De miért is tudnák a megoldásokat? A nyilatkozók tömkelegének fogalma sincs arról, a gyakorlatban mit jelent a munkahelyteremtés, piacteremtés, válságmenedzselés! De mielőtt többen rosszul lennének nagyképűnek tűnő véleményemtől, lenne egy-két kérdésem a nyilatkozókhoz.

A rendszerváltás óta hány gyárat építettek?

Ha ilyet építettek, akkor ott kezeltek-e válságot?

Ha az előző két kérdésre igen a válaszuk, akkor mindezekhez mennyi pénz állt a rendelkezésükre?

Ha a válaszok azok, hogy igen, építettünk gyárakat, a vállalkozás több válságos időszakot is megélt, és azt pénz nélkül válságmenedzseltük, akkor, és csakis akkor van hitele a véleményüknek. Ha viszont ez nem így van, vagyis hiteltelenül nyilatkozgatnak, és nem tudják, merre van a tovább, akkor legalább forduljanak olyan emberekhez, akik ezeken a terepeken edződtek.

Barátaim, és nem nagyon barátaim, elárulok egy titkot! Én ezen a terepen edződtem, de még a kutya nem jött oda hozzám, hogy mit kéne csinálni, kivéve néhány barátot, egykori vállalkozó társat. Én, és a hozzám hasonló balekok - akik a saját vagyonunkat is visszaforgatták vállalkozásaikba -, minket bizonyos körök leírt emberként szoktak definiálni. Például azért, mert hittünk politikusoknak, multiknak, és annak, hogy érdemes, lehet, és kell alkotni, vállalkozni Magyarországon.

Ma azt látjuk, hogy azok osztják az észt, akik leginkább a lehúzásokban voltak otthon, 1990-től folyamatosan. És még mi megy? A szokásos kommunikációs technikák, amelyeknek  valós tartalmát megnézve azt látjuk: a nagy semmivel egyenérétkűek. (Mindegy, melyik oldalt nézem, és persze, hogy ezt is kell néznem a kialakult helyzetben…)

Amikor a szar már nyakig fog érni – már addig ér -, akkor lesz majd rohangálás a kreatív, nem lehúzós, ex-vállalkozókhoz, mit is kéne tenni. Elárulok még egy titkot: én például pontosan tudom, hogy miket szabad, miket kell, és miket tilos tenni a mai súlyos gazdasági helyzetben, a politikára és a gazdasági szereplőkre értve egyaránt, mert az ma már kevés, hogy itt vagy ott csökkenteni kell az adókat, ez, ha úgy tetszik, egy nagy nulla, úgy a válságkezelésre értve, mint annak eredményét tekintve.

Még annyit: bővebben nyilatkozom erről, vagy részt veszek ez irányú munkában, de csak az általam felállított normarendszerben, és ha ezt a munkát annak értékével arányosan díjazzák. Azért, ahogy a példákban szokásos érvelés is itt legyen: „bezzeg Amerikában…” Bizony, ott valószínűleg már Barack Obama gazdasági tanácsadó testületében lennék oszlopos tag, a mai naptól.

Ficsor Ferenc ex-gyáros