Tizenöt tonna fogyatékosság
A világot körbejáró fekete fehér fotók a hatvanas évek közepén készülhettek. A világhírű német úszósztárokat nevelő sportuszoda csempézett medencéjének szélén ötéves forma gyerekek ülnek. Két kisfiú, két kislány, mellkasukon szorosra fűzött úszómellény, lábukat vidáman a vízbe lógatják. Mind a hét lábat, a nyolc helyett. Mert a baloldali szőke fiúnak valahogy nincs meg mindkettő. A kis karok egyáltalán nem láthatóak, s ez nem a fotó hibája. A víz szélén üldögélő mind a négy gyerek kar nélkül született. A másik kép ismétli az előzőt. Hirtelenszőke anya áll a derékig érő vízben. Nevetve magasra emeli felfújt gumi párnákkal körbevett láb- és karnélküli kislányát...
Miközben a minden idők legnagyobb gyógyszeripari botrányába keveredett thalidomide nevű hatóanyag az Európai Unió országaiban sok évi tiltás után újra engedélyeztetést nyert, napjaink Németországában immáron tüntetésre és termékbojkottra buzdítanak a végtaghiánnyal és más súlyos fogyatékossággal született károsultak.
Az ICTA (A Contergan Károsultak Nemzetközi Szervezete) újabb pénzügyi támogatás követelésével állt elő, hisz szegény öregség elé néznek az immáron ötvenéves áldozatok. A decemberi 6-i berlini tüntetésen a még élő károsultak kisebb csoportja vonult fel, kiegészülve a Spanyolországból érkező érintettekkel. - A tüntetők karácsonyfáját egyetlen német politikus sem tisztelte meg jelenlétével – írja internetes beszámolójában az egyik résztvevő, majd hozzáteszi, „szinte minden tárgyalásunk, amelyet a kormány illetékeseivel folytatunk, azokkal a szavakkal ér véget, hogy a továbbiakban nem tudják megkülönböztető módon támogatni a thalomid károsultjait, illetve csak olyan mértékben, s olyan egyenlő bánásmóddal, mint más fogyatékossággal született egyéneket.”
Nyugalmas álmok
A thalidomid a Contergan nevű gyógyszer hatóanyagaként 1958 és 1961 között altató és nyugtató szerként, valamint hypnotikumként került forgalomba, hogy csakhamar hihetetlen piaci sikert aratva óriási profithoz juttassa a düsseldorfi székhelyű Grünenthal-t. A termékről azt állították, hogy gyorsan és hatékonyan kínál jó megoldásokat. Egyes becslések szerint ebben a felfutó időszakban 15 tonna tablettát értékesítettek, de nemcsak az akkori NSZK-ban, hanem példul Olasz– és Spanyolországban, sőt Nagy-Brittaniában is.
A terhes nők körében egyre népszerűbb gyógyszert sokáig vény nélkül, szabad kereskedelmi cikként árusították. Ám amikor néhány hónapon belül ijesztő mértékben szaporodni látszott a végtag hiányos, kéz- és lábnélkül, perifériális idegrendszeri problémákkal, bénultan született, sőt sok esetben halott újszülöttek száma, minden gyanú a Contergan gyártójára terelődött. Ezekben az években 12 ezer súlyos fogyatékossággal született csecsemőt regisztrált a szomorú statisztika "Contergan bébiként", mindannyiuk magzati fejlődését még az anyaméhen belül támadta meg a thalidomid.
Asszonyok tömegei, akik a reggeli hányingeres tünetek kezelésére vagy idegnyugtatóként a terhesség korai időszakában szedték a "nyugodt álmokat ígérő" Contergant, immáron fogyatékos gyermekeikkel együtt és egyszerre váltak a modern gyógyszeripar vádlóivá és áldozataivá.
Az USA Élelmiszer és Gyógyszer Felügyelete (FDA) azonban még előbb szagot fogott. Miután a gyártó sorozatosan zavaros vagy értékelhetetlen válaszokat adott az amerikai szakértői kérdésekre, így hamarosan arra az álláspontra jutottak, hogy nem engedélyezik a szer Államokbeli forgalmazását. (E döntésnek köszönhető, hogy az FDA presztizse óriási mértékben emelkedett a Contergan botrány kirobbanása után.) Hasonlóképpen reagált a keleti szomszéd, az NDK is, amely ugyancsak nem kért az egyre kétesebb hírű csodaszerből.
A Contergan bébik élete tragédiába fordult
A Grünenthal azonban sokáig ügyesen lavírozott, jelentős gazdasági és politikai erőket tudva a háta mögött, s annak dacára, hogy minden jel, összevetés gyorsan egyértelműsítette a Contergan hatóanyagának gyilkos működését, a "családi cég" még évekig kibújhatott a társadalmi felelősségrevonás elől. A kérlelhetetlen tényeket végül Widukind Lenz kutatóorvos, genetikus tárta a világ elé, amelynek következtében 1961 novemberében azonnal betiltották a Contergan német forgalmazását, ahogy a brit gyógyszerpiacon is intézkedtek a hír hallatán. Ám furcsa módon az olasz, japán, brazil és a kanadai illetékesek még hónapokon át késlekedtek. Az időhúzás persze további magzati életeket követelt ezekben az országokban is.
A szándékosan elhúzott, halogató bizonyítási eljárás alatt – bár akkor már vénykötelessé tették a szerhez való hozzájutást – mégiscsak egyre tovább nőtt, növekedett a fogyatékossággal született csecsemők száma. Az orvosok továbbra is szemrebbenés nélkül és a szedés veszélyeit gyakorta fel sem tárva írták fel a recepteket, hisz a felelősség könnyen áthárítható volt - akkoriban az NSZK törvényei egyáltalán nem szabályozták még a gyógyszerek előzetes tesztelését.
A több mint tízezer áldozat közül a felnőttkort igen kevesen, alig ötezren érték meg, s közülük még kb. kétezren vannak életben. A Contergan bébik azóta már elvesztették szüleiket, többségük képtelen az önálló életre, állandó ápolásra és ellátásra szorulnak. Gondot okoz számukra a toalettre való eljutás, a szükségletek higiénikus elvégzése, az étkezés vagy a közlekedés. A számukra megítélt támogatás összege mára elvesztette piaci értékét, (kb.12 és 540 euró közötti, egyénenként változó összegekről van szó), s ez vajmi kevés a németországi hétköznapi élet finanszírozásához.
A "thalidomid per" több mint tíz éven tartott, de a Grünenthal az eljárás során sohasem ismerte be vétkes bűnösségét, sőt az áldozatokkal a későbbiek során sem kívánt találkozni. A bíróság is jóformán szelíd "arcpaskolással" puhította fel az ügyet. Amikor a német állam létrehozta a károsultak életét segítő pénzügyi alapot, nagy vonakodás után - engedve a társadalmi felháborodás erejének - végül 110 millió német márkát fizetett be oda a cég. A vállalat fennállásának jubileumán eképpen írnak erről: "A legnagyobb sebet a Contergan ügy ejtette a cég testén."
A kétarcú szer: gyógyító és tettes
A thalidomide botrányos múltja ellenére változatlanul túl jó üzletnek tűnik ma is, mind a gyártóknak, mind a forgalmazóknak. Ázsia néhány országában még az elmúlt évtizedben is több mint 2 millió tablettát adtak el belőle, ugyanis a hírek szerint jól bevált a rák, illetve a lepra kezelésében.
Ahogy a szer ellenzői, a megrögzött thalidomid ellenzők mondják, voltaképpen sohasem tűnt el véglegesen a gyártók kínálatából. Csak éppen hol gyógyszernevet, hol célcsoportot változtatott, vagy éppen új, kereskedelmileg meghódítható földrészen terjeszkedve szaporította a fogyatékossággal élők számát, hogy most sok év után mégis visszatérjen és felkerüljön a forgalmazható európai gyógyszerek listájára. Ezúttal mint Thalidomide Pharmion, a csontvelő daganatos elváltozásának ellenszere. Az újra engedélyezett európai forgalmazás tényét nagyfokú aggodalom kíséri az EU-ban, így hazánkban is.
Nézzük hát közelebbről is a hírhedt hatóanyagot. Leegyszerűsítve voltaképpen egy "kép- tükörkép" modellnek megfelelő molekulapárról van szó, amelynek alkotóelemei bár hasonlítanak, de mégsem azonosak, ahogyan az ember két keze is egyformának tűnik, de mégsem mondható ugyanolyannak. Ezen hasonlat alapján nevezik királis molekuláknak, amelyből az egyik valóban gyógyításra alkalmas, a másik molekula viszont végzetes rohamot indít a magzati élet ellen.
Az interneten is fellelhető European Medicines Agency (EMEA) által kiadott Európai Nyilvános Értékelő Jelentés összefoglalójában nagy körültekintést ír elő, egy olyan különleges kezelési programot, amelyben sok más szigorú előírással együtt kitételként szabja, hogy a szer magzati élettel, embrióval kapcsolatba nem kerülhet, s olyan orvos felügyelete mellett alkalmazható, akinek tapasztalata van a rák elleni gyógyszerek alkalmazásában. A thalidomid alkalmazása mellett kétségtelenül megalapozott tudományos kutatási eredmények is szólnak. A vizsgálatok szerint - amely 447 multiplex mielonában (csontvelő daganatos elváltozásában) szenvedő személy részvételével zajlott - jelentősen lelassítja a a betegség előrehaladását és így más szereket megelőzve jelentősen meghosszabbítható a rákos betegek túlélésének hónapokban mért időtartama.
Az idézett szakmai anyag nem titkolja el a súlyos mellékhatásokat sem, főképpen, hogy a szer életveszélyes magzati károsodást, születési rendellenességeket okoz, sőt nemcsak fogamzóképes nők, hanem férfiak számára is terhesség-megelőző intézkedéseket ír elő, hisz a thalidomid alkalmazása során a hatóanyag még a spermiumban is megjelenik.
