Kóczián Péter úgy tesz, mintha a Hír TV egy normális, független csatorna lenne, amely információforrás gyanánt, nem pedig vazallusi hűségű kurzusmédiaként funkcionál. A különbség csak annyi, hogy ő nem számon kér, demonstrál, hanem - még rosszabb - dolgozik. Mikéntha a BBC szerkesztőségében. Körülötte publicisztikai verőlegények melegítenek, heccelik be egymást, ő úgy néz ki köztük, mint szelíd filosz a kültelki huligánok törzskocsmájában. Időnként betelefonál egy-két túlbuzgó polgári körös, hogy mikor rúgják már ki ezt a pimasz liberális provokátort. Lovas István "a balliberális tematizációs team" ügynökének minősítette Kócziánt. De ő csak mosolyog, és végzi a munkáját. A kisfiús derű azonban csak látszat. Olyan vérprofi kíméletlenséggel faggatja a stúdióba hívott ellenzéki politikusokat, hogy kezdem félteni. Attól, hogy Orbán mezei hadai - akiket nem érdekel, hogy hősünk a kormánypártiakat is ugyanolyan stílusban kérdezi - előbb-utóbb kikövetelik az eltávolítását.

Kóczián olyan szerepet játszik a "polgári" elektronikus hírközlésben, mint Tölgyessy Péter a Fidesz-frakcióban. Nekik valamiért meg van engedve, hogy ne üvöltsenek a farkasokkal. Olyan cikkeket írhatnak, olyan kérdéseket tehetnek fel, amilyenekért másokat rég kivágtak volna a frakcióból, a szerkesztőségből. Rájuk vadászati tilalom van, bár néha a lábuk elé lőnek egyet, hogy tudatosuljon bennünk: nem kockázatmentes vállalkozás igazmondónak lenni a hazugság palotájában.

Sok liberális elvbarátom nem érti, hogy a független újságírás magyarországi etalonja - aki olvasta Kóczián riportjait, tudja, miről beszélek - hogyan állhat egy párthű kurzustévé szolgálatába. Vannak, akik szerint Kóczián átment a független tényfeltárás oldaláról a pártosan elkötelezett zsurnalisztika oldalára, mint pl. Szerető Szabolcs vagy Torkos Matild. Csakhogy ez utóbbi "dezertőrök" már hangvételükkel is jelzik: többé nem a tényeket hajszolják, hanem bizonyos politikusokat. De cikkünk tárgya ugyanaz maradt, aki volt: úgy elemez, kérdez, mintha az ÉS vagy a Mancs számára külsőzne. Mások úgy vélik, hősünket kilóra megvették, hogy nagy fizetésért elmenjen kirakatembernek, alibinek. Ezek a vélemények rosszindulatúak és nem megalapozottak. Egyesek arra gondolnak, Kóczián valóban beépült. A "mi kutyánk kölyke" elment a jobbos manipulációgyárba, hogy majd megírja, leleplezze a működését. A feltételezés egyenesen sértő Kócziánra nézve. Ha ő be akarna valahová épülni, nem ilyen amatőr módon csinálná. Aligha lógna ki ennyire a sorból, ha bizonyítékokat gyűjtene.

Személyes véleményem szerint részéről ez kísérlet: egy pártfüggetlen, hiteles, a Fidesz médiaszekciójának "katonai szárnyától" elhatárolható jobbközép média létrehozására. Úgy gondolja: ha valaki azt szeretné, hogy a konzervatív újságírásról ne csak Stefka István vagy Franka Tibor jusson az emberek eszébe, akkor ne finnyáskodjon, tűrje fel az ingujját, és lásson neki. Nem lesz fáklyásmenet, a képernyőt eleinte panoptikumi figurák rohamosztagos mentalitása uralja, őt legfeljebb megtűrik. De ha megkapaszkodik, lassan valódi hírcsatorna lesz a párt közeli tévéből.

De vajon mi lehet a Hír Tv oka rá, hogy Kócziánt alkalmazza? Annál is érdekesebb ezt vizsgálni, mert önmagában a tény, hogy Kócziánt egy ilyen tévé alkalmazza, visszaigazolást jelenthet az ő számára is: egy szakmailag korrekt jobboldali média létrejötte nem elképzelhetetlen.

Nem valószínű, hogy pusztán afféle díszgójnak szánták Kócziánt. Egyrészt egy televíziót, különösen egy üzemszerűen működő hírgyárat nem lehet úgy csinálni, mint egy napilapot. Audiovizuális kommunikációs térben a baklövések, fiaskók sokkal jobban visszaütnek. Kóczián még egy profi újságírócsapatból is kimagaslana. A Hír Tv személyzetével összevetve pedig egyértelműen lehengerlő az intellektuális-szakmai fölénye. Az átlagos vagy egyenesen szerény képességű, politikai alapon kiválogatott munkatársak közt ő az adu ász. Nélküle a csatornát kizárólag jobboldali törzsszavazók és borzongani vágyó túloldali kritikusok néznék. Kóczián csalétekként működik: miatta kapcsolnak a tévére olyanok, akik különben messzire elkerülnék. Hősünk edzőnek is kitűnő: neki köszönhetően ellenzéki politikusaink "hazai pályán" készülhetnek fel az "ellenséges média" kérdéseire. Itt a baki, az ellentmondásba keveredés, hazugságban maradás nem olyan nagy tragédia. A túlnyomórészt pozitívan elfogult nézőközönség elnézi vagy észre sem veszi. Kóczián jelenléte, objektív műsorvezetési technikája alkalmas rá, hogy kifelé az egész televíziót legitimálja. Olyan szerepet tölt be ő a Hír Tv-nél, mint a volt cári tisztek a szovjet Vörös Hadseregben vagy a "maszek" vállalkozók a NEP-korszakban. A félanalfabéta, hatelemis munkáskáderek gyűlölték őket, de tudták: egyelőre szükség van rájuk a rendszer működtetéséhez. Azzal érveltek, hogy a bukott rezsim tégláiból építjük az újat. Aztán - beszélték egymás között - miután kifacsartuk őket, mint a citromot, mehetnek a történelem szemétdombjára. Amellett Kóczián - az ellene felhozott szélsőjobboldali vádak miatt - az ostromlott erőd pszichózisát is elmélyítheti. Hisz sokan tényleg riporteri széket bitorló téglának gondolják. És valljuk be, ezt a gondolatot van mivel táplálni. Hisz Kóczián volt az, aki a jobboldali körökben sátáni merényletnek tekintett bányariport szerzőivel, Ószabó Attilával és Vajda Évával közösen írt az ÉS-be exkluzív összeállítást a Fidesz kommunikációs agytrösztjének titkairól. Ugyanott publikált Orbán-hívők szívének aligha kedves tényfeltáró írásokat Végh Ferenc vezérkari főnök menesztéséről vagy a Surányi-ügyről. Emiatt hősünk kötőféken van a Hír Tv-nél. És pillanatnyilag nem úgy tűnik, mintha leengednék a pórázról. Félnek, hogy ez a függetlenségére büszke díszpinty "saját fészkébe piszkít". Interjúkat csinálhat, egy-két tudósítás is belefér, de az ő igazi terepe, a zsurnálpolitológiai riport szóba se jöhet. Borókai Gábornak így is magyarázkodni kell miatta jobboldali rendezvényeken és interjúkban. Azzal védi, hogy kiváló szakember. Persze az elégedetlen tömegeket ezzel nem szereli le: az ő szívükben csak a Pörzse Sándor-féle hithű mudzsahideknek van hely. Jó néhány éve, kezdő egyetemista újságírótanoncként láttam meg egy kirakatban Kóczián Péter Weyer Balázzsal közösen írt, az MSZP-SZDSZ-kormányról szóló Felelősök című könyvét. Szakmai épülésem szempontjából az egyik legjobb döntés volt e mű megvétele. A balliberális lapoknak dolgozó Kóczián precíz analízist készített a politikacsinálás műhelytitkairól. Ez is csábító lehetett a Hír Tv vezetősége számára, gondolták, jó egy ilyen ember, aki sokat tud az ellenfélről. A Felelősöket a balliberális média - például a Magyar Hírlapban Csizmadia Ervin - agyondicsérte. De azt Kóczián tudja a legjobban, hogy fordított esetben aligha lenne így. Ezért nem érthető Kóczián megjegyzése egy vele készített interjúban, a Heti Válaszban. Kóczián végig intelligensen és megnyerően kezeli a helyzetet. Aztán a lap munkatársa felteszi a kérdést: "Önnel csökkenti a Hír Tv a pártosság látszatát?" Kóczián válasza: "Amikor 1994-ben a Magyar Narancsnál megkértek, hogy írjak cikket az SZDSZ-ről - mely párt a Narancshoz legalább olyan közel állt, mint a Fidesz a Hír Tv-hez -, ugyanúgy díszpintynek kellettem." Nos, Kóczián riportsorozata, A Mérleg utca nyelve 1995-ben jelent meg a Magyar Narancsban. De az nehezen képzelhető el, hogy Borókai Gábor felkéri majd őt, ugyan, csináljon már valami jó kis leleplező anyagot a Fideszről. Pedig a Narancs-riport korántsem unikális eset. A Népszabadság közölt tényfeltáró riportot az MSZP közeli Xénia-lázról, a Magyar Hírlap tárta fel a Tocsik-ügy SZDSZ-es vonalát, a Világgazdaság hozta a szocialista politikusokat érintő VIP-listát, az ÉS Szekeres Imre hotelügyét, a Népszava a Horn-Meciar paktumot, és akkor az Index legújabb huszárvágásáról még nem is beszéltünk. A "másik oldalon" ilyen nincs.

Kóczián dilemmája, hogy meddig próbálkozik, hol az a határ, ami után már nem próbálja elhitetni magával, hogy normális tévét lehet kreálni ebből a vadul, hithűen pártos csatornából, ahol a képernyő alján polgári körös mozgósítási koordináták úsznak, a telefonos szavazások pedig a népfrontos listák eredményeit idézik. Meddig igyekszik Kóczián szakmai tekintélyével lefegyverezni a hideg polgárháború eme támaszpontján állomásozó regimentet?

A Hír Tv Kóczián nélkül sokkal rosszabb lesz, de Kóczián sem képes objektív hírforrást faragni belőle. Ekkora csodára ő sem képes.