Mennyit ér egy magyar gyerek Európában?
A kilenc éves Fiona attól retteg, hogy rendőrök jönnek érte, beteszik egy autóba és felrakják egy Párizsba tartó repülőgépre. A francia fővárosban a kislánynak egyetlen rokona vagy barátja sincs, ír édesapja várja, aki három éves kora óta nem él a gyerekkel, ám egy francia és egy magyar gyerekpszichiáter, valamint a kislány vallomása szerint őt szexuálisan bántalmazta.
Fiona félelme nem alaptalan. Édesapja jogi képviselője valóban kérte, hogy rendőri segítség igénybevételével vigyék vissza a kislányt Franciaországba. Attól, hogy ez megtörténhessen, most mindössze egy hajszál választja el: az, hogy a Hevesi Városi Bíróság elutasította az apa jogi képviselőjének ezt a kérését, és a döntést a Heves Megyei Bíróság is megerősítette.
Jogi útvesztők
Az ügy szálai messzire nyúlnak és csaknem kibogozhatatlanok. A kislány ír származású édesapja és magyar származású édesanyja Franciaországban éltek. Ott született 2000-ben Fiona, aki magyar állampolgár lett. A szülők 2003-ban váltak el. A francia bíróság a gyereket az anyánál helyezte el, az apának pedig láthatási jogot biztosított. „2004 decemberétől Fiona zavart volt, bepisilt, hányt. Mivel a gyermekorvos semmiféle szervi elváltozást nem talált, klinikai szakpszichológushoz küldött minket"- meséli Krisztina, a kislány édesanyja. A francia szakember, miután elbeszélgettet a kislánnyal, hivatalból feljelentette az apát: azt állította, hogy a kislányt szexuálisan bántalmazta. Mint Krisztina meséli, az eljárást néhány hónap múlva bizonyítékok hiányában megszüntették. Az édesanya azt a tanácsot kapta, hogy indítson pótmagánjogi eljárást, 2005-ben meg is tette, de azóta sem történt semmi. „2005 szeptembere és 2007 decembere között a kislányom semmilyen védelmet nem kapott a francia jogállamtól. Úgy láttam, akkor leszünk biztonságban, ha hazajövünk Magyarországra, 2007 decemberében meg is tettük. Nem kértem engedélyt az apától, hogy is kértem volna, menekültünk" - mondja Krisztina.
Magyarországon az édesanya beíratta Fionát iskolába, és keresett egy magyar gyerekpszichiátert. A szakember megerősítette francia kollégája véleményét: a gyerek valóban szexuális bántalmazás áldozata lett. Az édesanya már amikor Magyarországra érkeztek, kérte a magyar gyámhivatalt, hogy vegye védelembe Fionát, azaz gyakorlatilag tiltsa meg az apának a láthatást. Az eljárás elindult, de amikor a gyámhivatal megkereste a francia társhatóságot, kiderült, hogy az apa kérelmére a Pesti Központi Kerületi Bíróságon eljárás indult az anya ellen, mert a gyermek jogellenes külföldre vitelével megsértette a hágai egyezményt. Ennek az egyezménynek azonban van egy olyan pontja, amely szerint meg lehet tagadni a gyermek kiadatását, ha bizonyíték van arra, hogy testi vagy lelki sérülés érte.
Négy szakvélemény
Krisztina és ügyvédje csatolták a bírósági anyagba a francia szakpszichológus és a magyar gyermekpszichiáter véleményét. Csakhogy a bíróság által kirendelt szakértő azt állította, hogy pszichológiai eszközökkel nem bizonyítható a bántalmazás. A gyermek Magyarországon izolált környezetben van, ezért vissza kell vinni a széles kultúrájú Franciaországba. Ezen szakvélemény ismeretében Krisztina és ügyvédje felkérték dr. Komóczi Mihály bejegyzett igazságügyi szakértőt, aki egyrészt azt állapította meg, hogy a gyermeket szexuális bántalmazás érte, másrészt pedig azt, hogy a gyermek kiegyensúlyozott és boldog élete Magyarországon is biztosított. Krisztina és ügyvédje kérte az I. fokú Bíróságot, hogy a szakvéleményeket ütköztesse, és rendeljen ki felülvizsgáló szakértőt, vagy szakértői intézményt. Ezt a kérést a bíróság elutasította, és a gyermek visszavitelét rendelte el.
A fellebbezési eljárás során ezt a kérést az anya megismételte, de itt is elutasították. A Legfelsőbb Bíróság sem találta indokoltnak a szakvélemény felülvéleményezését. Még egyszer: annak ellenére sem, hogy a gyermeket Franciaországban kezelő terapeuta, a Magyarországon kezelő terapeuta és dr. Komóczi Mihály szakvéleménye is ellentmondott a bíróság által kirendelt szakértő megállapításának.
Az édesanyja és ügyvédje a Legfelsőbb Bírósághoz fordult felülvizsgálati kérelemmel, és a végrehajtás szüneteltetését kérte. Az eljárás megindult, de a végrehajtást nem függesztették fel. Az apa jogi képviselője 2008. decemberében karácsony előtt azt kérte, hogy a gyereken rendőrség igénybevételével hajtsák végre a bírósági határozatot. A végrehajtás ezen módját a Hevesi Városi Bíróság elutasította, ez ellen az apa jogi képviselője fellebbezett, és változatlanul kérte a rendőrség igénybevételét. Azóta megszületett a Heves Megyei Bíróság jogerős döntése, amely nem engedte, hogy a gyermekkel szemben rendőri erőszakot alkalmazzanak. Ez azonban átmenet és nem erős védelem. Egy magát megnevezni nem kívánó, egyébként családjogra specializálódott ügyvéd elmondta, az apát egyetlen bíróság sem vonhatná felelősségre, akkor sem, ha megvárná Fionát egyik nap, amikor kijön az iskolából, betuszkolná egy autóba a sikoltozó kislányt, feltenné egy repülőre és elvinné Párizsba.
Az esettel kapcsolatos kérdéseinkre a Fővárosi Bíróság Sajtó- és Nemzetközi Kapcsolatok Titkársága a következő választ adta: „A gyermek jogellenes elvitele tárgyában indult eljárásokkal kapcsolatban nemzetközi- és EU-jogi szabályokat kell betartanunk, így a hágai egyezmény és az EU 2201/2003 EK tanácsi rendelet szabályait. Dánia kivételével Európa minden országában ezen szabályok alapján járnak el a bíróságok a gyermek jogellenes elvitelével kapcsolatban indult eljárásokban. Ha a Hágai Egyezmény 3. cikke szerinti jogellenes elvitel vagy visszatartás megállapítható, akkor a bíróság a 2201/2003/EK rendelet 2. cikk 11. bekezdésében foglaltakra figyelemmel csak igen ritka esetekben utasíthatja el az egy éven belül érkezett kérelmet, sőt a 8. bekezdés alapján a Hágai Egyezmény 13. cikkén alapuló visszavitelt elutasító határozat ellenére is a szokásos tartózkodási hely szerinti joghatósággal rendelkező bíróság később kibocsátott, a visszavitelt elrendelő határozatát, végre kell hajtani."
„Az EK rendelet hatálybalépését követően a rendelet 11. cikk (4) bek. alapján az Egyezmény 13. cikk b) pontjában szereplő kivételnek szigorú, minimumra való korlátozásával megerősíti azt az elvet, hogy a gyermeket mindig vissza kell vinni, ha az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban védelmét biztosítani tudják." A Hágai Egyezmény, illetőleg a 2201/2003/EK rendelet 2. pont 11. cikk szerinti eljárás nem a szülői felügyeletről vagy a gyermek elhelyezéséről vagy a másik szülővel való kapcsolattartásról szóló döntés, hanem kizárólag e kérdés eldöntéséig a szokásos tartózkodási hely joghatóságát, illetve a másik szülőtől való jogellenes elzárást megakadályozni célzó rendelkezés."
Ahol nem látszanak Párizs fényei, ott kezdődik a Balkán
Most egy kicsit legyünk objektívek. Lehet, hogy valóban zaklatta ezt a kislányt az apja szexuálisan, lehet, hogy nem. Ennyi idő után és ilyen távolságból egy újságíró nehezen tudja eldönteni, mi az igazság. Tegyük fel, hogy az apa a körülmények szerencsétlen összátéka folytán keveredett gyanúba. Akkor az a kérdés merül fel, miért is lenne jobb a kilencéves Fionának az apjával, akivel hat éve nem élt együtt, és aki 2007 decembere óta, mióta a kislány az édesanyjával Magyarországra jött, egyszer hívta fel, és a kislány akkor is bepisilt?
Ha pedig felmerül a szexuális bántalmazás leghalványabb gyanúja is, akkor nem kellene megnyugtatóan tisztázni - inkább több, mint kevesebb szakértő meghallgatásával -, igaz-e a vád, és egyébként milyen körülmények közé kerülne a kislány? Milyen felelősséggel lehet hozni egyetlen szekértő véleménye alapján ilyen súlyú döntést, amikor ráadásul van másik három, ennek ellentmondó szakértői vélemény?
Krisztina jogi képviselője egy ennél elkeseredettebb kérdést tesz fel: mennyit ér egy magyar gyerek Európában? Megér még egy szakértői vizsgálatot vagy nem? Vagy megér-e valamiféle kiállást egy hágai jogszabállyal szemben? Hol vannak azok a jogszabályok, amelyek a gyerek érdekeit védik? „Magyarország is aláírta a New York-i egyezményt, amely kimondja, hogy az őt érintő kérdésekben a gyereket is meg kell hallgatni" - emlékeztet dr. Krausz Ilona, Krisztina jogi képviselője.
Civil mozgalom indult
Spronz Júlia ügyvéd, aki a Patent Egyesületben a nők és gyerekek elleni erőszakkal foglalkozik, azt mondja, bár Fiona sorsa tragikus, az eljárás pedig felháborító és igazságtalan, nem véletlen és kivételes esettel állunk szemben. „Általában azt tapasztaljuk, hogy a magyar igazságszolgáltatás nem védi a férfierőszakkal szemben a nőket és a gyerekeket. Vagy passzívan támogatja, vagy kifejezetten aktívan segíti a patriarchális uralmi rend jogi alapjait."
A Patent Egyesülethez évente körülbelül húsz hasonló eset érkezik, van olyan, ahol magyarok az érintettek, van, ahol külföldiek is vannak közöttük. Ezek mindegyikében rákényszerítették az áldozat-gyereket, hogy rendszeresen tartsa a kapcsolatot a bántalmazó apával. Annak akadályozásáért az anyát először megbírságolták, majd kiskorú veszélyeztetése miatt - tudniillik a gyereknek elemi érdeke és joga a különélő szülővel való kapcsolat - büntetőeljárást kezdeményeztek velük szemben. A szexuális visszaélést gyakorlatilag egyetlen esetben sem tekintették a hatóságok bizonyítottnak, mert a kirendelt igazságügyi szakértő azt nem tudta minden kétséget kizáróan alátámasztani - mondja Spronz Júlia.
Az üggyel kapcsolatban a többi jogász sem optimista. Egy magát - érthető okokból - megnevezni nem kívánó ügyvéd szerint még ha a bíróság úgy döntene is, hogy Fiona Magyarországon maradhat az édesanyjával, a döntés megszületéséig hónapok vagy akár évek telhetnek el - ne feledjük, a huzavona 2008 elején kezdődött -, és addig is bármi történhet. Az apa például magával viheti a gyereket, akit a jog eszközeivel nem lehet megvédeni. Jobb híján nem tudnak más megoldást javasolni Krisztinának, hogy Fiona tizennégy éves koráig - amikor már a kislány vallomását is nagyobb súllyal veszik figyelembe - költözzön egy olyan országba, amely nem kötött kiadatási egyezményt az EU-val.
Mit tehet egy anya ebben a helyzetben? Miután a jogi út sem sikerrel, sem gyors eredménnyel nem kecsegtetett, levelet írt, akinek tudott. Az ombudsmannak, a köztársasági elnöknek, az országgyűlési képviselőjének, és amennyi médiumnak csak tudott. Szerepeltek már Juszt László műsorában, A TV ügyvédjében, a Katolikus Rádió is tartott közösségi imát értük. A megszólítottak az esetek többségében széttárták a karjukat: sajnálják a kislányt, de nem tudnak segíteni. A köztársasági elnök válaszában pontosan leírta azt a hágai jogszabályt, amelyet Krisztina megsértett azzal, hogy az apa engedélye nélkül elhozta Franciaországból a kislányt. Az édesanya civil mozgalmat indított, több ezer aláírást gyűjtött, hogy legalább más ne kerülhessen hasonló helyzetbe. Egy szociológussal jogvédő egyesület létrehozásán gondolkoznak, és megkereste egy másik, hasonló cipőben járó édesanya is. Kilátásairól Krausz Ilona jogi képviselő ezt mondja: „Krisztina heroikus küzdelmet folytat a kislányáért. De jogerős döntés született az ügyben."
Még szerencse, hogy jogállamban élünk.
