Metszőollóval az orgonáért
A cserjék (különösen a virágzók) metszése, legalábbis az okszerű ritkítása már botanikai ismeretek is követel. A tudatlan, ám lelkes metsző nagy károkat is okozhat. A cserjék esetében is vannak általános szabályok, a sövények kivételével, a teljes hajtásrendszert meg kell ifjítani, tehát nem elég a vesszők végének nyesegetése. A további metszési módszert a cserjék virágzása határozza meg. Ehhez ismerni kell a növényeket.
Azokat a cserjéket, amelyek hajtások csúcsáról, oldalhajtásokon vagy a levélhónaljból indítják júniustól a virágaikat - többek között ilyen a nyári orgona (Buddleja davidii), nyári gyöngyvessző, pompás gyöngyvessző, szíriai mályvacserje - nem most, hanem kora tavasszal kell erősen megmetszeni. (A mályvacserjét csak az elöregedett hajtásoktól kell megszabadítani.) Ez akár azt jelenti, hogy nyugodtan arasznyira vághatjuk vissza a növényt, amely először elég brutális beavatkozásnak tűnik egy esetleg méteres cserjénél, de a nyári virágeső beigazolja majd ezt a beavatkozást.
E növények a kihajtáskor erős vesszőket nevelnek, amelyeken bő és nagy virágok díszlenek majd. Ha bátortalan metszést kapnak, akkor gyenge hajtásokon, jelentéktelen apró virágokkal mutatják: baj van. Az ilyen cserje rövid idő alatt helyrehozhatatlanul elvénül.
A másik nagy cserjecsoport tagjai (amelyek a vesszőkön levélhónaljban, rövid hajtásokon tavasszal virágoznak) megint más metszést igényelnek. Ha ugyanis ezek az előző hasonló elbánásban részesülnek, akkor az olló a virágot is eltávolítja. Ide tartozik a sok faj között a korai nyári orgona, szilvarózsa, aranyvessző, néhány gyöngyvessző és a korai tamariszkusz. Ezeket a cserjéket közvetlenül az elvirágzás után, a nagyobb lombfakadása előtt kell metszeni.
Újabb csoportot alkotnak a vesszők végén tavasszal virágzó cserjék. Ilyen az orgona (Syringa), a bangiták, a rododendronok, a magnólia, a japánbirs vagy boglárkacserje. Ezek vesszői nem igényelnek metszést, csak az elszáradt vagy beteg hajtásokat kell tőből eltávolítani. Az orgona esetében azonban tehetünk kivételt.
Az orgonák elvirágzása után itt az idő, hogy ügyes metszéssel megalapozzuk a jövő évi virágzást. Az orgonák legtöbbje elvadultan él a kerítések mentén. A poros bokrok egyedül tavasszal ékeskednek illatos virágaikkal. Érdemes némi időt rájuk pazarolni: ügyes metszéssel csinos díszekké alakíthatók. Az orgona nagy virágokat hoz, ha tudják, hogyan kell rügyeiből kiválasztani a virágrügyeket. Érdemes egyszer alaposan megvizsgálni ezeket, ugyanis az orgonáé vegyes rügy, vagyis a virágok elnyílása után hajtást hoz. A párosan álló rügyek villásan elágazó vesszőpárokat nevelnek. Ezek csúcsán találhatók a következő évi virágokat is hordozó rügyek. Nagy virágot akkor nevel az orgona, ha a vesszőpár egyike a tél végi metszéskor megmarad, és a másikat 2-3 rügypárra visszametszik. Ez a metszésmód hasonlatos az őszibarackéhoz. Az orgona jól viseli az ifjítást (azaz a nagy visszavágást) is. Ezen kívül már metszést nem igényel. A növény kondíciója javítható, ha az elnyílott virágokat levágják, ekkor ugyanis nem kell termést érlelnie.
A tavasszal szép sárga virágot hozó boglárkacserjét a kezdő kertésznek sem nehéz metszenie, mert a növény télen is díszítő zöld vesszői között könnyű felismerni a megfásodott, bebarnult, beteg, visszafagyott hajtásokat, hajtásvégeket.
