„Miért menjek el szavazni, ha igazán egyik sem tetszik? - kérdezte tegnap az unokahúgom, aki nem mellesleg „első választó" (lenne), s nekem huszonnégy óra kellett, amíg nagyjából megtaláltam a választ" - írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor. Mint az elemző folytatja, „talán mondhattam volna rögtön a hangzatos kulcsszavakat: állampolgári kötelesség, mindenkit érint, csak az idióták maradnak otthon, beleszólás joga, ne mások döntsenek helyettünk - csak sajnos ezek ereje mára tovatűnt, talán magamat sem tudnám velük meggyőzni. Nem hiszem, hogy voksolni mindig, minden esetben kötelesség lenne: volt már olyan választás - igaz, nem parlamenti - amelyiken én sem vettem részt: elsősorban nem azért, mert képtelenség volt dönteni, hanem mert egyszerűen nem tartottam fontosnak."

„Hogy egy parlamenti választás jelentős, téttel bíró és komoly következményekkel járó esemény, ebben talán nincs is vita" - így Török Gábor. A politológus szerint, aki ma hezitál, döntően nem a súlytalanságról, érdektelenségről beszél, hanem képtelen választani, mert nem látja az igazit, aki mellé jó szívvel odatenné azt az ikszet. „Amit válaszolnom kellett volna, talán innen kezdődik, innen érthető meg. A politika ugyanis nem azonos a részben romantikus, részben agyonkalkulált párkeresős húspiaccal: nem az identitásunkat, értékeinket és igényeinket kifejező legjobbat keressük, s amíg nem találjuk meg, inkább magányosan várjuk a nagy napot. Helyesen tesszük, ha ezeket az elvárásokat érvényesítjük a párválasztásban, a kedvenc focicsapatunk, zenészünk vagy más ideálunk megtalálásában, de aki a politikában keresi a tökéletest, óhatatlanul csalódott és kiábrándult lesz" - véli az elemző.

Török Gábor javaslata: tegyük lejjebb a lécet, hátha így lesz már olyan, aki átugorhatja. „A közös tengerparti nyaralás és a leendő gyermekek szeme színének tervezése helyett gondoljunk inkább arra, hogy ki lenne alkalmasabb az indulók között - akár kormányon, akár ellenzékben - az ország ügyeinek intézésére. Bizonyára lesz olyan, aki ezt a bejegyzést (sajnos tévesen) összefüggésbe hozza majd a nagy mennyiségben elfogyasztott húsvéti tojáslikőrrel, én azonban akkor is azt tanácsolom, hogy a szerelemhez szükséges szókészletünk („igazi", „tetszik" stb.) helyett a politikával kapcsolatban legyünk sokkal megengedőbbek és unalmasabbak. Ne a hibátlant, a rajongásunk tárgyát keressük, hanem az indulók közül azokat, akiknek a jelenléte megítélésünk szerint minél nagyobb számban fontos lenne a törvényhozásban. Nézzük meg a választékot, és házmesterben, nem szeretőben gondolkozva, hozzunk egy egyszerű döntést. Ha sikerült, már mehetünk is szavazni" - zárja bejegyzését Török Gábor.