A csillagászatban használatos definíció szerint a csillag olyan gázgömb, amelyben atommagfúziós folyamatok eredményeként energia termelődik. Ezt persze a csillagászok mondják, s nem a költők. A mai ismeretek szerint a világegyetem anyagának döntő többsége a csillagokban összpontosul. A Naphoz legközelebbi csillag a Proxima Centauri 4,3 fényév, azaz mintegy 40 billió km távolságra van. Éppen az irgalmatlan távolságok miatt látszanak még a legnagyobb csillagok is pontszerűnek.

Egyébként téved, aki azt hiszi, hogy a csillagok ötletszerűen helyezkednek el az űrben. Óriási csillagrendszereket, azaz galaxisokat alkotnak. A Nap a Tejútrendszer nevű, mintegy 200 milliárd csillagot tartalmazó galaxis teljesen átlagos tagja. Mondjuk a Tejútrendszer másik végéből nézve, mert itt, a Földön, a mi Napunk nagyon is fontos szereplője életünknek.

A legkisebb tömegű csillag a Ross 614B névre keresztelt képződmény, amely mindössze 0,08 naptömegű, míg a legnagyobb, úgynevezett hiperóriások 70-80 naptömeget is elérhetnek. A csillagok abszolút fényessége is eltérő, a legfényesebbeké a Napénak 50-60 ezerszerese is lehet, míg a vörös törpecsillagok a Nap fényességének tízezred részével sugároznak.font>

A KIÖMLÖTT TEJ ÚTJA

Az európai csillagnevek az ókori népek, elsősorban a görögök névadását vitték tovább. A csillagnevekre született magyar mondákban egyébként pogány és keresztény elemek is megtalálhatók. A Tejút a népnyelvben a Hadak útja, Országút, Szalmásút és Részegek útja nevet is viseli. Mindegyik elnevezéshez egy-egy történet társul. A Tejút például ekként magyarázódik: a Kisjézus kihányta a tejet, s az éltető anyag kifolyt az égen. Van másik is: Sánta Kata megbotlott a tejesköcsöggel. A Hadak útja elnevezés Csaba hun királyfi seregének vonulását jelképezi. A Tejút kétfelé ágazására is született népi magyarázat: Jézus Krisztus jártában egy részeg emberrel találkozott, s látva annak dülöngélését, jobbnak látta, ha kitér előle. A jól ismert Göncölszekér a Nagy Medve csillagkép hét csillagából áll össze. A népnyelv a legismertebb elnevezés mellett ráillesztette még a Benceszekér, Illés szekere, Szent Péter szekere megjelölést is. A néphit szerint a szekér a Tejúton halad, rendszerint szénával megrakottan. A mondavilág egyik története szerint Illést az égbe ragadó tüzes szekérből lett a Göncölszekér. Egy másik viszont azt állítja, hogy a részeg embert elátkozta a felesége, s a zsémbes asszonyság jóvoltából került ő szekerestül az égbe. A szekérrúd meg azért görbe, mert beleütközött a mennyország kapujába.

Az égbolt csillagaiból szerkesztett csillagképek képi ábrázolása természetesen eltérő volt a különböző népek esetében. Az egyiptomiak például egy bika hátsó lábát rajzolták oda, ahol a mi Nagy Medvénk van. A Kis Medve helyén vízilovat találunk, de volt ott krokodil, oroszlán, sólyom is. Valószínűsíthető, hogy a legtöbb ókori csillagkép Mezopotámiából származik.

Egy-egy állatövi jegyet mintegy 2200 évvel ezelőtt az alapján határoztak meg, hogy a Nap égi útja során éppen melyik csillagképben ment át. Az akkori tavaszokon a Kos csillagképben járt, most viszont a Halak képben mozog. Egyébként az állatövi jegyek mindegyike a Nap égi útjának közelében van. Persze a gyakorlatlan csillagmustráló nem tudná behatárolni az egyes jegyeket, hiszen ehhez az őket felépítő csillagok közül néhányat ismerni kell. Támpontok nélkül a fantázia kevés.

CSILLAGTAN

A csillagászat a legrégibb tudományok egyike. Az ókori keleti és a közép-amerikai kultúrákban már időszámításunk előtt három-négyezer évvel tudós emberek kémlelték az eget. A legfontosabb és leghasznosabb eredmény ez időből a naptár kidolgozása volt, amely a Hold, a Nap, és a fényesebb égitestek, így például a Vénusz kelésének, nyugvásának megfigyelésén, majd előrejelzésén alapult.

Minőségi ugrást Krisztus előtt 300-tól az ókori görögök hoztak a szakmába. Először ekkortájt vetődött fel a Föld és egyes égitestek gömb alakjának ötlete. A korszak legjelentősebb eredménye a ptolemaioszi geocentrikus, azaz földközéppontú világkép kidolgozása volt. (A korabeli megfigyelők úgy képzelték, hogy az egymáshoz képest mozdulatlan csillagok - az állócsillagok - hatalmas gömbön helyezkednek el, amely egy rögzített tengely körül forog.)

A középkorban a görög örökséget továbbfejlesztő arabok értek el kimagasló eredményeket, ám idővel Európa szállította a tudományos megállapításokat. Lassan kilépett az emberiség Ptolemaiosz örökéből, s ha nehezen is, de elfogadta, hogy a Naprendszer középpontja nem a Föld, hanem a Nap. Hosszú idő telt el addig, amíg az is nyilvánvalóvá vált, hogy Naprendszerünk csupán egyike a számtalan hasonló képződménynek./font>

TAVASZI CSILLAGKÉPEK

A Föld forgása miatt hónapról hónapra másféle csillagok és csillagképek pompáznak az égbolton. Ilyenkor tavasszal a Göncölszekér rúdjának meghosszabbításában egy narancssárgás színű, fényes csillag, az Arkturusz, az Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb csillaga látszik.

Dél felé tovább haladva a Szűz csillagkép főcsillaga, a Spica fénylik. Jobbra egy viszonylag könnyen felismerhető, jellegzetes alakú állatövi csillagkép - egy a tizenkettőből -, az Oroszlán látszik.

Hogy miért éppen Oroszlán? Erre a görög mondavilág ad feleletet. Héraklésznek a mükéméi király szolgálatában tizenkét feladatot kellett végrehajtania, ezek egyike egy termetes oroszlán elpusztítása volt. A sörényesről az a hír járta, hogy bőrét még dárdával sem lehet átlyukasztani. Héraklész nem is így bánt el vele, hanem beszorította a barlangjába, s ott megfojtotta a félelmetes fenevadat. Héra istennő azonban féltékenyen fogadta Héraklész dicső cselekedetét és a hős bosszantására az oroszlánt a csillagok közé helyezte. Idővel Héraklész is felkerült az égre, kellő távolságra egykori ellenfelétől, így nyugodtan alhatunk, már nem kerül sor újabb párviadalra.

Ugyancsak a tavaszi égboltot ékesíti a Szűz csillagkép. Egyesek szerint Aurórát, a hajnal istennőjét ábrázolja, aki sokáig az emberek között élt, de megelégelte gonoszságukat és előlük az égbe költözött. Mások viszont úgy vélik, hogy inkább Justitiát, az igazság istennőjét ábrázolja, hiszen közelében ott van az igazságosztó mérleg is.

HOROSZKÓPIKUS SEJTPORGRAM

A Naprendszer bolygóinak együttállása egyébként sokféle félelemre, hiedelemre adott, ad okot. A különféle találkozások egyesek szerint nagyon is szerepet játszanak életünkben, míg mások matematikai számításokkal próbálják igazolni, hogy a Vénusz, a Merkúr és a többiek nem gyakorolnak különösebb hatást ránk. Egy biztos, sokan megélnek asztrológiából.

Az asztrológusok szerint az égi konstellációk igenis hatnak az emberekre. A születés pillanatában fennálló helyzet feltölti a gyerek sejtjeit, programot ad, amely szerint azután nagy vonalakban leéli az életét. Egy asztrológus például meg tudja mondani, hogy az egyén életében mikor következhet be súlyosabb betegség, mikor célszerű lakást vennie, s milyen csillagjegyben született párt választhat magának.

A folyóiratokban a különböző állatövi jegyekben születetteknek közölt horoszkópokat egyébként készítőik is csupán tájékoztatásnak szánják, hiszen ebben az esetben csak a tizenkét típusnak adnak tanácsot, s nem az egyénnek. A személyre szabott horoszkóp elkészítéséhez legalább 15-16 óra kell.

Néhány évvel ezelőtt érdekes kísérletre vállalkozott egy neves amerikai asztrológus. Azt állította, hogy ha bemutatnak neki valakit, illetve megkap négy horoszkópot, amelyek egyike a bemutatott személyé, akkor ő nyolcvan százalékos biztonsággal ki tudja választani az illető horoszkópját. Nos, csupán huszonöt százalékra sikeredett a kiválasztás, hiszen a huszonnyolc kísérleti személyből mindössze nyolcnál jelölte meg a helyeset. Tehát éppen annyiszor, mintha találgatással jutott volna a megfelelő eredményre.

Az Élet és Tudomány - ahol rendszeresen csodaszép képekkel illusztrált égbolt-leírások jelennek meg - egy másik kísérletről is beszámolt a közelmúltban. Ez esetben 83 személy részére hivatásos asztrológusokkal horoszkópot készítettek. Ezután minden személy három horoszkópot kapott, de csak az egyik volt az övé. A 83 kísérleti alany közül 28 választotta ki a sajátját, kétharmada mellétrafált. Az itteni eredmény is megfelel a véletlen találgatás arányának. Jó néhány egyéb teszteredmény is azt hozta ki, hogy a horoszkóp leírások nem igazán illenek a személyekre.

A pszichológiában Barnum-effektusnak nevezik azt a jelenséget, hogy az emberek szinte bármilyen állítást elfogadnak magukról, ha az a legkisebb mértékben is hízelgő rájuk. Emiatt van az, hogy az esetek túlnyomó részében bármilyen horoszkópról úgy érezzük, hogy az meglehetősen jól ránk illik, függetlenül attól, hogy tényleg nekünk készült, vagy sem. Persze, ha nem vesszük túl komolyan, ha nem hisszük, hogy csak a horoszkópban leírtak, s más nem történhet velünk, akkor szórakozásnak nem utolsó.