1. A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Hittudományi Karának Kari Tanácsa 2003. október 10-én - titkos szavazással - döntötte el, hogy egy lelkész szakos hallgatót nem minősít alkalmasnak a lelkészi pályára, ami azt jelenti, hogy tanulmányait a karon nem folytathatja. Erről a kar dékánja a hallgatót tájékoztatta. Ezt követően, 2003. november 28-án a Kari Tanács úgy határozott, hogy az érintett hallgató hallgatói jogviszonyát 2004. január 31-ig érvényben tartja arra az esetre, ha tanulmányait folytatni kívánja egy másik fakultás teológiai szakán, ahol nemcsak lelkipásztorokat, hanem világi teológusokat is képeznek. Így ezt felvételi vizsga nélkül, egyszerű átjelentkezéssel megteheti. A KRE Hittudományi Karán ilyen szak nincsen, ezért erre nem tud intézményen belül lehetőséget nyújtani. Következésképpen a Kari Tanács álláspontja nem az, hogy az illető ne folytathassa tanulmányait, s ne kaphasson teológiai diplomát, hanem arra vonatkozik, hogy a Kari Tanács előtt megfogalmazott hitbeli és etikai állásfoglalása miatt lelkipásztori szolgálatra nem készülhet föl.
A tények kedvéért
2. A Teológiai Kar mint a Református Egyház számára lelkészeket képző intézmény, nem hozhatott a Református Egyház belső életét meghatározó hitelveknek ellentmondó döntést. E hitelvek nem teszik lehetővé, hogy a homoszexualitást szexuális, illetve erkölcsi normaként valló, homoszexuális gyakorlatot folytató ember lelkipásztor legyen, hiszen lelkészi fogadalmát egyházunk hitelvei alapján teszi le. Az egyháznak ügyelnie kell arra, hogy a lelkipásztori szolgálatot végzők szexuális viselkedése ne keltsen meg-ütközést a gyülekezetek tagjaiban és a gyülekezeten kívüli társadalomban, s ne képviseljen a Biblia és az egyház tanításaival szemben álló erkölcsi modelleket. Ha ez a magatartás a lelkipásztori gyakorlat idején alakul ki, a lelkész akkor is alkalmatlanná válik a lelkipásztori szolgálatra. Már a lelkészképzés is tartalmaz olyan elemeket, amelyekhez lelkészi szolgálatra való alkalmasság szükséges. Ezért ha egy lelkész szakos hallgató a homoszexualitást szexuális normaként éli meg, és nem rendeli alá a református hitelvek által kívánt erkölcsi elveknek, s nem kíván változtatni mindennapi szexuális viselkedésén, nem tudja teljesíteni a lelkészképzés követelményeit. A Kari Tanács döntése nem diszkriminatív elveken alapult, hanem azon, hogy a lelkészképzés eleve összefüggésben áll a gyülekezeti hitgyakorlattal, és ennek kontextusában történik.
3. Nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a dékán fedte volna fel a homoszexuális hallgató "titkát", s ebből indult volna ki a Kari Tanács minősítő eljárása. A valóság az, hogy az érintett diák már 2003. augusztus 3-án, a Diákszigeten nyilvánosan azonosította magát ebben a kérdésben. A félév kezdetekor pedig teológustársai előtt is nyilvánvalóvá tette szexuális orientáltságát. A karon a lelkigondozói titoktartás oly mértékű volt, hogy - mint utólag kiderült - bár az érintett hallgató a saját maga által kezdeményezett lelkigondozói beszélgetések keretében a kar több professzorának beszámolt homoszexualitásáról, a tanárok természetesen egymást sem tájékoztatták erről. Miután a diáktársak felelősen nem tudták már kezelni a problémát, a konkrét személy megnevezése nélkül azzal a kéréssel fordultak a Kari Tanácshoz, hogy foglaljon állást általában a homoszexualitás ügyében. A Kari Tanácsnak erkölcsileg és jogilag csak azért volt lehetősége arra, hogy az érintett hallgató konkrét esetét tárgyalja, mert a hallgató személyesen kérte a Kari Tanács előtti meghallgatását. Miután a hallgató megjelent a Kari Tanács előtt, az elnöklő dékán mindenféle kérdésfeltevés nélkül adott szót neki. A hallgató ezzel a lehetőséggel élve, kifejtette a homoszexualitásról vallott nézeteit, saját érintettségét is előtárta. Itt tette nyilvánvalóvá, hogy nem tud azonosulni a Református Egyház idevonatkozó bibliai szemléletmódjával.
4. Az érintett hallgató érdekeit szem előtt tartva, a Kari Tanács felhatalmazásával, december 12-én a dékán tárgyalást folytatott a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorával az átjelentkezés ügyében, mivel ott nem lelkészi szakirányú teológusképzés is folyik. December 29-én a hallgató jogi képviselője bírósági keresetet nyújtott be jogorvoslatért, amiről a KRE Hittudományi Kara január 13-án bírósági értesítést kapott. Ezzel az ügy bírósági szakaszba került.
5. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a közélet különböző képviselőitől olyan nyilatkozatok, állásfoglalások, vélemények és minősítések kerültek nyilvánosságra, amelyek nélkülözték a tények teljes ismeretét, gyakran ferdítéseket tartalmaztak, s amelyek az egyházak alkotmányban és különböző törvényekben is biztosított autonómiáját sértik. Ezek indulatokat gerjesztettek, gerjesztenek a Református Egyház és intézményei, illetve a református hitelveket vallók ellen. Emlékeztetünk arra, hogy a 2003. december 22-én hozott, "az egyenlő elbírálásról és az esélyegyenlőség előmozdításáról" szóló CXXV. törvény rendelkezései is biztosítják az egyházi fenntartású oktatási intézmények számára, hogy tanulóikra hitelveikből fakadó követelményeket rójanak ki. A korrekt eljárás az lenne, ha azok, akik jogi, erkölcsi vagy politikai értékelésüket nyilvánosságra kívánják hozni, megvárnák "a másik fél", a Református Egyház információit, helyzetértékelését, illetve a jogerős bírósági ítéletet. El kellene fogadniuk azt az álláspontot, hogy bírósági szakaszban lévő ügyről a Református Egyház - korrektül eljárva - nem kíván részletes információkat adni. Márpedig, amíg hiányzik az ügyet feltáró ismeretek teljessége, addig nincs lehetőség a felelős véleményalkotásra és a helyes következtetések levonására.
Dr. Németh Dávid
a KRE Hittudományi Karának dékánja
