Régi, indigókék füzetet tesz elém. Még az öreg kezdte benne a bejegyzéseket. Például az egykori hídőrökről: "1928- 1948-ig Fischlik József volt a hídmester a hídon. Nyugdíjazták 30 éves szolgálat után" - írja. Bár én csak húsznak számolom. "1948. augusztus 20-tól Király József volt a hídmester, majd halála után átvettem a Margit híd kezelésének felügyeletét" - írta Fazekas János. Ez az átvétel 1950. augusztus 21-én történt.

A híd történetéről is érdekes adatok szerepelnek a megsárgult oldalakon. Például az, hogy a pilléreket 1933 és 1935 között déli irányban 3 méterrel kiszélesítették. Ekkor a gyalogjáró addigi tölgyfa padlója beton lett, de a kocsipályán maradt a fakockás burkolat. Aztán itt áll percre pontosan felrobbantásának ideje: 1944. november 4., szombat délután 1 óra 20 perc. Majd pedig ez: "Az orosz Manci híd átadva a forgalomnak 1945. áprilisban - jég elvitte - lezárva 1946. jan." Azután: "A Manci pontonhíd 1946. máj 12-én átadva. 1947 decemberig volt." "1947. november 16-án, a felrobbantás után (2 évvel) egyirányú villamos közlekedésnek és gyalogközlekedésnek adták át a hidat." A teljes átadás nincs bejegyezve: 1948. július 31. Ezzel együtt teljes a történet. Nyilván könyvekből is kibogarászhattuk volna ezeket az adatokat, de ennek az indigókék füzetnek varázsa volt. Ezek itt megélt beírások. Farkas Imre 1978-ban vette át az őrséget, huszonöt éve. Ő is vezet egyébként egy nagy, barna spirálfüzetet mindenféle számokkal. De az már inkább csak munkanapló, rubrikákba bejegyzett számokkal. Egy másfajta hídtörténet. Nemrég elhatározta, számítógében megírja a két és fél évtized eseménynaplóját, egy része már kész is van. Kiolvasható lesz belőle, hogy mikor ütközött a budai 1-es mederpillérnek az osztrák Pc Lavel hajó: 2001. X. 3-án.

De az igazi az az indigókék füzet volt. Egyszer jött valaki, hogy a nagyapja itt hídmesterkedett az 1910-es években. De Faragó Imre nem írta be a nevet a füzetbe, pedig akkor most tudnánk, ki volt Fischlik hídőr elődje. Most kicsit bánja.