Magyarországon jelenleg mintegy 1500 termelő, illetve élelmiszer-feldolgozó foglalkozik biotermékek előállításával, elsősorban szemléletbeli okok, illetve a "hagyományos" mezőgazdálkodásban elérhetőnél jobb jövedelmezőség miatt.

Az organikus gazdálkodásnak is nevezett módszer révén ebben az évben 12-13 milliárd forintnyi bevételre számíthatnak a termelők. A tavalyi és a 2001-es adatok - 10, illetve 8 milliárd forint - azt mutatják, hogy a termőterület gyorsabban nő, mint a bevétel. Ennek elsősorban az az oka, hogy az európai biopiac egyes részterületei lassan telítődnek, a hazai bioágazat termékszerkezete pedig az igényekhez képest korszerűtlen. A biotermelésbe vont területek mintegy 60 százalékán gabonát, 27 százalékán olaj- és fehérjenövényeket termesztenek, 6 százalék a gyümölcs-, 4 százalék a zöldségültetvény, 3 százaléknyi földterületen pedig állati termékek készülnek. 85-90 százaléka exportra kerül. A legtöbb magyar bioáru az EU-ba - Németországba, Ausztriába és Angliába, illetve Svájcba - kerül, az évente 20 százalékkal növekvő, jelenleg 10 milliárd eurós uniós piacon ugyanakkor a szántóföldi növények értékesítésében egyre élesebb a verseny, míg zöldségből és gyümölcsből továbbra is minden mennyiséget el lehet adni.

A biogazdák támogatására idehaza 2003-ban 4,5 milliárd forintot fordít a költségvetés a nemzeti agrár-környezetvédelmi program keretéből, ez a pénz azonban csak az igények negyedére elég. Jó hír ugyanakkor, hogy állami ösztönzésre létrejött az első, organikus gazdálkodókat tömörítő termelési és értékesítő szövetkezet, amely az érdekek összehangolása mellett az uniós támogatások megszerzésében is segíthet: az EU a zöldségtermelést kizárólag az ilyen szövetkezeteken keresztül támogatja.