Öt év alatt nem jutottak ötről a hatra

Az 1997-es amszterdami szerződés megkötése óta először nem sikerült közös nevezőre jutniuk az Európai Parlament, az Európa Tanács és az Európai Bizottság illetékeseinek. A téma a munkaidő. Egyáltalán nem mellékes kérdés, mennyit dolgozhatunk, s mi számít egyáltalán bele a munkaidőbe. Ezen ment a vita: a képviselők nem kívántak belemenni egyes tagországok követelésébe, hogy egyéni alkuk alapján jelentősen hosszabbodjék a heti munkaidő, 48-ról akár 60-65 órára. S egyértelműen állást foglaltak az Európai Bíróság által ítéletekben kihirdetett elv mellett, hogy tudniillik az ügyeleti idő igenis a 48 órás munkahét része. (Ez az álláspont azonban a munkaidő kiszámításáról rendelkezik, a bérezésről nem.)

Az 1993-as munkaerő-irányelv egyes szabályai alól számos ország kivonta magát. A huszonhetek több mint fele, tizenöt tagállam élt a lehetőséggel, mert képtelen volt betartani egyes ágazatok, különösen az egészségügy, a tűzoltóság, vagy éppen az agrárszektor uniós és bírósági munkaidő-szabályozását. A bizottság viszont három éven belül véget akart vetni ezeknek a kivételezéseknek. A tanács pedig tavaly nyáron jutott el oda, hogy engedélyezte volna a 48 óra megemelését.

A képviselők azt mondják, hogy a bizottság és a tanács javaslata visszalépett az európai bírósági döntésekhez képest. Ám kérdés, mi lesz ezek után. A nyáron felálló új parlamentnek és az ősszel kinevezendő új bizottságnak kellene valamilyen új megoldásra jutnia. A mostani bukásig öt év alatt jutottak el Brüsszelben. Érvényben marad az 1993-as irányelv, amely 48 órát ír elő, de amelynek hatálya alól a tagországok kedvük szerint kivonhatják magukat.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.