Figyelemre méltó az a készségeskedés, amely a film pozitív hazai fogadtatásának útját egyengeti. Van, akit a tetszésnyilvánítás arra késztetett, hogy a virágvasárnapon templomainkban felolvasásra kerülő evangéliumi részlet kezdő mondatát parafrazeálva - "Evangélium Mel Gibson szerint" (Heti Válasz, 2004. április 1.) - szinte az evangéliumok "árfolyamán" értékelje a filmgyártás e kasszadarabját. Az egyházi sajtó és a klerikus hozzászólók leginkább a plazák népének evangelizálását remélik általa. A vezető katolikus hetilap publicistája szerint a film megtekintése egyenesen a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok hatékonyságát segíti: "Valószerűségével, naturális ábrázolásával minket is leránt a földre. Ezzel keresztény hagyományunk sok esetben stilizáló s ezért - valljuk meg - nemegyszer torzító hatását igazítja ki. Sokszor túlságosan elvont, szavakba öltöztetett, a testtől pogány módon eltávolodott a vallásosságunk." (Új Ember, 2004. április 4.) A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia titkára azért tartja értékesnek a filmet, mert "a hívők többsége nem tudja átérezni Jézus szenvedését. Túlságosan távolinak, múltba veszőnek tűnik számukra a passió. Ez a film segít megérteni, hogy Jézusnak mit kellett kiállnia az emberiségért." Ugyanitt, ezzel szinte egybehangzó hivatkozás olvasható a PPKE rektorhelyettesének "vélekedésére", az újságírót idézve: "a film előnye, hogy bemutatja, amit a teológia jószerével elfelejtett hangsúlyozni, mégpedig az emberi szenvedés hozzájárulását a megváltáshoz". Nem gondolom, hogy a valóban Krisztust követők körében ilyen mértékű spirituális deficitet kellene a katolikus egyház elöljáróinak feltételeznie. A Jézus halálára és a megváltásra emlékeztető megannyi feszület, keresztút, fájdalmas olvasó, a szentmisében megismételt keresztáldozat mind-mind értelmetlen jel, kiüresedett szimbólum, követhetetlen gesztus lenne? Ha igen, beszéljünk róla nyíltan az egyház fórumain. Jézus szenvedésének "korszerű" bemutatásáról pedig azt gondolom, hogy a "helyettes szenvedő" kínzatásának harsogó spektákuluma éppen a valódi szenvedés, a másik emberért vállalt önkorlátozás, egyháziasan szólva: a mindennapi kereszthordozás imperatívuszát némítja el. Az élet amúgy éppen elég szenvednivalót kínál, szenvedő felebarátaink, megkínzott kortársaink sokasága osztozott és osztozik ma is világszerte Krisztus szenvedésében, akikkel - és ezt a Krisztus-hívők jól tudják - nem a damaszkuszi, hanem (a szamaritánust megelőzve) a jerikói úton találkozhatni (Lk 10, 25-37).

A film egyik méltatóját (Szummer Csaba: Gibson passiójának üzenete, április 5.) a nyelvileg "zseniális leleménnyel" gondozott filmszövegben a "cs betűs latin kiejtés" állítja megfejthetetlen talány elé, amelyet - mivel nem lel rá magyarázatot - elhanyagolhatónak ítél mondandója szempontjából. Nem hiszem, hogy messze járok az igazságtól, ha azt gondolom, hogy az adott kontextusban egyébként nevetségesen anakronisztikus intonáció ezúttal a klerikális római füleknek szól, a nihil obstat (egyházi jóváhagyás) reményében. A Vatikán állásfoglalását megfogalmazó személynek nyilván jó oka volt arra, hogy engedjen, ez azonban közel sem jelenti azt, hogy egyes országok katolikus egyházi vezetése, a "világegyház", amint a hozzászóló tévesen véli, a magyarországihoz hasonló elismeréssel üdvözölné a film bemutatását.

A német püspöki kar nevében Karl Lehmann bíboros, a németországi evangélikus egyház képviseletében Wolfgang Huber püspök, valamint Paul Spiegel, a németországi zsidó közösség elnöke közös állásfoglalást tett közzé 2004. március 18-án, a film németországi bemutatásának napján, felhíva a figyelmet a film veszélyeire: "Az erőszak brutális jeleneteinek mértékét fölöttébb felkavarónak érezzük. Az ostorozás, a keresztvitel és a keresztre feszítés durva, harsogó jelenetei túlságosan igénybe veszik a nézőket, és sokak számára túllépik az elviselhetőség határát. Ha a média újra és újra feljebb srófolja az erőszak ábrázolásának mértékét, a kegyetlenség szinte megállíthatatlan spiráljába jut. Ezzel a drasztikus ábrázolással a film megcsonkítja és kérdésessé teszi a Biblia üzenetét, továbbá azzal a veszéllyel jár, hogy Jézus életét az utolsó tizenkét órára korlátozza. Amint az eddigi hozzászólások mutatják, a filmben további problémát vet fel a korabeli zsidó résztvevők ábrázolása. Függetlenül attól, hogy szándéka szerint antiszemita-e a film, fennáll a veszélye annak, hogy az antiszemita propaganda eszközévé válik. Jóllehet felfedezhető a filmben a zsidók differenciált bemutatásának szándéka, öszszességében mégis az a benyomásunk, hogy kedvezőtlenül elrajzolva jelennek meg például a főtanács tagjai, vagy a zsidó nép szélesebb rétegei. A film ábrázolásmódja az antiszemita előítéletek újraéledésének veszélyét rejti magában. Az antiszemita tendenciák erősödését figyelve ez a tény rendkívüli kockázatot jelent a mai Európában." (A teljes szöveget lásd www.dbk.de.)

A francia katolikus püspöki kar információs és kommunikációs állandó titkársága (COPIC) 2004. március 30-án, a franciaországi bemutatót megelőző napon hat érsek aláírásával nyilvános állásfoglalásban tette közzé fenntartásait a filmmel kapcsolatban. "A film rendezőjének őszintesége nem vonható kétségbe, és bizonyára többen lesznek, akiket azért vonz a film, mert meg akarják ismerni Jézust. A filmben mindazonáltal inkább megrögzött szorongásaink: a rossztól való félelem, az erőszakhoz való vonzódás, a bűnbakkeresés jön át mint Krisztus igazi arca. A rendező, bizonyosfajta filmkultúrától áthatva, úgy döntött, hogy Jézus utolsó óráinak történetét rekonstruálja. Ez a választás azzal a következménnyel jár, hogy 1. a szenvedéstörténetet leválasztja egyrészt Jézus életéről és tanításáról, másrészt a feltámadásról, így megrövidíti az evangélium üzenetét. Néhány rövid flashback nem elég ahhoz, hogy számba vegyük azokat a motívumokat, amelyek fokozatosan keltették föl a tömegek ragaszkodását Jézushoz, és a vitát személye, szándékai és titokzatossága körül; 2. a jézusi tanítás és a szenvedéstörténet szétválasztása nem mutat semmit abból az ellentétből, amely Jézus és a főpapok, farizeusok, írástudók között fennállt. Csoportjuk csak a letartóztatás és az ítélethozatal pillanataiban jelenik meg őrjöngő dühvel, ily módon, függetlenül attól, hogy a film szándékában antiszemita-e, antiszemita vélemények alátámasztására alkalmas; 3. a film az elszenvedett kínzásokra és a kereszthalálra az erőszak sokkoló látványával emlékeztet. Ez az erőszak, amelyben megmeríti a nézőt, elfedi a szenvedés értelmét, Krisztus személyének és üzenetének lényegét, amely a teljes önátadásban tökéletessé váló szeretet; 4. az erőszak szélsőséges ábrázolása miatt a film megtekintése 12 éven aluli gyermekek számára tilos."

Szöllőssy Ágnes
művészettörténész