Lábbusz, göri, bringa, deszka, és a legnagyobb királyság, a roller - ezek mind kiváló pénztárcakímélők. A buszbérletet, slusszkulcsot, fitneszbérletet be lehet varrni a matracba rosszabb időkre: most nem csak közlekedünk.

Évek óta halljuk, hogy mennyi érv szól az autózás ellen: elveszi mások elől a helyet, környezetszennyező, antiszociális, hangos, büdös, fúj. Ahelyett hogy arról révedeznénk, milyen gyönyörű dolog reggel biciklizni, ráadásul nagyon gyors, afféle frissítő ügyességi játék, közösségi élmény, és mindezek tetejébe marha olcsó. Izommal hajtjuk ugyanis.

Combizom

Kétségtelen: a húsmeghajtású járművek fogyasztják a legkevesebb üzemanyagot, ráadásul aki a saját izmaival gazdálkodik, hamar megtanul takarékoskodni a kifejtett erővel. Cserébe viszont elfelejtheti a fizetős testedzést, mert fitten tartja a pedálozás, és időt is spórol: a közlekedéssel töltött ideje eddig holt idő volt, most edzésként is hasznosul. Takarékosság: Országépítés.

Venni könnyű

Egy biciklit megvesz az ember egy egyszeri összegért - pénztárcájától és ízlésétől függően ötezer forinttól a csillagos ég a határ. Húsz-negyvenezer forintért már nagyon jó, városi bicikliket kapni újonnan, használtan pedig akár hat-héterezért - lomizóktól, bolhapiacon, interneten.

Érdemes ráfordítani azt a bő húszezer forintot a bicikli biztonságára, amibe az első-hátsó lámpák és a hozzájuk való újratölthető elemek, egy-két jó bringalakat és a bukósisak kerül - utóbbi csak akkor elengedhetetlen, ha az ember nem akar az agyánál fogva felkenődni egy járdapadkára. Ezen felül jönnek még a szerszámok, pótgumibelső, miegymás, és persze az elengedhetetlen pumpa. Autótulajdonosok ne vegyenek újat, csak kérjenek hozzá szelepbetétet. Az induló szett tehát harmincezer forint körül kezdődik. Ezeket viszont nem nagyon kell majd cserélni.

Kívánság szerint mindenféle kiegészítő, a harminc ezer forintos futárzsáktól a párezres strapabíró csomagtartókon és kosarakon át a háromszáz forintos nadrágszár-csíptetőig változatos kivitelben kapható, ezt már a használó egyéni igényei döntik el. Az extrémek kaphatnak a bicaj után köthető gyerekkocsit vagy áruszállító utánfutót.

Rendben is kell tartani

Évi egy-két szervizalkalom a minimum, amit egy tisztes paripának meg kell szavazni. Ez szerelőtől függően lehet ingyen vagy akár sokezer forintért. Olyan ez, mint az orvos vagy az autószerviz: fontos, hogy meg tudjunk bízni az emberben, akinek a keze közé adjuk a járgányt. A bicalmat többnyire növeli, ha az illető olcsón dolgozik.

Periférián

Még nem jártam olyan városban Magyarországon, ahol ne lett volna életveszélyes a belső területeken a biciklizés. Nincsen kiépítve úthálózat, az autóké minden, mintha nem is létezne más jármű. A gyalogosok oldalra, rossz állapotú, szűk, sokszor teleparkolt járdákra szorulnak, a biciklisnek meg sehol nincs legális helye. Éppen ezért a városi bicajozást külön meg kell tanulni. Ehhez elég sok segédlet áll rendelkezésre a neten, és a magyar bringások közösségi oldalain is segítenek a kérdezőnek.

Jobb mint...

Mindenesetre sokkal job biciklizni, mint autózni - sokkal olcsóbb, kevésbé stresszes, ráadásul autót nem is lehet a HÉV-en utaztatni. Tovább él: harmincéves autóval sokkal cikibb közlekedni, mint harmincéves biciklivel. Ráadásul javítható, bővíthető, sokkal kevésbé öregszik, mint egy kocsi. Nem kell parkolódíjat fizetni, nem tudnak vele megbüntetni.

Mindenképpen jobb, mint tömegközlekedni, mert olcsóbb (egy teljes árú BKV-bérlet jelenleg 9000 forint, egy jó minőségű bukósisakot kitesz, négy havi bérlet pedig egy vadonatúj bringa), legtöbbször gyorsabb, és az embernek biztos ülőhelye van, nem kell mások hónaljszagát belélegeznie. Biciklin nincs zsúfoltság és nem létezik közlekedési dugó. Tömegnyomor helyett a mobilitás boldogsága.

Enyém

Bringával is lehet úgy menőzni, mint kocsikkal, sőt, sokkal jobban: egy fixivel (örökhajtós biciklivel, amin nincs váltó, többnyire fék se) az ember könnyen begyűjtheti az adott területre eső elismerő pillantások mintegy hetven százalékát. Nem csak azért, mert király, hanem mert nagyon szép is. (De szerintem a lányos biciklik sokkal szebbek, minél több kosár, kütyü, csicsa van rajtuk, annál jobb.) Egy biciklinek lelke van, szeretni kell. Ezért szabjuk a saját képünkre, dédelgetjük, kényeztetjük. Végül is az életünk múlik rajta. És a megjelenésünk.

Utószó

Háromszoros átok a biciklitolvajokra és a gumipóktovajokra, azokra, akik lelopják a bringán felejtett lámpáinkat és elviszik az első kerekünket, miközben parkolunk. Különös erővel sújtson le mindazokra, akik a nyergeket lopják, de legeslegnagyobb bűnösök mind közül a teljeskerékpár-tolvajok. Szégyelljék magukat! Büntetésük legyen pedig - egy szeretett tárgy elvesztése.