Tekintettel arra, hogy az építőanyagok és a technológia 70 százalékát eredetileg importból fedezte volna a szervezést koordináló állami Olimpsztroj, a keret 28 százalékos szűkülése nem csak papíron jelentkezik.

Ráadásul még a globális válság látványos megindulása előtt is túlzottan optimistának tűnt a költségek felmérése: Szergej Sztyepasin az állami számvevőszék vezetőjeként már tavaly jelezte, hogy a költségek reálisan az összeg dupláját is elérhetik. Jelentősen alulbecsültnek látszik a közúti vasúti fejlesztésekre szánt 135 milliárd rubel is.

A tervezett 243 olimpiai objektumhoz 679 hektár föld kisajátítása szükséges, amire a piaci áron számolt 175 milliárd rubel (1 rubel kb. 7 forint) helyett csupán 82 milliárdot különített el a költségvetés, aggodalmat ébresztve az érintett területek tulajdonosaiban, különösen azután, hogy a 2007-ben elfogadott törvény jelentősen leegyszerűsíti a kisajátítást.

Az aggodalom beigazolódott, miután többeknek infrastruktúra nélküli, kedvezőtlen fekvésű földet ajánlottak a korábbi ingatlanjaikért cserébe, vagy előnytelen hosszú távú bérleti szerződést az ingatlan értékének legfeljebb 3 százalékáért.

Többek között a kisajátítások körüli konfliktusok vezettek oda, hogy egy éven belül már harmadik polgármesterét választotta meg Szocsi, ahol Anatolij Pahomov, az Egységes Oroszország párt jelöltje nyert fölényesen.

Ám az aggodalmakra és a költségek várható emelkedésére egy éve még legyinthetett a 600 milliárd dolláros tartalékokkal rendelkező, évi 50 milliárd

dollár költségvetési többlettel rendelkező ország. Az olajárak drasztikus csökkenése óta azonban az energiahordozók kivitelére épülő növekedés leállt, harmadával csökkent az idei költségvetés bevételi oldala, amelyet 40 százalékkal haladnak meg a kiadások.

Igaz, a belföldön beszerzendő alapanyagok, valamint a munkaerő költségeinek a rubel gyengülésével párhuzamos csökkenése akár 30 milliárd rubellel is olcsóbbá teheti az objektumok megvalósítását, ám ez nem ellensúlyozza az importszükséglet okozta, rubelben kifejezett drágulást. (Azzal együtt sem, hogy az ingatlanpiac is esésnek indult, az egekbe szökött telekárak tavalyhoz képes 30 százalékkal is csökkenhetnek, újabb veszteséget okozva a földjüket eladni kényszerült tulajdonosoknak.)

Az állami keret mellé további 50 százalék magántőkére is számított a kormány az olimpia megvalósításához, egyelőre azonban a válság miatt inkább a kincstár kényszerül a potenciális beruházók megsegítésére: a szocsi repülőteret birtokló Oleg Deripaszka - akinek vagyonát tavaly leggazdagabb oroszként 40, idén csupán 4,5 milliárd dollárra becsülik - már egy évet csúszott a légikikötő tervezett fejlesztéseinek befejezésével. A fémiparban, autóiparban és építőiparban érdekelt milliárdos adósságainak jelentős átütemezésére és számos részvényének eladására kényszerült. A magántőke lehetőségei általában is szűkültek az energiahordozók és a fémipari termékek iránti kereslet esésével, ami egyre nehezebbé teszi számára az 500 milliárd dolláros külföldi adósság idei törlesztési részeinek biztosítását, olimpiai presztízsberuházások nélkül is. Ilyen projekt a 2013-ra kétmilliárd dollárért tervezett mesterséges tengeri sziget Szocsi partjainál. Az ország alakjára tervezett Föderáció-sziget megépítését - amelyben nem meglepő módon a hasonló projekteket kedvelő Egyesült Arab Emírségek is érdekelt - néhány évvel már biztosan eltolják, és elképzelhető, hogy az olimpia lezárulta után le is kerül a napirendről.

Nem kérdés azonban, hogy az olimpiai játékokhoz szükséges forrás biztosítva lesz. Legfeljebb a költségvetésnek, a részvételre szükség esetén mégis rákényszerített magántőkének és az orosz Riviéra ingatlantulajdonosainak jobban fog fájni, mint fájt volna annak a krízis előtti Oroszországnak, amely négy éve, az 1980-as nyári olimpia után ismét rendezési jogot nyert.