A legpesszimistább "forgatókönyv" szerint az európai uniós tagság adta lehetőségekkel élve évente tízezren hagyják el az országot, helyettük nem jönnek határon túliak, nem nő a születésszám és az élettartam sem. Igaz, a jelentős elvándorlás nem tűnik reális alternatívának - egy közelmúltban végzett felmérés szerint még az egyetemistáknak is alig nyolc százaléka gondolja úgy, hogy tartósan élne más országban -, ám a 2001-es népszámláláskor a 20-30 év közötti fiatalok jelentős számban "hiányoztak" a népességből, mert feltehetően külföldön élnek. Számolni kell tehát azzal, hogy a könnyebb munkavállalási lehetőség megnöveli a vándorlási kedvet.

Borús kép az idősmodellben

A demográfusok véleménye szerint a születendő gyerekek száma is nő majd. A legutóbbi adatokból az látszik, hogy egy nő nálunk átlagosan 1,3 gyereknek ad életet. A feltételezések szerint azonban mire a mai fiatalok kikerülnek a szülőképes korból, gyerekeik száma már átlagosan 1,6 lesz. Hablicsek László ehhez hozzáteszi, ez a közepes alternatíva. A "magas" pedig az a feltételezés, hogy az egy nőre jutó gyerekszám - a termékenységi kor lezárultával - 1,9 lesz, annyi, amenynyi a házasságban élő fiatalokra ma is jellemző. Várhatóan nő majd az átlagéletkor, a közepes feltételezés szerint 5-6 évvel, a magas alapján pedig fél évszázad múlva eléri a Nyugat-Európában jellemző átlagot. Mindezek a kutató által említett feltételezések - még a legoptimistább variáció is - azt mutatják, hogy a magyarországi lakosság 1,5-2 milliós csökkenésével kell számolni.

Mi történik akkor, ha - közepesen optimista népességgyarapodással és dinamikusan növekvő életkilátásokkal számolva - feltételezzük azt, hogy bevándorlók is gyarapítják a népességszámot? Mi a reális feltételezés, mi a kívánatos, milyen gondokat vethet fel a migráció, miként lehet ezeket enyhíteni? A migráció előre becslésének legreálisabb forgatókönyve az, amely évente 12 ezer fős pozitív egyenleget feltételez - állítja Hablicsek László. Ez az úgynevezett alapmodell, ennél borúsabb képet fest a jövőről az idősmodell, amely a növekvő élethossz mellett a jelenlegi alacsony gyerekszámot feltételezi. A legkedvezőbb változat az Európa-modell, kezdetben kisebb, majd erősen növekvő bevándorlási többlettel számolva.

A bevándorlók zöme ma 25-35 év közötti egyedülálló. Ha ez a korösszetétel marad, akkor ez - legalábbis átmenetileg - gondokhoz vezethet a munkaerőpiacon. Nálunk még nem alakult ki korszerű bevándorlási politika - állapítja meg a demográfus -, pedig éppen ezeknek a feszültségeknek az enyhítésére végig kell gondolni, miképpen ütemezhető, irányítható a folyamat. A demográfus olyan család- és társadalompolitikát tartana célszerűnek, amely vonzza a családos fiatalokat, valamint az idősebbeket. A kisgyerekes szülők közül az, aki a gyerekeket neveli, kevésbé jelent "konkurenciát" a munkavállalásban, az európai nyugdíjukból itt élők pedig pótlólagos keresletet hoznak a szolgáltatások piacán.

Az alapmodell szerint a bevándorlás eredményeként 2005-2050 között 900 ezren telepednének le az országban, s ebből eredően a születések száma 320 ezerrel nő, egyúttal 162 ezerrel többen halnak meg. A teljes vándorlási hatás, tehát több mint egymillió ember, ám ez még mindig azt jelenti, hogy Magyarország lakóinak száma 50 év múlva 8,7 millió lesz. Az Európa-változat alapján a vándorlási egyenleg 2015-től kezd dinamikusan nőni, és tartósan eléri az évi 30 ezer főt. Ebben az esetben a népesség száma a maival összemérhető szinten marad, az aktív korban lévők száma pedig - a többi változat többmilliós csökkenésével szemben - "mindössze" 900 ezerrel mérséklődik.

Elvándorlás csatlakozás után

A kérdésre, hogy milyen társadalom- és gazdaságpolitika kell a migráció ilyen ütemezéséhez, a demográfus válasza az, hogy ez feltehetően önmagától megvalósul Magyarország gyors gazdasági növekedése esetén. A kezdeti alacsony bevándorlási nyereség annak következménye, hogy az EU-csatlakozás után feltehetően az eddigieknél többen élnek majd a külföldi munkavállalás lehetőségével. A gyors gazdasági növekedés pedig megteremti annak feltételét, hogy 15-20 év múlva egyre többen térjenek haza.

Mind az alap-, mind az Európa-változat magával hozza sok százezer, akár milliós nagyságrendű bevándorló népesség integrálásának szükségességét. Arra a kérdésre, hogy várhatóan kik lesznek és honnan jönnek majd a bevándorlók, némi támpontot adnak az eddigi tendenciák. A 2002-es kimutatások szerint az akkor nálunk - tartós munkavállalási vagy letelepedési engedéllyel - élő 110 ezer külföldi 38 százaléka volt román állampolgár, és 19 százalékuk jött más szomszéd országból. Az összes itt tartózkodó 84 százaléka európai volt, 12 százalék érkezett Ázsiából és 4 százalék valamely más kontinensről. Ha ezeket az arányokat kivetítjük az elkövetkező fél évszázadra, akkor a jelenlegi bevándorlási szint mellett mintegy 650 ezer lenne a környező országokból érkezettek száma, és magas szintű bevándorlásnál meghaladná a 900 ezer főt, ami gyakorlatilag a szomszéd országok magyar lakosságának a bevándoroltatását jelentené.

Csemegézni nem lehet

Integrációs szempontból valóban úgy tűnik, hogy a magyar nemzetiségek áttelepülése jelentené a legegyszerűbb megoldást - jegyzi meg Hablicsek László -, hiszen ők beszélik a nyelvünket. Ugyanakkor az a kinyilvánított állami szándék, hogy a magyar nemzetiségűek ne hagyják el tömegesen szülőföldjüket, korlátozó tényező lehet.

A bevándorlók nem terhet jelentenek egy társadalomnak, hanem lehetőséget arra, hogy tettre kész, fiatal emberekkel gyarapodjon - szögezi le, hozzátéve, hogy egy ország törvényi szabályozás révén nem "csemegézhet" a betelepülni szándékozók között. Nem zárhat ki embereket nemük, származásuk vagy koruk alapján. Ugyanakkor előnyben lehet részesíteni azokat, akiket idevonzanánk, könnyítve a letelepedését, például a hiányszakmák művelőinek.

A bevándorlás önmagában kevés - összegzi Hablicsek László a hatásvizsgálatok eredményét. A fenntartható népességfejlődéshez mindegyik demográfiai összetevő - a gyerekvállalás, a továbbélés és a bevándorlás - egyidejű, jelentős változására van szükség Magyarországon.