Valahol az ideg-összeroppanás és a IX. kerület határán araszolok gyönyörű, esős szombat délben, amikor a kutyának sem volna szabad úton lennie, de mégis dugó van, üvöltözök a rádióval, nem igaz, lezárták, megint lezárták, próbáltam menekülni északra, délre, bevetettem minden helyismeretet, térképet és navigációt, esélyem sem volt, végre kiérek a Petőfi hídra, az üres, eső áztatta rakpartokon kilométereken át senki, de egy lélek sem, valahol a távolban, legalább kéthídnyira tőlem egy hangyanagyságú ember csoszog: triatlonozik éppen.

A múlt héten félmaraton volt, azelőtt egész, jövő héten szupermaraton lesz, aztán hiper-, aszfaltrajzverseny az M7-esen, kirakodóvásár az Andrássyn, ördögbot-világbajnokság, kutyaszarfesztivál, mindegy, csak le legyen zárva az amúgy is lezártakon kívül még egy híd, két rakpart meg egy főútvonal, máshogy nem lenne dugó. Nehéz elképzelni, hogy mi áll itt a háttérben. Hogy kinek áll ez érdekében?

Itt szimpla hülyeség, néhány elguruló gyógyszer már nem magyarázat, kell lennie valami megmagyarázhatatlan, misztikus elemnek a rendszerben, mondjuk egy titokzatos elmebetegségben szenvedő városházi kulcstisztviselőnek, egy dugófüggőnek, aki nem bírja ki a hétvégét sem hosszú autósorok látványa nélkül.

Több mint egy éve zárva a Margit híd, a hat további Duna-híd közül kettő (Szabadság, Lágymányosi) a csatlakozó úthálózat felbontása miatt járhatatlan, az Erzsébet híd csak
félig, a négy éve (!!!) tartó Baross téri káosz megfogja azért a forgalmat, a Lánchíd meg eleve fél híd. Tényleg nagy ész kell hozzá, hogy valakinek bevillanjon: ha még egy hidat, pláne kettőt lezárunk, illetve a hidak közötti útvonalakat is eltorlaszoljuk, akkor nagy dugó lesz, még hétvégén is.

Semmi bajom sincs a triatlo­nosokkal, a többségük minden bizonnyal teljesen normális ember, rendesen dolgozik, be tud illeszkedni a társadalomba, még barátaim is vannak köztük, és azt is tudom, milyen ütős ellenérvek sorakoznak az úttorlasz túloldalán: hogy a fővárosunkba látogató vendégek, az adóbevétel, és legelsősorban az országimázs, amit az alsó rakparton éppen tüdejét kiköpő, szálkás izomzatú fiatal férfi világgá röpített látványa jelent, háttérben a világörökség egy darabkája, a Halászbástya, a Vár, a híres műemlék épületek és így tovább.

Számszakilag nehezen áll össze a dolog. Állítólag négyezer külföldi vendég érkezett a triatlonvébére (az alsó rakparton szombaton ebből konkrétan ötöt láttam, és még hozzávehetjük a több tucat hazai nézőt). Azért ha egy ügyesebb utazási iroda kiajánlaná azt a programot, hogy „Lezárjuk az ön kedvéért Európa egyik fővárosát! Andalogjon magányosan a térség legforgalmasabb főútjain! Sakkozzon az Andrássy út közepén! Tengózzon Mészöly Kálmánnal a Lánchídon!", szerintem ennek a forgalomnak a dupláját is tudná hozni. És akkor még mindig erősen aránytalannak tűnik, hogy nyolcezer ember jól érzi magát, másfél millió meg szív.

Más esetekben fordított arányokkal dolgoznak a kiismerhetetlen helyhatósági illetékesek: a napokban zárták be a Szimpla Kertet, ahol naponta több száz ember mulatott és néhány tucatot zavart.

A sorozat korábbi cikkei itt olvashatóak.