Laló bácsi kertjének fő helyén áll az az egy árva ceglédi óriás, amelynek gyümölcséből szintén a nap és a környékünkön bőséggel hulló csapadék neveli azokat a biobarackokat, melyekből az öreg speciális eljárással hozza létre messze földön híres biolekvárját. Ennek ugyan nevet még nem adott - lehetne mondjuk Lalo-dzsem vagy Lalokvár.

Néztem az öreget, amint kedvesen hunyorog vevőjelöltjeire, a koros pesti pár pedig, aki a vidék hamisítatlan (bio)ízeiért járja a mi piacunkat is, nem sajnálja a pénzt Laló bácsi löttyedt lekvárjáért. S nem érzik, mert miért is éreznék azt a mérhetetlen mennyiségű és fajtájú permetszert a szépen elfőzött baracklekváron, amellyel Laló bácsi növényeit - úgymond - kezeli.

Tavasszal úgy kezdődik a biogazdálkodás, hogy Laló bácsi lemosó permetezésben részesíti a gyümölcsfákat, ezt lehetőség szerint rügyfakadás előtt meg kell ejteni, hogy a kártevők elmeneküljenek. (Hová?, mondjuk az én kertembe, ahol nem bio-, sokkal inkább trehány gazdálkodás folyik, de most ezt hagyjuk, kapok eleget Laló bácsitól év közben azért, hogy hiába "védekezik" rendszeresen, az olyan kertekből, mint az enyém, az összes tetű meg atka az ő gondosan "kezelt" kertjébe vándorol, nota bene hiába vannak a fölkészült, biológiai ismeretekkel felvértezett komoly kertészek, ha a magamfajta pancser hagyja, hogy a kártevők elszaporodjanak a környéken!).

A varasodás ellen például akkor is föl kell lépni - ez Laló bácsi biotermesztői filozófiájának sarokköve -, amikor a növény virágba borul. Hasonló a helyzet a mézgásodással, időben harcot kell indítani a kártevők ellen, különben megnézhetjük magunkat.

Laló bácsi biomódszerének fontos eleme például a levéltetvek elleni hatékony védekezés. Ez azt jelenti, hogy áll Laló bácsi falusi házának tornácán (melynek előterében neveli a nappal együtt az agyonpermetezett, a rézgálictól örökké kékesfehér bioszőlejét), s azt figyeli, mi a helyzet az esővel. Ami az ő elgondolása szerint direkt azért hullik az égből, hogy takácsatkákat kelesszen, amelyek ellen azonnal, még az eső fölszáradása és a nedvesség fölszívódása előtt villámgyorsan védekezni kell. Eső után Laló bácsi fölpattan harminc-egynéhány éves öreg Simsonjára, s hátán a golyós permetezőgéppel, melybe jó előre bekeverte a kombinált növényvédő szerek sokaságát, kirohan a telekre, s már nyomja is széles sugárban a fák leveleire, nyár derekán a gyümölcsre a méregdrága, ellenben rendkívül hatékony permetszereket. Van permetszer hideg ellen, meleg ellen, szél ellen, a nedvek, a szívó-rágó-fúró bogarak és a láthatatlan, alattomban támadó pusztító muslincák ellen is. Laló bácsi nem sajnálja a szereket, mert célja a minél szebb és formásabb bionövények előállítása.

Melyekből ízletes lekvár állítható elő.

- Mi újság, kedves szomszéd? - fordul hozzám a piacon, amikor eladta az utolsó üveg lekvárt is. És megkérdi még, látom-e már a levelek végén az apró sodródásokat.

- Látom - felelem egykedvűen.

- És? - kérdi felcsillanó szemmel. - Nem kéne benyomni?

- Nem is tudom - felelem, s megegyezünk, a hosszú hétvége alkalmas arra, hogy az én fáim is megkapják végre azt a dózist, ami nélkül nem képzelhető el a modern biogazdálkodás.