A hispánok az ország történelmének korábbi bevándorlóival szemben nem azonosulnak a fő áramlatot jelentő angol nyelvű kultúrával, hanem politikai-kulturális és nyelvi zárványt alkotnak a nyugati parti Los Angelestől a floridai Miamiig, elutasítva a protestáns angolszász értékeket, amelyekre az "amerikai álom" épült. A mexikói amerikaiak a szerző szerint csak akkor osztozhatnak ebben az álomban, ha angolul álmodják.

Huntington A Hispán kihívás címmel előzetest közöl könyvéből a Foreign Policy kéthavi folyóirat legújabb számában. Huntington szerint az Egyesült Államok a kockázatok ellenére nem akar tudomást venni a nemzeti identitást kikezdő fenyegetésről. Az alapvető kérdést így fogalmazza meg: megmarad-e az Egyesült Államok olyan országok, amelynek egy nemzeti nyelve van és kultúrája alapjában angolszász-protestáns. Amerika azzal, hogy válasz nélkül hagyja a kérdést, hallgatólagosan beletörődik abba, hogy kétnyelvű országgá válik, mint Kanada vagy Belgium. Ez persze nem jelentené a világ végét, de annál inkább annak az Amerikának a végét, amely 300 éve fennáll. Az amerikaiak Huntington szerint jobban tennék, ha ezt nem engednék meg, hacsak nem jutnak arra a meggyőződésre, hogy úgy lesz jobb számukra.

Az Egyesült Államok társadalmában a korábbi faji, feketék és fehérek között hagyományos megosztottságot az angol és spanyol nyelvűek közötti kulturális árok váltja fel. A bevándorlók nagy többsége a szomszédos Mexikóból érkezik és általában az Egyesült Államok délnyugati részében telepszik le, olyan területeken, amelyek 1835-ig Mexikó részét alkották. A szerző szerint a délnyugat lehet hamarosan az Egyesült Államok Quebecje. (Québec a kétnyelvű Kanada francia ajkú tartománya.)

Huntington egy évtizeddel ezelőtt már nagy vihart kavart a Civilizációk összecsapása című könyvével, amelyben azt jósolta, hogy a világ jövőbeli konfliktusai a civilizációk, különösen a kereszténység és az iszlám küzdelmei lesznek. Legújabb munkáját máris hevesen bírálják. Andres Oppenheimer, a The Miami Herald szemleírója szerint az amerikai rasszisták örvendezhetnek, mert végre nemzetközi hírű értelmiségi fogalmazza meg ellenérzésüket Amerika gyorsan növekvő hispán közösségével szemben. A kommentátor áltudományos, idegengyűlölő ostobaságnak minősíti Huntington írását.

Az Egyesült Államokban a latin-amerikai bevándorlók önazonosságának megőrzését segíti, hogy nyelvüket majdnem második hivatalos nyelvként kezelik, a közintézmények, a bankok, a közüzemek telefonos ügyfélszolgálatának első kérdése, hogy a hívó az angol vagy a spanyol nyelvet választja-e mondanivalója előadására. George Bush amerikai elnök stábja spanyol nyelvű választási hirdetéseket is készített. A spanyol ajkú közösségek életét elemző újságcikkek szerint ugyanakkor a nyelvi asszimiláció őket sem kerüli el a második vagy a harmadik generációban.

(MTI)