Ötödik Nap-monológ

Égen járni, barátaim, pocsék. Jézus vízen

járt, a bogár, a madár repül. Ha szárnyam

lehetne, már itt se volnék.

Egy délután, ki

tudja, melyiken, a lényeg, hogy lefele tartok,

eszembe jutott, hogy megfordulok. Legalább

egyszer

azt nézem, ahonnan jöttem.

Nektek nincs sárga

fejfájásotok. Nem tépáz turbulencia. Nem

hánytok az Égtől. Ha én az Égbe jutok, az

a pokol. Nincs a föld alatt se szerencsém.

Amikor azt mondom jutok, akkor tényleg jutok.

Nem jutottam még soha semmire. Még hogy

mosolyogva néz meg sarjad az élet. Majd ha

bennetek is magfúzió lobog, akkor szóljatok.

G. István László (1972) Zelk Zoltán-díjas.

Legutóbbi könyve Homokfúga címmel

2008-ban jelent meg a Palatinusnál.

 

 

Nagyítás

Csak a búcsúzásban vagyunk teljesek.

Egy ragadozó madár köröket ír az égre.

S a búcsúzás olyan, mint egy diófa ősszel.

A földre hullt levelek alatt kiég a fű.

Termését csontos héj rejti el.

Milyen keveset tudunk megragadni,

s mily sok megy feledésbe folyton,

minden élettel. Ne a szenvedők arcát figyeld,

hanem a könyörtelenséget, amellyel

a szenvedés kiméretik. Akárcsak az élők,

a halottak is kijjebb vonulnak,

ha szűk lesz nekik a hely, kevésbé sűrűn

lakott vidékekre, ahol egymástól tisztes

távolságban nyerhetnek nyugalmat.

Nyári szél suhog a kertben, élettel,

szagokkal teli. Esténként kitátja száját

a trombitavirág. S a holtak felébrednek,

megmosakodnak, esznek, beszélnek,

aztán megint szétszélednek, és

megint bekuporodnak ágyukba.

A Hold ragyog, és emberek néznek

a Napba a Föld másik felén.

Nincs irgalom azoknak, akik a világosságot

sötétséggé teszik, s a sötétséget világossággá.

Babiczky Tibor (1980)

Legutóbbi kötete, a Levegővétel,

2007-ben jelent meg az Alexandránál.

 

Mindenki zsidó

Őzszemű koldus fillér magányában

autók közt hajléktalan toporgásában

a kirekesztettség keserű nyálában

a mosdatlan szájak tüskés illatában

mindenki zsidó.

Eltaposott bogár pillantásában

fülesbaglyok kitépett tollában

a lesántult ló szomorúságában

kidobott kutya döbbent zavarában

mindenki zsidó.

A letördelt faág párás panaszában

hervadt virágok halkuló dalában

félig evett kenyér eldobásában

penészedő étel savas zamatában

mindenki zsidó.

Vastapsok rángó arctalanságában

a rémhír paranoiák áttétes rákjában

röhögve tátogó bamba sunyításban

tarkóhideg gárdák csikorgásában

mindenki zsidó

Pilinszky versek toronymagasában

lánc-lánc eszterlánc suttogásában

a piafi könyörgés összes lázálmában

héber énekek kusza fájdalmában

mindenki zsidó

De fentről kelt reménység bizonyosságában

a neveden szólító személyes hívásban

a fényben, ott, Isten árnyékában

az ingyen kapott kiválasztottságban is

mindenki zsidó.

Bálint B. Artúr (1973)

Első kötete Sós és édes víz címmel a Koinóniánál jelenik meg.