Az emberek nem szeretik szeretik a hőzöngőket, akik olyasmiket követelnek, amelyek úgysem fognak megtörténni. Tüntetést szervezni azért, hogy az autóforgalmat végleg tereljék el, és a Duna-partját adják vissza a járókelőknek - hát erre száz embert se lehetne lázba hozni Pesten. Mert mindenki tudja, hogy csak a csatornafelújítás idejére zárták le a rakpartot, amely ettől csendes, vonzó hely lett ugyan, de rövidesen megint forgalom lesz rajta. A hétvégén mégis odament több száz ember a piknikre, amely azt hirdette, hogy a vízpart most él igazán, amikor nincs a partján forgalom. Jöttek az újságírók, és dühös nyilatkozókat kerestek: "Mit követeltek?" - kérdezgették. Semmit. Ez csak egy piknik volt, egy felhívás arra, hogy üljünk együtt az aszfalton és beszélgessünk.

Volt ennek a pikniknek egy kvázi hivatalos része is, amikor ünnepélyesen "átadtuk a nagyközönségnek" a Dunát, a létesítményt, amely arra jó, hogy a partján sétáljunk. Szerdán aztán jött egy valódi hivatalos rendezvény, amikor az autóforgalomnak adták át az utat. Hisz, ezt akarja a többség. Vagy nem? Nem tudom. De az tény, hogy csodás volt a vízpart, amíg tartott a csend.

Rakpark demonstráció