Újévek máshol, másként
A Gergely-naptár szerinti újév első napja: január 1. A szoláris évet, amely a holdévet váltotta, a görög Kleasztatosz vezette be i. e. 500 körül. Az akkori görögök 12 hónapot számoltak, ám azokat hetek helyett három dekádra osztották föl. Az ókori rómaiak holdnaptárt használtak, amely 355 napból és tizenkét hónapból állt, és minden második évben betoldottak még egy hónapot. Így i. e. 47-ben már 67 napot késett a római naptár a csillagászati időtőhöz képest. Ezért Julius Caesar bevezette a 365 napos évet és 67 nappal korrigálta az akkori dátumot és elrendelte, hogy minden negyedik év egy 1 nappal hosszabb szökőév legyen. Ez a kereszténység által is elfogadott Julián-naptár.
Kiderült azonban, hogy ez az időszámítás sem volt teljesen pontos, így XIII. Gergely pápa 1582-ben kiadott bullája szerint az akkori év október 4. helyett 15-ét kellett íni. A rendelkezés azt is kifejtette, hogy minden 4. év szökőév legyen, de a kerek száz évek közül csak az, amelyik 400-zal is osztható. Hazánkban elég hamar, már 1687-ben bevezették a Gergely-féle naptárt, ezzel megelőztük az angolokat, svédeket és a norvégokat is.
Az ortodox vallás követői számára két héttel elcsúszik az újév, mivel ők máig a Juliánusz-naptárt használják, így ezekben az országokban (pl. Szerbia, Oroszország) január 14-én ünneplik az újesztendőt.
A kínai tigris
A kínai újév (kínaiul Chunije "tavaszünnep") kezdete a holdév kezdetéhez igazodik, ami 2010-ben február 24. lesz, és a kínai időszámítás ciklikussága szerint a Tigris éve következik. Általánosan igaz, hogy a tavaszünnepet minden évben a február 4-éhez legközelebb eső újhold napján ünneplik.
Az újévi ünnepség az újhold első napjával kezdődik és tizenöt nappal később, teliholdkor fejeződik be. A mi időszámításunk szerint tehát a kínai évkezdet mindig más napra esik. Ez a naphónapok és a holdhónapok különbségéből adódik. Egy holdhónap körülbelül 29,5 nap. Ahogy mi négyévenként betoldunk egy napot, úgy toldanak be a kínaiak egy-egy hónapot az eltolódás kiküszöbölésére, egy 19 éves ciklus folyamán összesen hétszer.
Az újévet lázas készülődés előzi meg: nagytakarítás, a gyerekeknek piros borítékot (hong bao) készítenek, melybe papírpénzt rejtenek, és a nagybevásárlás, mivel a többnapos ünnep alatt megáll az élet, a boltok zárva tartanak. A tizenöt napos ünnepnek tradicionális menete van. Meg van adva, mely napokon kell otthon maradni, mikor kihez látogatóba menni, mikor milyen istenhez imádkozni, mely nap mi legyen az ünnepi fogás. A második nap éldául jól kell bánni a kutyákkal, mivel állítólag a második napon teremtette őket az isten, így ez minden kutya születésnapja is. Az ünnepet megelőző napokban kitakarítják, újrafestik a lakást. A szemetet mindig befelé, a ház közepére seprik, ott gyűjtik össze, és óvatosan viszik ki, a legjobb, ha a hátsó ajtón. Mindezt azért, nehogy a szeméttel együtt a szerencsét is kisöpörjék a lakásból. Az ünnep napján viszont már tilos a seprés, akkor már biztos, hogy kikergetnék a jószerencsét a házból. Az első napon a menny és a föld isteneire emlékeznek, ez legtöbbször böjtnap, csupán egy vegetáriánus egytálétel kerül az asztalra. Az ünnep elhagyhatatlan kísérői a narancs és a mandarin, mert a kantoni nyelvjárásban az előbbi kiejtése az ″arannyal″ és az ″édes″, az utóbbié a ″szerencse″ szóval egyezik.
A tizenötödik napot Lampion Fesztiválnak hívják, mivel ilyenkor lampionokat aggatnak mindenhová, melyeket naplementekor gyújtanak meg. Az emberek lampionos botokkal a kezükben az utcára sereglenek és hajnalig ünnepelnek.
Takaríts és egyél
A tibeti és a mongol újév kezdetét és a hold járása alapján számítják: két holdhónappal a téli napfordulót követően kezdődik. Ez az év február 25-én kezdődött. A tibetieknél is nagytakarítással búcsúztatják az óévet, tibeti szólás szerint "loszár lészár", azaz "új év, új munka", és rengeteg étellel köszöntik az újat. Az újévi lakoma fő eledele a khapsze, amely a mi csörögefánkunkra emlékeztet. A konyha falára, ami általában fekete a füsttől, fehér árpaliszt és víz keverékével felrajzolják a nyolc szerencseszimbólumot. Az újév első napján az apa korán felkel, és a közeli forrásból vagy kútból hazahozza az év első vödör vizét. a csapra fehér áldozati sálat köt és köszönetet mond a földalatti kígyószellemeknek, a nágáknak. Otthon jókívánságokkal köszöntik egymást az újév alkalmával.
A máig érvényben lévő, mongol időszámítást Dzsingisz kán vezette be, aki az őszről tavaszra tette át az év kezdetét, és a régi mongol hónapokat tizenkét, állatról elnevezett hónap váltotta fel, így a mongol újév megegyezik a tibetivel. A mongolok is takarítanak újév előtt, és megpróbálják behajtani még az óévben a tartozásokat, aki adósságát nem fizeti ki ilyenkor, az elveszti a becsületét a családja és a barátai előtt. Az év utolsó napját szűk családi körben, bőséges lakomával ünneplik, mivel úgy tartják, aki ezen a napon jóllakik, annak egész évben nem lesz ételben hiánya.
A perzsa újév (Noruz) kezdete március 21. vagy a napéjegyenlőséghez igazítva március 20-22 között évenként változik és tizenhárom napon át ünneplik. Iránban, Afganisztánban, Azerbajdszánban, egész Közép-Ázsiában, de Törökországban és még más államokban is ez hagyományosan az újév kezdete. Már i. e 648 körül is felbukkant ez az ünnepnap, mikor Perzsia uralkodójának, a sahinsahnak elvitték a perzsák által leigázott népek ajándékaikat, az uralkodó pedig hatalmas ünnepség keretében megerősítette esküjét népe előtt, miszerint hatalma az istenektől való. A perzsa újév kezdete a zoroasztriánus naptár újéve is egyben.
Vesd vízbe bűneid
A zsidó naptár szerint négy újév is van. Ezek: niszán hónap elseje, mely a királyok és ünnepek újéve, a Tóra ezzel kezdi számolni a hónapokat; elul elseje, a tizedek újéve; tisri elseje, a zsinagógai újév, a teremtés ünnepe, a naptári év kezdete, más néven Ros Hásáná; svát hónap tizenötödike: a fák újéve. Ros Hásánák ami 2010-ben szeptember 9-ére esik, a négy közül hivatalosan az újév kezdete. Egyhónapos elmélkedés előzi meg.
Az újév előestéjén a fehér színű ünneplőruhába, a kitlibe öltöznek,a következő napot pedig hasznos elfoglaltságokkal töltik, mivel úgy tartják, az egész előttük álló év hasonló lesz ahhoz, ahogy az első napját töltik. Egyes helyeken nem alszanak aznap, nehogy végigaludják az egész évet. Ilyenkor kerek, édes az ünnepi kalács az egyébként hosszúkás és sós helyett, amit a zsinagógában közösen is elfogyaszthatnak. Néhány helyen szokásban van, hogy az esti vacsorakor a fiúk bűnvallást tesznek az apjuknak az elmúlt évi cselekedeteikről, amit rendszerint levélben adnak oda. A közép-európai zsidóságra még külön jellemző egy újévi szokás: a Ros Hásáná délutánján összegyűjtik az asztalról a kenyérmorzsát és egy folyóba dobják, ezzel jelképesen megszabadulnak bűneiktől. Ez a taslích szertartás.
