„A magyar népzenében, zenei kultúrában nem igazán volt jelen a rézfúvós, a századfordulón például az Operaház zenekarában kizárólag cseh, osztrák és német kollégák játszottak rézfúvós hangszeren, magyar muzsikus egy sem” – idézi fel a mai szemmel, illetve füllel már talán meglepő előzményeket Hőna Gusztáv, a 115 éve harsonásokat is képző Zeneakadémia rézfúvós tanszékének vezetője. Nem véletlen, hogy az 1897-98-as tanévben elindult zeneakadémiai harsona-oktatás messzire sugárzó jelképe volt az akkori igazgató, Mihalovich Ödön modernizációs törekvéseinek, annak, hogy újabb és újabb hangszerek oktatását felvállalva a Zeneakadémia a világ élvonalába tartozó zenei-oktatási intézményként jelenjen meg a nagyközönség előtt. A saját magyar technikához így is a környező országokból szívták fel a hatásokat a muzsikusok. „Az oroszok nagy hangon, dús érzelemmel játszanak, a csehek is, bár ők kicsit precízebben. Ebből a szláv hangzásból is átvettünk valamennyit, az osztrákoktól pedig a ritmusokat, például azt, hogyan kell igazi staccatót játszani, mondjuk egy Richard Strauss-darabban” – folytatja Hőna Gusztáv.  Mint mondja 1945 után már a francia iskola hatása is érződött, abban rengeteg a remek, harsonára írt darab, aztán az 1970-es években mindehhez hozzáadódott a jazz virtuozitásával fémjelezhető amerikai vonal, amelyben nagyon fontos szerepet kap a technika.

Mindezekkel párhuzamosan született meg a rézfúvósok önálló, kortárs repertoárja is. „Amikor én kezdtem a pályámat, voltaképpen elenyésző szóló harsonairodalom létezett. A barokk, a klasszika, és később, a romantika időszakában nem találunk kifejezetten harsonára írt darabot. Az anekdota szerint Mozart is csak a kürtösökkel zsugázott. Amikor vesztett, kürtversenyeket írt nekik. Úgy látszik a többi rezes nem tudott kártyázni” – mondja az egyik hazai úttörőnek számító Hőna Gusztáv. Ő volt az első, aki a Rádiózenekar tagjaként a fejébe vette, hogy a harsona nem csak a jazzben lehet szólóhangszer.

Az ünnepi koncert hossz- és keresztmetszeti válogatást kínál a harsona irodalmából, amennyiben a klasszikus zenei múlt jelentős művei éppúgy szerepelnek a programban, mint kortárs darabok, persze jazz kompozíciók, hiszen a jazz és a harsona közel száz éve elválaszthatatlanok egymástól. Az előadók között megtaláljuk a magyar harsonás társadalom színe-javát, és világsztárokat is. A jazz-legenda Jiggs Whigham, a Párizsi Opera első harsonási állását nemzetközi szólókarrierre cserélő Jacques Mauger, valamint az Oklahomai Egyetem nagyhatású tanáregyénisége, Irvin Wagner is a pódiumra lép november 9-én.

További információk és jegyrendelés a Zeneakadémia honlapján.