A dédapa Áprily Lajos költő, műfordító, a nagymama Jancsó Adrienne előadóművész, a nagyapa Jékely Zoltán író, költő, az édesapa Péterfy László szobrász, a testvér Péterfy Gergely író, az unokatestvér Gerlóczy Márton író, a férj Merényi Dávid fotós... Erős család. Melyikükkel cserélnél?
- Én? Senkivel nem cserélnék. Egyáltalán nem tudok így gondolkodni. Vagyis pont, hogy tudok. Főleg, akinek belelátok kicsit az életébe, és épp elég nekem a saját életem. Nyilván csak olyan idealizált dolgokat cserélnék el mással, milyen jó lenne, ha többet lehetnék tengerpartnál. De sosem gondoltam, hogy lelki szinten más lennék.

- Sosem nyomasztott, hogy ennyi híres ember van a felmenőid között?
- Nem, egyáltalán nem nyomasztott. Egyáltalán nem is annyira híresek.

- Kit nevezel híresnek?
- Most, 2010-ben nagyon egyszerű a válasz: azok a híresek, akik nem csinálnak semmit, de benne vannak a tévében.

- És neked kik a híresek, ha számít ez egyáltalán?
- Nyilván azok a celebek, főleg filmszínészek és rocksztárok, akik nagyon nagyon jók. És van egy másik kategória, azok a nem annyira híresek, akiknek valamiért a rajongójuk vagyok, egyszerűen imádom őket, különösebb ok nélkül.

- Kiért rajongsz?
- Nem tudok így kiemelni senkit.

- Dédapád, nagyapád, bátyád írt rólad?
- Bátyám még az első regényében, az nagyon vicces. Nagyapám meg akkor írt verset rólam, amikor megszülettem.

- És apukád, ő készített rólad szobrot?
- Nem, de álltam neki modellt. De például le se festett.

- Fontos neked, hogy a koncertjárók tudják, hogy te színésznő vagy és a Nemzeti közönsége meg hogy énekesnő?
- Igazából egyáltalán nem érdekel. Már réges rég tudom, hogy mennyire nehéz irányítani, hogy az emberről mit gondolnak. Én nagyon igyekszem, de annyira megdöbbenek, miket gondolnak rólam. Most először kapcsolódott össze a két szál, koncerteztem a Nemzetiben a szeptember 19-i nyitott napon. Amióta ott vagyok, terv ez.

- Generálsz konfliktusokat?
- Állítólag a Mérlegre jellemző, hogy nagyon nem bírja a konfliktust. Én nagyon-nagyon ritkán generálom. Ahhoz hihetetlenül rossz passzban kell lennem, vagy nagyon fáradtnak. Vagy ha mondjuk borzasztó, elviselhetetlen helyzetbe kerülök, és képtelen vagyok máshogy megoldani...de én nagyon törekszem a harmóniára magam körül.

- Mondtad, Mérleg jegyű vagy. Foglalkoztat, hogy ez mit hordoz magában?
- Biztos vagyok benne, az asztrológia komoly dolog. Ezért én különösebb lépést nem tettem, de garantáltan előbb-utóbb utolér. A nagypapámnak volt egy olasz barátnője, aki híres asztrológus volt. Mikor megszülettem, megcsinálta a horoszkópomat. Elég későn találtuk meg újra, körülbelül harminc éves lehettem, mikor elolvastuk. Hát leültem tőle, mert tökéletes.

- Félelmetesnek tűnt, hogy ennyire pontos?
- Nyilván van benne némi szorongás, ha az ember olyan típus.

- Te olyan vagy?
- Persze. Ebből a szempontból tényleg olyan az élet: mész előre, ott egy sűrű erdő, és nem tudod, milyen szörnyeteg fog kiugrani belőle. Ez minden pillanatra igaz. Másfelől meg imádom, nem félek semmitől. Hétfőn ilyen vagyok, kedden olyan.

- Tolod a biciklit a Lánchídon vagy szlalomozol a turisták között?
- Ez attól függ. Próbálok kulturáltan viselkedni. Ha nagyon sokan vannak, tolom, ha nem, akkor megyek. Mikor gyalogosként hirtelen elsuhan mellettem egy biciklista, annyira megijedek, hogy ezért én sem idegesítek másokat. A kisgyerekes anyukák szintén rettentően megrémülnek, és ezt is megértem. Pont nemrég avattak biciklis nagykövetté a Vígszínházban.

- És ez mivel jár?
- Kaptunk egy oklevelet, és ránk parancsolt a szervezet vezetője, hogy kötelező ott lennünk minden rendezvényen, és reklámoznunk a biciklizést. Boldogan vállaljuk, mert nagyon helyesek, sokat tesznek a biciklizésért.

- Inkább mész biciklivel mint autóval?
- Igen, mert van jogosítványom, de valamiért nem vezetek. Újabb félelmek... de egyszer majd biztos fogok autózni. Remélem, mert muszáj lesz.

- Én is így vagyok vele.
- Taxizol?

- Dehogy, főleg tömegközlekedés és gyalogolok, néha biciklizem.

Mit szólnál, ha szakdolgozattéma lennél?
- Voltam már. Többször is. Már legalább kétszer vagy háromszor akartak írni.

- És mit akartak tudni rólad?
- Nem tudom, csak jelezték, hogy rólam írják, egyikük el is küldte. Nemrég hívott egy lány, aki annak idején a krétakörben dolgozott. Mondtam neki, hívjon nyugodtan, ha lesznek kérdései. De nem hívott, biztos mindent megtalált. Biztos hálás téma vagyok.

- Vásárolsz neten vagy mindent látni akarsz, mielőtt megveszed?
- Vásárolok, például Camper cipőt. Azaz még nem vásároltam, de tudom, hogy fogok, mert ezt nem nagyon lehet nálunk kapni. Mikor utaztunk a Krétakörrel, Csákányi Eszter kinézte előre a Camper cipőlelőhelyeket, és térképpel mentünk felderítő útra. Ez a spanyol cipő, zseniális, nem olcsó, de még vannak négy-öt évvel ezelőtti csizmáim, semmi bajuk nincs.

- Foglalkoztatnak olyan sokat tárgyalt, de meg nem oldott kérdések, mint a női erőszak, a gyerekmunka vagy a fair trade?
- Ezek a dolgok foglalkoztatnak engem is, mert ebben élünk, és persze van, amit az ember a saját bőrén megtapasztal. A nők elleni erőszak... nem nagyon találkoztam olyan nővel, aki életében egyszer ne futott volna bele egy elmebeteg férfiba. Szerencsére, a közvetlen környezetemben gyerekekkel nem történt ilyen, de nyilván nem nagyon kellene messzire menni ezért sem. A nők elleni durva erőszak benne van a Jég című előadásban is. Azt akartam, hogy zsigeri legyen. Én ezzel tudok felszólalni ellene, mert ez a munkám. Nem vagyok politikus vagy humanista aktivista. Felmutatok egy esetet olyan realitással, ami hat. Mundruczó Kornél rendezte, aki folyamatosan cseszegetett minket, hogy mennyivel jobb filmezni, mert azt egyszer jól megcsinálják a színészek, beleadnak mindent, és akkor nem kell állandóan ismételgetni. Mi megsértődtünk ezen Rába Rolanddal, és azt gondoltuk: mi úgy fogjuk megcsinálni ezt a jelenetet, hogy mindig durva lesz, nagyon jó és igaz. Ha belehalunk - főleg én - akkor is.