Skinhead vagy neonáci: ugyanazt jelenti?
Napjainkban, amikor skinheadnek mondott fiatalok bántalmaznak vélhetően - ám sokszor nem bizonyítottan - etnikai alapon roma származásúakat, akkor mindenképpen érdemes utánajárni, kik azok a skinhedek, kiket, - és csakis őket - lehet a skinhead megnevezéssel illetni.
Az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint a skinhead „bőrfejű; kopaszra nyírt, rendszerint fajgyűlölő fiatalkorú huligán". Ez a meghatározás csak az általános, félreértésekkel terhes képet rögzíti. A skinhaed egy, a polgári értékek ellen lázadó mozgalom, eredetileg mi sem állt távolabb tőlük, mint a rasszizmus, és a mozgalomhoz tartozás korántsem számított a fehérek privilégiumának. De ehhez vissza kell menni a gyökerekig.
Három szubkultúra összeolvadásából
Nagy-Britannia, a 60-as évek vége. Három akkori szubkultúra olvadt össze egymással: a modok, a munkásosztályhoz tartozó, és erős osztálytudattal rendelkező fiatalok, a bootboyok, a huligánok elődjei, és a rudboyok, jamaikai bevándorlók gyerekei. Ezzel megszületett a skinhead mozgalom. Zenéjük a szintén jamaikai gyökerű ska volt, szerették a focit és a sört, mindenekelőtt pedig erős összetartás jellemezte őket. Természetesen egyfajta ellenkultúrát is képeztek agresszív magatartásukkal és félelmet keltő külsejükkel: kopasz fej, bakancs, bomberdzseki, de ami elsőre kitűnik, az az, hogy a skinhead mozgalom éppen a fekete és fehér összetartásból indult ki, nem pedig a feketék, vagy bármilyen más etnikai csoporttal szemben, hiszen ellentmondást hordozna magában, ha bár fekete zenét hallgatnak, a zenészekkel szemben ellenségesen lépnének föl.
Nem is volt ilyesmiről szó, az eddigi tévhittel szemben a fehér fűző a fekete bakancsban szintén a feketék és fehérek közti barátságot szimbolizálja. (Ez az oka annak, miért viselnek német neonácik általában piros fűzőt. Nem valamiféle 21. századi kifacsart kommunista-fasiszta fúzió, hanem a skinheadektől való elhatárolódás.) A skinheadek harcias magatartássukkal inkább a világbékét hirdető hippik és az értelmiségi fiatalok ellenpólusaként jöttek létre, mivel leginkább a munkásosztályból kerültek ki, és büszkék is voltak erre.
Streetpunkok és csontfejűek
A 70-es évek változásokhoz és szakadáshoz vezettet. Miközben a feketék a reggae zene és az ezt jelképező életstílus felé fordultak, addig a skinheadek a 70-es években kialakuló streetpunkokkal kezdtek szimpatizálni. Azok a punkok pedig, akiknek nem tetszett a punk divattá válása, az agresszívabb skinhead mozgalomhoz csatlakoztak. Eközben az angol média is felfigyelt a skinheadekre az elharapódzó futballhuliganizmus révén. Ezáltal viszont sok szélsőjobboldali szervezet is megpróbálta behatásuk alá vonni őket. Ez egyes, főleg az újabb generációjú skinheadeknek megfelelt, őket csúfolták később boneheadeknek, azaz csontfejűeknek, vagy a szó átvitt értelmében csökönyös, ostoba embereknek.
Más, neonáci eszméket hirdető fiatalok csak a skinhead külsőségeket vették át, de semmi közük nem volt a tradicionális skinhead mozgalomhoz, nem is ismerték, vagy tagadták azt. A legnagyobb médiavisszhangot a hírhedtté vált southalli 4 Skins koncert keltette, ahol több pakisztánit is súlyosan bántalmaztak a ″skinheadek″. Valójában neonácik jöttek le a koncertre, és ők provokálták ki a verekedést, de mivel külsőre ugyanúgy néztek ki, mint a skinheadek, a média összemosta a két mozgalmat és a fasiszta (sic!) skinheadek nyakába varrta a balhét. Azt persze senki nem kérdezte meg, ha a koncertet idegengyűlölő skinheadek szervezték, miért vettek rajta részt pakisztániak, sőt fekete és ázsiai skinheadek is.
A hamis kép jutott el hozzánk
Így az 1980-as évek végére kialakult egy teljesen hamis kép a skinhead mozgalomról, és ez épült be a magyar köztudatba is. Hogy ezt a szélsőjobbos képet eltöröljék, létrejöttek különféle skinhead csoportosulások, melyek megpróbálták eloszlatni azt a közhiedelmet, miszerint minden skinhead náci. Már a hetvenes évektől léteztek az úgynevezett Oi!-Skinek, akik visszanyúltak a gyökerekig, csak a közös kedvteléseknek hódoltak, bulijaik mentesek voltak a politikai felhangoktól.
Létrejött viszont több másik határozott és agresszív fellépésű, balorientált skinhead mozgalom. A S.H.A.R.P-ok (Skinheads Agaist Racial Prejudice - skinheadek a faji előítéletek ellen) tettlegesen felléptek a magukat skinheadeknek valló, szélsőjobboldali gondolkodású fiatalok ellen. Az USA-ban, ahol ez a mozgalom 1988-ban megszületett, halálos kimenetelű összecsapásokra is sor került közöttük. A RASH (Red and Anarchist Skinhead), azaz a Redskinek kommunista-anarchista felfogást vallottak. Szintén az Egyesült Államokban alakultak meg 1993-ban, miután bár antirasszista, de a homoszexualitást elítélő skinheadek megvertek egy meleget. Természetesen, ha valaki nem SHARP, Oi! vagy Redskin, attól még nem biztos, hogy neonáci. Léteznek jobboldali, nemzeti érzelmű, de semmi esetre sem fasiszta nézeteket valló fiatalok is. A skinheadeknél duplán igaz, hogy nem lehet első pillantásra ítélkezni fölöttük.
Az utóbbi években itthon is terjed a múltját ismerő és el nem feledő antirasszista skinhead mozgalom. Az underground világában ez a tény már közismert, de a média eddig figyelmen kívül hagyta. Sajnos a média is sokat tett azért, hogy egy tradicionális mozgalomnak negatív felhangot adjon, és ezen azok, a magukat neonáci skinheadeknek tituláló fiatalok sem segítenek, akik bár tagadják, ismerni viszont nem ismerik a szubkultúra antifasiszta múltját.
