Roberto Saviano: Gomorra

Az a bűnöző vállalkozók irányította, a kapitalista fogyasztói gazdaság technikáit elsajátító, transznacionalista kartell, amely - akár egy mohó óriáspók - behálózza az egész planétát, miután Dél-Olaszország nyugati régióját, Campaniát, bekapta, mint egy legyet.

Az Umberto Eco által "nemzeti hősnek" (ki)nevezett, filozófus végzettségű szerző kínai csempészárut rakodott a nápolyi kikötőben. Fölütésként arról tudósít, hogyan zuhantak ki lefagyasztott holttestek egy konténerből; vis maior. Vespa robogón, CB-rádióval érkezett a merényletek helyszínére. Letartóztatott maffiatag villájába lopózott be, hogy meggyőződjék: az valóban A sebhelyesarcú kultmozi főhőse, Tony Montana hajlékának mása. Idéz a nápolyi Maffiaellenes Ügyészség aktáiból, bírósági jegyzőkönyvekből; egyre csak fújja a neveket, ontja számokat. Élő statisztikai hivatal. Úgy tűnik, mindenhol ott(hon) van: a drog- és fegyverpiacon; a 2004-ben kezdődő, "Vietnámnak" becézett belháborúban; az azt követő, történelmi jelentőségű razziánál, majd a Spartacus-pernél; Xian Hu "Nino" csúcsminőségű, alta modát gyártó szabóműhelyében; Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov udmurtföldi panellakásában; illegális, veszélyes ipari hulladéklerakó-helyeken. Tudja, ki varrta Angelina Jolie Oscar-gálán viselt ruhakölteményét. Tudja, hogyan akarja e tájon bevégezni a sorsát egy tizennégy esztendős kölök, aki a Pokémon-rajzfilmből kölcsönözte becenevét, a Pikachut: "Én úgy akarok meghalni, mint ez a hölgy. Lövés a fejbe, bumm, bumm... és mindennek vége." Azon a vidéken, ahol a halott ember: egy "munkadarab". Ahol a camorra-klánok a 12-17 éves gyerekek közül toborozzák - serkentőszerekkel tömött - katonáikat.

Az 1979-es születésű Saviano, akárha egy szájkosarat nem tűrő, csahos vadászeb - nincs nyakörv és hám, amiből ne tépné ki magát. Csak rohan a sötét rengetegben, hogy elkapja áldozata lábát. Vagy loholunk vele, leküzdve a kezdeti légszomjat, vagy hagyjuk a dagadt ruhát másra. Bíró Júlia idegborzolóan hanyag, néhol ügyefogyott fordítása, és a szerkesztői pongyolaság el is tántoríthatna. Ám a tizenegy részes, bénító mennyiségű adattól roskadozó, szenvedélyes, dühös vádirat mégis megadásra késztet. Kirakatban a latin hevület, a romantikus-héroszi küldetéstudat, a fülsértő hangerő. Csupa póz. Mögötte a tökéletes magány, a megszállott, csendes munka. Az írott mű a szívünket célozza meg - ellentétben Matteo Garrone mesteri, cannes-i nagydíjas adaptációjával; a dermesztően hideg, fojtogató, csupasz látlelettel.

"Itt nem létezik egyetlen perc sem, amikor az élet ne tűnne életfogytig tartó büntetésnek..." - áll a könyv közepe táján. "Átkozott szemétládák, még élek!" Így az utolsó sor. Előtte, közte, utána: megingathatatlan hit a kimondott-leírt szó hatalmában. Mellette mindaz, ami miatt visszanyeri eredeti értelmét a - lózunggá züllesztett - hazafiság.

Partvonal, 349 oldal, 2990 forint