Morzsák maradnak segélyezésre a bankárbankett után
A nem is kicsit kacifántos, "Elferdült prioritások: Hogyan törpülnek el a mentőakciók mellett más globális válságok" című tanulmány kiemeli, hogy az amerikai és az európai kormányok több mint 4 ezer milliárd dollárral hajlandók kisegíteni a bajba jutott pénzügyi vállalatokat - mely összeg becslések szerint 40-szer több, mint amennyit a klímaváltozás és a szegénység leküzdésére fordítanak.
"Válság van, nem ér a nevem!"
A tanulmányt jegyző washingtoni Politikai Tanulmányok Intézetének (Institute for Policy Studies) kutatói arra számítanak, hogy a gazdag iparosodott országok nagy valószínűséggel a pénzügyi szektor megmentésének költségeire hivatkozva visszalépnek korábbi finanszírozási ígéreteikről, amelyek a szegénység és a klímaváltozás elleni fellépésre vonatkoztak.
A figyelmeztetés mintha megelőlegezné annak a két ENSZ-tanácskozásnak a kimenetelét, amelyek a napokban zajlanak: a katari Dohában "Finanszírozás a fejlődésért" címen tartanak konferenciát péntek óta, a lengyelországi Poznanban pedig a jövő héten kezdődik egy grandiózus klímakonferencia több mint 8000 résztvevővel, többek között arról, miként finanszírozható a globális klímaváltozás elleni küzdelem, és mit tehetnek a gazdag országok e téren a szegény államokért. Természetesen pénzről, sok-sok pénzről és a Föld és lakosai sorsáról van szó mindkét helyen.
Baj, hogy beütött a pénzügyi krach, mert ebben a helyzetben, minden ellenkező híreszteléssel, és a nemzetközi koordinációról szóló ünnepi beszédekkel szemben lényegében mindenki magára gondol - a válság mindenkit érint: szegény és gazdag országot egyaránt, ha nem is egyformán. Ám az elmaradott országok fejlődésének támogatása még inkább lekerülhet a napirendről. És bár ennek, persze már rövid távon is beláthatatlan biztonságpolitikai következményei lesznek, pillanatnyilag ezzel nem törődik senki: mindenhol a pénzvilág tüzeit oltják.
Pedig érdemes lenne egy kis figyelmet fordítani azokra az akut globális bajokra, amelyek már a pénzügyi krízis előtt is ismertek voltak és megoldásért kiáltottak. A szegénység előretörése és a munkanélküliség fokozódása ugyanis az eddiginél is brutálisabbá teszi a globális kenyérharcot. Aki azt hiszi, hogy a nemzetközi bérszínvonal lesüllyesztését már nem lehet folytatni, nagyon meglepődhet majd - tűnik ki a tanulmányból.
"Masszív Keynes-i dózis kell ezermilliárdos nagyságrendben!"
A dohai konferencia margóján egy informális találkozón, amelyet Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára, Kemal Dervis, az ENSZ fejlesztési ügynöksége (UNDP) igazgatója, Pascal Lamy, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) főigazgatója és Angel Gurria, az OECD főtitkára részvételével tartottak, Dervis "egy masszív, világméretű Keynes-i dózist" sürgetett keresletösztönző költésekből, ezermilliárd dolláros nagyságrendben a jelenlegi válságra adandó válaszként.
A közkiadások egy részét szerinte arra kellene fordíani, hogy mielőbb megtörténhessen az átállás a világgazdaságban a kis széndioxid-kibocsátású technológiákra. Meglátása szerint erre 2030-ig 250-600 milliárd dollár közötti összegre lenne szükség, úgy, hogy ennek egy részét a a magánszférának kellene befektetnie, de a kezdeti lépéseket a közpénzekből kellene finanszírozni.
Bármennyire logikus és kívánatos is az UNDP igazgatójának okfejtése, a megbeszélésen az is kiderült, hogy megvalósulására az esély legalább is csekély. Erre utal Gurriia megjegyzése arról, hogy a jelenlegi, egymásba kapcsolódó globális válságok kezelésére politikai vezetésre lenne szükség, mert "azok, akik mindig is hajlamosak voltak a tétlenségre a (globális gazdasági és társadalmi - a szerk. megj.) egyensúlytalanságok csökkentése és a klímaváltozásra adandó válaszok megfogalmazása kérdéseiben, most kifogást is találtak a pénzügyi válságban.
A már említett washingtoni tanulmányt készító kutatócsoport vezetője is kifejezetten borúlátó. John Cavanagh szerint a világ leggazdagabb országai a jelek szerint teljes mértékben a pénzügyi válságra adandó válaszaikkal vannak elfoglalva, és különösen saját pénzügyi vállalataik feljavításával.
Csak a bankszektor számit?
A tanulmányból kiderül, hogy azok az összegek, amelyet az amerikai és az európai kormányok a megrendült bankszektoraik számára megajánlottak, messze túlszárnyalják azt, amit a múlt évben a szegény országok megsegítésére fordítottak.
- Az amerikai kormány 152,2 milliárd dolláros mentőcsomagja egyetlen vállalat - az AIG biztosító - számára sokkal több, mint a 90,7 milliárd dollár, amit az amerikai és az európai kormányok a múlt évben fejlesztési segélyekre költöttek.
- Az amerikai kormány tavaly mintegy 23 milliárd dollárt költött a fejlődő országok támogatására, ami jelentősen elmarad a csődbe ment Bear and Sterns befektetési banknak juttatott 29 milliárdtól.
- Washington ezen kívül 200 milliárd dollárt tett félre a Fannie Mae és Freddie Mac jelzálogintézetek megmentésére, miközben például Haiti, a nyugati félteke legszegényebb országa segélyezésére mindössze 209 millió dollár jutott 2007-ben.
- Az amerikai és az európai kormányok több mint háromszászor (!) annyit ígértek oda bankjaik megmentésére, mint amennyivel a fejlődő országokat támogatni akarják a következő években a klímaválság kezelésében - ez utóbbi célra 13 milliárd dollárt ajánlottak meg, s mint ismeretes, ezek a megajánlások általában csak kis részben teljesülnek.
- A svájci kormány 60 milliárd dollárt ajánlott meg a bajba jutott UBS befektetési banknak, amely összeg ötszöröse annak, amit a nyugat-európai kormányok a szegény országok klímaprojektjeinek támogatására szánnak.
- Az amerikai kormány ilyen célra egy centet sem ajánlott meg; és továbbra sem tagja a Kyoto-i egyezménynek, jóllehet 25 százalékban felel a globális széndioxid-kibocsátásért.
Meglelpő lenne, ha a pénzügyi válság kellős közepén mádosulna az Egyesült Államok segély- és klímapolitikája.
