Két szép fiam játszik, aranyló napfény a kert tiltott szegletében. Kibelezett roncsban forgatják a kormányt, az önhordó kaszni fellebeg, húz maga után rögöt, kavicsot, gyökeret. Szörnyű fiaim hogy megnőttek! Szakálluk selyem, hangjuk acél, rikoltoznak, hallod?! Szám kiszáradt, lábam földbe ragadva, szálló alakjuk kartonlap, mögöttük festett rétegek, elnagyolva. Zuhannak, hangtalan rázkódik minden.

A többi már a szokásos.

Király Levente (1976) Gérecz Attila-díjas.

Legutóbbi könyve Nincs arany közép címmel

2007-ben jelent meg a Magvetőnél.