatjuk a petefészekrákot.