A válságkezelő Bajnai-kormány által kikövezett úton haladhatott volna a 2010-ben kétharmados választói felhatalmazást kapott új kabinet, ám nem ezt tette. Ehelyett elhamarkodott, féloldalas és jelentős részben kidolgozatlan gazdaságpolitikai pályára lépett, felborította a konvergenciapályát és a pénzügyi egyensúlyt, így jelentősen növelte a külső eladósodottság újbóli növekedésének kockázatát – állapítja meg Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány felügyelőbizottsági elnöke a szervezet honlapján megjelent elemzésében.

Az útkereső kormány tavaly nyáron a szuperbruttó adóalap megszüntetésével, az egykulcsos adó és egyéb kedvezmények azonnali bevezetésével és a társasági adócsökkentéssel összességében a GDP 4-5 százalékát is kitevő költségvetési bevétel kiengedéséről döntött, miközben az egyensúlyteremtésre hivatott különböző ágazati adók egyenlegjavító hatása a GDP 1 százalékát sem érte el - mutat rá az első, 29 pontos Orbán-program gyenge pontjára Oszkó Péter.

Lehet, hogy a kényszeres különbözni vágyás indokolta az elfogadott konvergencia útról való letérést, de ez a lényegen nem változtat: a maastrichti kritériumoktól való távolodás, és a pénzpiacok fogyatkozó türelme láttán a kormány meghozta a fenntartható gazdaságpolitika szempontjából talán leginkább vitatható döntését: államosította a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat. Ám ezeknek az aprólékosan megtervezett felélésével csak átmenetileg fedhette el a konvergenciafolyamatok felborítását, ráadásul eközben - a sajátos szerkezetű adóváltozások miatt - versenyképességünk szemernyit sem javult. A hibás lépések következményeként elmaradt a csodaszerű gazdasági növekedés, a költségvetés a megörökölt konvergenciaprogramhoz képest sokszoros kiigazítást igényelt, melynek során a pénzügyi kényszer felülírta és figyelmen kívül hagyta a szakmai szempontokat.

Az aktuális konvergenciapálya, a tervezett intézkedések, a fokozott pénzügyi nyomás alatt végrehajtott szerkezeti reformok és egy téves prekoncepciókon alapuló adóátalakítás mellett csak a legnagyobb szerencsével és a külső konjunktúra váratlan és rohamos javulásával vezethetne gyorsuló gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatási viszonyok lényeges javulásához – vélekedik Oszkó Péter. Könnyen lehet, hogy az alacsony potenciális növekedés és kirívóan rossz foglalkoztatási viszonyok mellett egy tipikus szegénységi csapda felé sodródik az ország.