Vitorlavászonból divatőrület
Amerikai álom
Mint oly sok minden, a farmer története is Amerikában kezdődött, és persze egy európai találta ki. Loeb Strauss 1847-ben testvérei után ment az Egyesült Államokba, hogy beteljesítse álmát. Már javában tombolt az aranyláz, Strauss sógorával textil nagykereskedést nyitott. Döntően bányászok vásároltak náluk, akik egyre többet panaszkodtak könnyen szakadó pamutnadrágjaikra. Straussnak ekkor támadt az az ötlete, hogy elnyűhetetlen anyagból fog munkaruhát készíteni számukra. A fehér vitorlavászonból tervezett nadrágra zsebeket készítette a kibányászott arany számára, melyeket szegecsekkel erősített meg. Így szinte lehetetlen volt elszakítani. A fehér, barna és kék színekben készített nadrágok közül a manapság is divatos indigóval kékre festett változatot vitték a legjobban.
Strauss a nadrágokhoz szükséges anyagokat egyenesen Franciaországból hozatta. Az évszázadok óta Nîmes városában „serge de Nîmes” néven, gyártott szövet „denim” néven vált ismertté. Egy másik, az Olaszországban készült anyag pedig, miután a genovai kikötőből szállították az USÁ-ba, a feltételezések szerint e kikötőváros nevének eltorzult formájaként kapta a „jean” nevet. Míg a denimből erősebb, tartósabb, addig az egyszínű jeanből olcsóbb munkaruhákat készítettek. Utóbbi később vesztett népszerűségéből, de neve átszállt a kék denimből készült termékekre is („blue jeans”). A farmernadrág egészen a 20. század közepéig munkaruha volt, amit nők és férfiak egyaránt viseltek az amerikai gyárakban, azonban népszerű volt a farmerek és a cowboyok körében is.
Farmer: a szimbólum
Az 1950-es évektől a farmert már sokszor hordták tiltakozásképpen, például a fajüldözés, a szegények és gazdagok közti különbségtétel vagy a vietnami háborúval való szembefordulás jelképeként. Majd jött az új őrület, a rock ’n roll, melynek szimbólumává vált, részben Elvis Prestlynek is köszönhetően. A farmer népszerűségét a hippi korszak pedig csak fokozta.
A nagy divattervezők, mint Calvin Klein, Giorgio Armani, vagy Versace csak az 1980–90-es években fedezték fel a denim szövetet. Azóta már nincs olyan tárgy, aminek ne lenne farmer-változata. Sőt, a különféle ruhadarabok ma már nem csak a hagyományos farmerszövetből készülnek, hanem annak korszerűsített változataiból is (pl. elasztánfonallal vagy nagy rugalmasságú, terjedelmesített poliamidfonallal rugalmassá tett változatban), és nem is mindig a klasszikus kék színben.
Megérkezett Magyarországra
Magyarországon az első darabokat komoly ellenszenv kísérte a hatvanas években, a rendszer szorításának enyhülésével, azonban e ruhadarab elfogadottsága is nőtt, olyannyira, hogy az 1970-es évek végén a hazai textiliparban is megindultak a kísérletek a farmerszövet gyártására, mely 1978-ban meg is indult a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában. A cég pályázatot hirdetett a szövet elnevezésére és a beérkezett javaslatokból a „Trapper” nevet választották. A nadrágokat a hazai konfekcióipar állította elő és azokat részben a hazai piacon értékesítették, részben az akkori KGST országaiban, főleg a Szovjetunióban.
A Május 1 Ruhagyár pedig 1977-ben a Levi Strauss céggel kötött kooperációs szerződést eredeti farmernadrágok gyártására, Marcaliban.
A cég 1989-ben Kiskunhalasra, a volt Halasi Kötöttárugyár egyik épületébe költöztette farmernadrág-gyártó üzemét, melynek virágkorában mintegy 1500-an dolgoztak és évente 2-2,5 millió darab „blue jeans”-t állítottak elő. 2009-re azonban részben a konkurencia, részben a farmerek túltermelése miatt a Levi Strauss úgy döntött, hogy magyarországi gyárát bezárja, mert épp az itt termelt mennyiség az, amennyivel kapacitását le kell építenie, így június végéig megszűnik a gyártás. A márka természetesen nem vonul ki a magyar piacról, de több mint 500 munkahely megszűnik.
