A Csereháton járva-kelve sokat ígérő illatokba botlottunk: serceg a szalonna, zubog a víz a héjas krumplira, pirul a frissen kelesztett tészta a sparhelton. Az a jó tészta, amit a gondos háziasszony frissen csakis a kedvünkért gyúr, hogy megmutassa, milyen is az az étel, amit a cigányok szégyellnek, a magyarok meg irigyelnek. Ez nem más, mint a cigánykenyér vagyis a vakaró.

Az asszonyok  generációkon keresztül adják át egymásnak a cigány specialitások elkészítésének fortélyait. Minket egy tomori asszony vezet be a vakarókészítés rejtelmeibe. Szilvi néni tizenhárom évesen készítette élete első cigánykenyerét, s mint mondja, minden cigány asszonynak tudnia kell a receptet. A vakarót eredetileg a tésztagyúrás utáni, a gyúrótáblán maradt tésztából készítették. Így vált a szegénység szimbólumává, és a családok szemérmessége miatt sem terjedt el a receptje. - Ha magyar, vagy nem ismerős cigány vendég érkezik, a vakarót azonnal eltüntetik az asztalról. Ne lássa senki, hogy éppen ezt eszik a háziak – mondja a ház asszonya.

Hogyan készül a vakaró

Hozzávalók: 1kg liszt, 2 csomag sütőpor, 1 evőkanál só,  ½ víz, tej

A lisztből alakítunk egy vulkánt, majd közepébe öntjük a sütőport, sót, a vizet és tejet. Összegyújuk, majd állni hagyjuk tíz percig. Ezután újra átgyúrjuk a tésztát, majd elsikáljuk(elnyújtjuk) kb.1cm vastagságúra, és négy részre vágjuk. A sparhet  tetején rakjuk és készre sütjük.

Vendéglátónk pörköltőkhöz, húsokhoz, szalonnához ajánlja, de ha nincs hozzávaló önállóan is megállja a helyét. Csapatunk ezúttal sült szalonnával és héjában főtt krumplival fogyasztotta a cigány kenyeret, egy morzsa sem maradt belőle.

forrás: cicsero.net