Utcagyerekek özönlik el Európát?
Nemrég Budapesten rendezték meg az Utcagyerekek európai fórumát. Az Utcagyerekek Európai Szövetsége három éves programot indított az Európa Parlament támogatásával, amelynek célja a kíséret nélküli gyerekek migrációjának csökkentése.
Országok közötti kapcsolatépítés
A 24 tagszervezetet tömörítő szövetség a kelet-európai térségben látja a legnagyobb problémákat, ezért összefogást sürget a régi és az új tagállamok között. Céljuk elérni, hogy a munkavállalási céllal illegálisan külföldön tartózkodó gyerekek részesei legyenek az oktatási rendszernek, és megkapják azokat a lehetőségeket korra, nemre és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. A szervezet ezért szorgalmazza, hogy a tagállamok összefogásával és szakemberek cseréjével biztosítsanak lehetőséget a gyerekekkel kapcsolatot kiépíteni. A szakemberek ezáltal megismernék a másik ország kultúráját, és munkájuk során ezt hasznosítani tudnák.
Ez az együttműködés már elkezdődött Románia és Olaszország között. Az olasz Igazságügyi Minisztérium képviselője a konferencián elmondta, hogy a kiutasításon, és a fiatalkorúak börtönén kívül szeretnének más utat találni, mert e kettő nem jelent megoldást, ugyanakkor nagyon nagy számú emigráns érkezik Olaszországba, és ez társadalmi feszültséget szül.
Gyerek késelő a Blahán
Magyarország ezzel a problémával 2008 januárjában szembesült, amikor egy tizenegy éves kisfiú combon szúrt egy tizenöt évest, hogy megszerezze mp3 lejátszóját. A nagy társadalmi felzúdulást kiváltó esetben úgy tűnt, mindenki tehetetlen. Sokan a büntethetőség korhatárának lecsökkentését követelték - 14 évről 12 évre -, ám a szakemberek szerint ez nem jelent megoldást.
A gyerek nem magyar állampolgár, arra, hogyan került Magyarországra, több variáció is napvilágra került. A család Gyergyószentmiklós mellett él, egy roma közösségben. A pár négyzetméteres viskóban kilenc gyereket nevelő szülők az igazi nyomor megtestesítői. Gyerekeik rendszertelenül járnak iskolába, egy-kettő közülük mindig börtönben ül. Romániát bejárva számtalan ilyen közösséggel lehet találkozni, így leginkább az ő tömeges migrációjuktól tartanak a régi tagországok szakemberei. A bukaresti csatornahálózatban becslések szerint 8 ezer gyerek és felnőtt él, sorsuk előre leírható: bűncselekményeket követnek el, hogy életben maradjanak, drogoznak, hogy kibírják az életet, és betegségeket kapnak el. Az élet legyőzi őket.
A „bohóckodás" segített
A francia fiatalok által létrehozott Parada alapítvány Bukarest utcáin működik. Miloud Oukili, francia bohóc 1989-ben érkezett először Romániába, és találkozott az utcán élő gyerekekkel. Az akkor húsz éves fiú elhatározta, visszatér barátaival, és megpróbál tenni valamit. A „bohóckodáson" keresztül meghódított első gyerekek nagy része azóta felnőtt, iskolába járt és szakmát szerzett. Előadásaikkal bejárták Európát, mindenhol nagy sikerrel szerepeltek. Az alapítvány támogatottsága nő, ezért ma már többféle tevékenységet végeznek.
A „Karaván" éjszakánként járja a várost, elsősegélyt nyújt, ételt oszt, megpróbál hivatalos papírokat beszerezni, egészségügyi szűréseket végez, és tanácsokat ad, milyen problémával hová lehet fordulni. Szociális központjuk 14-18 éves fiataloknak nyújt segítséget, akik elmenekültek családjuktól. Megpróbálják feltárni a konfliktusok okait, végleges helyet keresni a fiataloknak, ha a családba való visszakerülésük lehetetlennek tűnik. Naponta 25-30 gyereket fogadnak. A gyerekek egy része az alapítvány által megvásárolt szociális lakásokba kerül, munkát keresnek nekik, és megpróbálják rábeszélni őket a tanulás folytatására. Ezek a gyerekek valószínűsíthetően nem lesznek azon tömeg részei, amitől Olaszország retteg.
Lehet másképp is élni
A magyarországi utcagyerekek számáról nincs adat. De nálunk nem is jellemző, hogy egy gyerek fedél nélkül legyen. Ennek ellenére nagyon sok a szinte egész napját utcán töltő gyerek. Ők azok, akik hátrányos helyzetű családokban élnek, a szülők munkanélküliek, vagy egyedül nevelik a gyerekeket.
A lakótelepeken élők megóvásáért több szervezett is harcol. A Máltai Szeretetszolgálat játszótér programja 1998-ban indult, a III. kerületben. Mostanáig tizenhárom játszótér készült el, az elkülönített térben kisebbeknek és nagyobbaknak is van hely, rossz idő esetén pedig fedett helyiségbe lehet behúzódni. A program egyik vezetője szerint 3-4 éve érték el céljukat, jelenleg kisgyerekesek és kiskamaszok járnak le, velük lehet megelőző programokat folytatni. A kerületi, utcai szociális munkásokkal havonta rendeznek közös programokat, itt van mód arra, hogy a veszélyeztetett gyerekekre irányuljon a figyelem.
Szintén a III. kerületi gyerekek élvezhetik immár tizenhét éve az éjszakai sportbajnokság révén elhíresült klubot. Az Amerikából hozott ötlet a csellengő fiatalokat próbálja megszólítani - sikerrel. A Jövőbarát Alapítványnál péntek és szombat esténként 40-50 gyerek bulizik. A rendszeresen oda járók száma 100-150, ők évek óta ott töltik szabadidejüket. Az iskolában sikertelen gyerekek itt megélhetik, hogy elértek valamit, hogy ők is jók valamiben. Van itt karate, tánc, nyelvtanfolyam, főzősuli, kézműveskedés. A kezdetek óta odajárók közül akad, aki önkéntesként vesz részt a programokban mint kortárs segítő. Legfiatalabb látogatójuk hat éves. Az alapítvány munkatársai nem akarnak mást, csak megmutatni, lehet másképp is élni.
