Mi legitimálja a kínzást - teszik fel a kérdést világszerte, miután a bagdadi börtönből elszabadultak a borzalmas képek. Ami most vizuálisan is a közvélemény tudatába ivódott, régóta gyakorlat. Az amerikai hadsereg és titkosszolgálat gúnyos néven Kalifornia Hotelnek nevezi azokat a börtöneit, ahol a feltételezett muzulmán szélsőségeseket nyíltan pszichikai kínzásnak veti alá.

Mi legitimálja hát a kínzást? Semmi - válaszolja a Német Szövetségi Köztársaság ügyészsége. Pár hónapos hír, mégis aktuálisabb, mint bármikor. A frankfurti ügyészség vádat emelt a város volt rendőrfőnök-helyettese ellen, mert a főtiszt kínzással fenyegetett meg egy előzetesben lévő férfit. A gyanúsítottat rajtakapták, ahogy a 11 éves Jakob von Metzler szabadon engedéséért követelt váltságdíjat átveszi.

A rendőrség lecsapott a gyerekrablóra, aki azonban nem volt hajlandó elárulni a kis Jakob hollétét. Miután a rendőrtiszt abból indult ki, hogy a fiú még életben van, utasította a kihallgatást végző hadnagyot, hogy fenyegesse meg a férfit: "ha nem árulja el, hol a gyerek, jön egy küzdősportokban járatos ember, és nagy fájdalmakat fog neki okozni". A gyanúsított erre elárulta, hol a kisfiú - holtteste.

Wolfgang Daschner ezen az estén megírta kötelező jelentését az ügyészségnek, melyben az állt: remélve, hogy a gyerek még életben van, kínzást helyezett kilátásba, ha a gyanúsított nem kezd beszélni. Az ügyészség másfél év múltán úgy döntött, vádat emel a főtiszt ellen. A kérdést nehéz megválaszolni: egy gyermek életének megmentése nem teszi megengedhetővé a kínzás tilalmának felfüggesztését?

Az ember hajlamos arra, hogy vérért kiáltson: verjék csak ki a mocskosból, hol a kisfiú. Ha azonban az ember alapvető jogát szabadon értelmezhetővé tesszük, egy idő után minden határ elmosódik. Már a XIII. században azért harcolt a nemesség Európa-szerte, hogy bírói végzés nélkül senkit se lehessen letartóztatni. Az államhatalom belvédelmi szerveitől való félelem tehát több száz évre nyúlik vissza.

A demokrácia volt az, amelyik végleg kiharcolta, hogy egy jogállam tisztességesen bánjon minden gyanúsítottjával. Kétség esetén a védelem javára kell dönteni - hangzik az alaptézis. Amikor a kínzást egyetlen esetben sem engedélyezi a törvény, nem a bűnösöket védi, hanem az ártatlanokat. A bűnözők, ha úgy tetszik, abból profitálnak, hogy sokszor hosszas eljárás kell a tettes kilétének meghatározására, az ártatlanokat pedig védeni kell.

Nincs az a bűn, amiért egy demokrácia engedhet ebből az alapelvből. A Kalifornia Hotelláncban (Guantánamo, Bagram, Diego Garcia) feltételezett al-Kaida-terroristák, tálibok és más muzulmán szélsőségesek ülnek. A CIA kihallgatásukra szofisztikált módszert dolgozott ki. A nappal és éjjel váltakozását erős lámpákkal mesterségesen felborítják, teljesen követhetetlen rendszerben adják a táplálékot, ami hol szegényes, hol királyi. Nagy hőmérséklet-változásokkal és logikátlan büntetés-dicséret játékkal a foglyok végül elvesztik minden orientációjukat.

A Kalifornia Hotelben egy hét alatt elmúlik egy év és egy hónap alatt egyetlen nap, az összezavarodott foglyok pedig beszélni kezdenek. Én ezt nem tudom máskép értelmezni, mint kínzásnak. Maradandó nyoma marad? Minden bizonnyal, mert egy összetört lelket még nehezebb meggyógyítani, mint egy szilánkosra tört csontot. Ha a CIA módszere nem válik be, az amerikai titkosszolgálat átadja gyanúsítottját egy kevésbé jogállami kormánynak egy listával, melyen a kérdések szerepelnek. A pakisztáni hatóságok gyakran csak a válaszokat tudják visszaadni, a gyanúsítottat már nem - valószínűleg nem is hiányznak.

Vonatrobbantást akarunk Magyarországon is - kérdezik Madridra utalva, ha az ember ellenérzését fejezi ki. A legfrissebb hírek szerint a bagdadi Abu Garib börtönben azonban rengeteg az ártatlan, tévedésből letartóztatott iraki. Az egyik kiszivárgott képen egy férfi áll csuklyában egy kartondobozon, testéhez Szaddám kínzóeszköze, egy elektrosokk van szerelve. Az amerikai katonák azt mondták a fogolynak, ha lelép, halálos erősségű áramot adnak neki. Hol van itt Madrid?

A kínzás tilalma mindannyiunkat jobban érint, mint az iszlám terror. Ha elkezdjük szubjektíven értelmezni a civilizáció ezen alapvető vívmányát, gyorsabban válunk a magát demokratikusnak nevezett állam, mint egy öngyilkos merénylet áldozatául. Egy német nő nyolc hónapos gyerekével nyolc órát töltött New Yorkban rács mögött étlen-szomjan, mert egy azonos nevű személy rajta állt a körözési listán. Szerencséje volt, hogy viszonylag hamar tisztázódott a valós személyazonossága.

A terrorizmus legnagyobb veszélye, hogy félelmünkben leromboljuk legnagyobb értékünket. Szeptember 11-e után Bush és a világ minden vezetője elmondta: nyitott világunkat akarják megtámadni, de nem engedünk. 2003-ra azonban megduplázódott az egy év alatt muzulmánok kárára elkövetett rasszista erőszak száma az Egyesült Államokban, a népek kohójában.

A kínzás tilalma, a belvédelmi szervek kontrollálása olyan jogunk, amihez ragaszkodnunk kell, még akkor is ha az ellenfél nem ismer morális akadályt. Talán ezzel gyengítjük a terrorizmus elleni harcot, de többet óvunk meg vele. Megvédjük a világunkat, azt a világot, amit Irakba Bush szavai szerint el akart vinni.

Szeptember 11-e után a legnagyobb amerikai szatirikus magazin első cikke sírni valóan költői álhír volt: Isten sajtótájékozatót tart, melyen elmagyarázza, hogy értette a "ne ölj!" című parancsolatot. A theOnion.com cikkében a keresztények, zsidók és muzulmánok egy Istene elmondja: "azt hittem, ha két szóban formálom meg a parancsot, nem nyílik lehetőség, hogy félremagyarázza valaki. Hát most megismétlem, a ne ölj pontosan azt jelenti, amit első hallásra".

A kínzás kérdése is ennyire egyértelmű. Szomorú, hogy megannyi szörnyű tévedés, halálra vert vagy kínzással el nem követett bűnt elismerni kényszerített és kivégzett ártatlan számtalanszor dokumentált példája után is itt tartunk 2004. május 7-én, az európai béke 59. évfordulója előtti napon.