Nem csak vénnek nem való

"A nőket gyorsan és zajosan szereti. / Legjobb cimborája a puskapor. / Rokonai nincsenek. Nem kérdezősködik. / Néha felakasztják" - szól Gellén-Miklós Gábor ironikus verse, A westernhős. "...fűszálak hegyéről a port lefújni / névtelen csillagokkal társalogni / a lélek sebére gyógyfüvet tenni" - magasztalja az indián mentalitást Jász Attila verses regénye, a XANTUSiana. Elszórt példák, de jelzik: kortárs irodalmunk az irónia és a pátosz útjain közeledne a vadnyugat világához. S ez ránk, olvasókra is érvényes lehet.

Cormac McCarthy: Véres délkörök

Cormac McCarthy (1933) regénye éppen ezt: Cooperen és Mayon iskolázott elfogultságainkat zúzza szét, komótosan és kérlelhetetlenül.

Texas és Mexikó határvidéke az 1840-es évek végén: ezt a filmekből, regényekből ismerősnek hitt világot McCarthy apokaliptikussá mázolja át. Az indiánok és a mexikóiak módszeres kiirtására szegődött skalpvadász banda nyomában pusztulás jár, ám a "semmi ölén" (78.), a "sivatagi gyehennában" (106.) pusztulás várja őket is. A kör bezárul. A zavaros ideológiával igazolt, végső soron öncélú erőszak ábrázolása mesteri antiwesternt eredményez.

A főhősnek, a "gyereknek" nincs neve - talán mert sorsa sincs. Élete sodródás a balvégzettel. Ráhagyatkozás a káoszra. A balvégzetnek és káosznak ugyanakkor arca is van: Holden bíró alighanem a világirodalom egyik legjobban megrajzolt negatív hőse. Tudós alapossággal méri föl a világot, csak hogy tudja: mit igáz le. Ítélkező alakját az eposzi nyelv és mítoszias cselekményszövés allegorikussá növeli: a könyörtelen Halál és a közönyös Léttörvény antikrisztusi megtestesülése ő. A regényt záró, haláltáncszerű mulatságban is érte rajonganak a tekintetek. Akárha egy morál nélküli moralitásjáték teljesednék itt ki.

Modoros, de nem céltalan fogás, hogy McCarthynak ez a regénye sem ismeri a mondaton belüli központozást. A szövegnek ez az ömlesztettsége egyfelől az értelemmel nem tagolt idő, a szellemmel be nem rendezett világ tapasztalatát közvetíti (a végtelenül sivár tájban végtelenül üres emberek kóborolnak, menekülnek, szomjaznak, öldökölnek és múlnak ki); s időtlenné, mitikusan egyetemessé emeli a kegyetlenség történeteit. Másfelől az árnyalatos érzelmek hiányára vall - az elbeszéltek és az elbeszélő tekintetében egyaránt. (A nyelv nyomasztó minősége sokat köszönhet Bart István briliáns fordításának.) A stílus hol tárgyilagosan szikár, hol költőien választékos. De mindvégig szuggesztív: a szűkszavú párbeszédek és a hömpölygő tájleírások hatása alól nehéz szabadulni.

Cormac McCarthy hazájában élő klaszszikus; nálunk a tavaly négy Oscar-díjjal elismert Nem vénnek való vidék szerzett népszerűséget neki. Előbbi munkát a Coen fivérek jegyezték, jelen mű megfilmesítésének jogai Ridley Scotthoz kerültek. Nem lesz könnyű dolga: a poklot kell evidenciaként ábrázolnia, hiszen McCarthy is azt tette. Regényének ez a fő érdeme s egyben legtöbb kérdést fölvető sajátossága: Van-e lényegi esztétikai hozadéka a borzalom fokozhatatlan töménységének? Hihető-e, hogy az "amerikai álom" születésénél csakis lelketlen gazemberek bábáskodtak? Mit kezdjünk (s főként mit kezdjen egy amerikai) a jelennel egy ilyen múlt után?

Magvető, 541 oldal, 3990 forint

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.