- Magyarország gyanakvással figyeli, ahogy az orosz energiacégek erősítik itteni pozícióikat. Úgy érzi, még inkább kiszolgáltatottá válik a Déli áramlat megépítésével, az EMFESZ útján a Gazprom számára a magyar belső gázpiac egynegyede feletti lehetséges ellenőrzés megszerzésével, illetve azzal, hogy a Szurgutnyeftyegaz a Mol-részvények negyedét megvásárolta. Hogyan ítélik meg Moszkvában a magyar érzékenységet?

- Nem értem, Magyarország miért nyugtalan. Ha a nemzetközi pénzügyi válságról van szó, az mindenkit érintett, magukat az amerikaiakat, ahonnan az egész elindult, Európát, Kínát, Japánt, másokat - természetesen Oroszországot is. Magyarország a negyedik állam Európában, ahol a kormánynak mennie kellett gyenge, elégtelen válságkezelő lépései miatt. A Bajnai-kormány célja a hatékony válságkezelés. Ehhez természetesen mi oroszok is sikereket kívánunk. Magyarország a szocializmus idején is kapott orosz energiahordozókat, a szállítás folytatódott a rendszerváltáskor és mostanáig tart. Akkor kitől, mitől kell tartaniuk? Miféle függőségről van szó? Nem kéne túlpolitizálni, misztifikálni ezt a kérdést. Magyarországnak, a Molnak az orosz vállalatok hosszú évek óta adnak el olajat. De ha a magyarok akarják, Horvátországon át vásárolhatnak közel-keleti olajat, vagy Norvégiából is beszerezhetnek. Az orosz gázt az utóbbi időben alapvetően a német E.On szállította a magyaroknak, egy bizonyos részt pedig - főleg közép-ázsiai eredetű gázt - a magyar EMFESZ vásárolt, amely most a Gazprommal tárgyal a szállításról. A Szurgutnyeftyegaz a Mol-részvényeinek 21 százalékát piaci alapon és körülmények között vásárolta meg az osztrák OMV-tól. Engem, aki jól ismeri a Mol-vezetőket, nagyon meglepett, ahogyan erre az üzletre reagáltak.

Azt gondolom, ebben az ország politikai helyzete, és nem pedig az üzleti érdekek játszottak szerepet. Ezzel ugyanis lezárult a Mol számára az OMV "ellenséges kivásárlási" története is. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy miközben ebben az ügyben ment a harc az osztrákokkal, szép csendben az osztrákok meg a magyarok együtt ellenőrizték az üzemanyagpiacokat. De hát ilyen az üzleti élet... Most az olaj a Szurgutnyeftyegaz, egy újabb megbízható orosz partner csatornáin keresztül is eljut majd a magyarokhoz. Ebben aligha van kivetnivaló, hiszen a Mol más orosz vállalatokkal is tárgyalt holdingrészei egyes elemeiben való részvételről, például az olajfinomítókban, a petrolkémiai kombinátban, a kiskereskedelmi értékesítésben. Azt gondolom, Magyarország részvétele a Déli áramlat csővezeték megépítésében, éppúgy, mint a földalatti gáztároló létesítéséről aláírt Mol-Gazprom-megállapodás, csak erősíti az önök energiabiztonságát. Csökken a függőségük az Ukrajnán keresztül érkező gáztól. És ha összejön a Nabucco-projekt is, amelyhez egyébként szerintem sajnos sem elég pénz, sem a csöveket megtöltő gáz nem áll rendelkezésre, akkor ki fog ellenezni még egy, alternatívát kínáló gázvezetéket? Feltételezem, hogy a magyar politika valamennyi meghatározó ereje helyesli, hogy az orosz energiahordozók - beleértve a nukleáris fűtőanyagot is - továbbra is érkeznek majd Magyarországra és Európába, annál is inkább, mert a globális válság lezárultával ismét nőnek majd az energiaigények. A Mol pedig, megbízható partnerekkel az oldalán, törekedni fog orosz piaci jelenléte erősítésére. Üdvözöljük, ha be akarnak ruházni az orosz energetikai komplexumba.

A volt budapesti orosz nagykövet szerint nem zsarolnak az energiával

- A januári gázválságot Magyarország megúszta, nem utolsósorban az arányait tekintve a térségben legnagyobb gáztárolóiból kinyert gázzal, amelyből még a szomszédok megsegítésére is futotta. Ám Ukrajna továbbra is rendkívül instabil, kiszámíthatatlan. Hogyan látja a megoldást, az energiabiztonság megtartását, ami persze nemcsak Magyarország, hanem az egész régió, és valamennyi szereplő érdeke?

- Oroszország megbízható energiaszállítói tekintélyét is megtépázta a januári "gázháború" Ukrajnával, a Kijev által elszenvedett hatalmas veszteségekről nem is beszélve. Moszkvában nehéz tárgyalásokon egyeztünk meg az ukránokkal. Ám nincs rá garancia, hogy az ott elért megállapodást be is tarttják. Ukrajna mély válságot él át, pénzügyei rosszul állnak. Éles belpolitikai harc dúl. A januári konfliktus bennünket éppúgy, mint az Európai Uniót arról győzött meg, hogy szükség van alternatív gáztranzitútvonalakra. De sem a két "áramlat", a Déli és az Északi, sem más projektek - szó van ugyanis a Kék áramlat második csövének Törökországig, sőt azon túl, Izraelig való meghosszabbításáról - nem szabadítanak meg bennünket és az európaiakat az ukrán tranzitútvonaltól való függéstől. 2008-ban Ukrajnán át csaknem 120 milliárd köbméternyi gáz áramlott a nyugati fogyasztókhoz. Azt gondolom, hogy a megoldás az ukrán gázvezetékrendszer, EU-vállalatok, a Gazprom, más orosz társaságok és természetesen Ukrajna által való közös igazgatása lenne. Úgy, hogy a vezetékrendszer tulajdonjoga megmaradna Ukrajnánál, de a kezelését bérbe vagy koncesszióba adná az említett nemzetközi csapatnak. Erről Putyin orosz elnök, Schröder német kancellár és Kucsma ukrán elnök még 2003-ban beszélt, de az ukrán elnök nem tudta valóra váltani ezt az elképzelést. Felvetődik az elöregedett ukrán gázvezetékrendszer modernizációjának a kérdése is. Oroszország kész ebben részt venni. Semmi jóra nem vezetnek, mert egyszerűen nem reálisak azok a kísérletek, hogy ebből kihagyjanak bennünket - mint ahogy az a március 23-i EU-Ukrajna-közleményben történt. Julia Timosenko ukrán kormányfő - a napokban Vlagyimir Putyinnal folytatott telefonbeszélgetésben - igyekezett visszakozni, mondván, elengedhetetlen a Gazprom részvétele. Oroszország feltehetően segít majd Ukrajnának, a kormányközi konzultáció részvevői hamarosan leülnek tárgyalni. De az összes feltételről komolyan meg kell állapodni, mert igen jelentős mind a politikai, mind a gazdasági kockázat. Nagy hiba lenne megengedni még egy gázkonfliktus kirobbanását.

- Oroszország is nehéz helyzetben van. Exportja háromnegyedét az energiahordozók teszik ki, roppant pénzeket emészt fel a több mint 150 ezer kilométeres, jórészt több évtizede épült és elhasználódott olaj- és gázvezeték-hálózat karbantartása, az új vezetékek építése. Mi a megoldás?

- A világválság Oroszországot is érintette. Csökkent a bruttó hazai termék, az ipari termelés, nőtt a munkanélküliség, idegesek az értékpapírpiacok. Új költségvetést kellett készítenünk, amely jó néhány év óta először hiánnyal zár. A rubel leértékelődött. A kormány nálunk is támogatja a bankszektort, és fokozott figyelmet fordít a gazdaság reálszektorára, ebben az energetikára. Ami nagyon fontos: megvalósítjuk valamennyi folyamatban lévő szociális programot, így a nyugdíjak emelését is. Ehhez a szükséges pénzt az olaj- és gázipar tetemes bevételeiből felhalmozott tartalék- és népjóléti alapból vesszük el. Az új költségvetés hordónkénti 41 dolláros olajárra alapoz. Ha az olajár ezen a szinten marad, a hazai tartalékok három évig kitartanak, nem lesz szükség külföldi kölcsön felvételére.

- Halljuk, hogy az EU-ból érkező kritikákra Moszkvában azt mondják, jó, ha nektek így nem kell, eladjuk az olajat, gázt a kínaiaknak, indiaiaknak. Ez azért nem ilyen egyszerű, érzékeny egyensúlyú nemzetközi játszmáról van szó, amelyben Oroszországnak el kell kerülnie a túlzott függőséget Kínától, megőrizni közép-ázsiai pozícióit mindenkivel szemben. Mik lesznek a jövő orosz energiapolitikájának súlyponti elemei?

- Oroszország energia-nagyhatalom, de nem él az energiával való zsarolás vagy az energiaagresszió eszközeivel. Moszkva az egyenrangúak közti széles nemzetközi energetikai együttműködés híve. A mostani világválság, az energia-érdekkonfliktus Ukrajnával felveti annak szükségességét, hogy dolgozzanak ki nemzetközi jogi dokumentumokat, amelyek az energiapiac mindhárom szereplőcsoportja, a szállítók, a tranzitországok és a fogyasztók jogait, érdekeit figyelembe veszik. A tranzitzsarolás sem megengedhető. Oroszország, mint arról Medvegyev elnök beszélt, a jövőben aktívabban részt vesz az olajexportáló országok szervezete (OPEC) és a gázexportőr államok szervezetei tevékenységében. Figyelembe vesszük, hogy a nemzetközi piacokon erősödik a verseny. Jobban kell együttműködnünk a fogyasztókkal, gyakrabban teremteni kapcsolatot a végső felhasználókkal, csökkentve az eladói mivoltunkból adódó függőségünket. Oroszország az energetikai eszközök, erőforrások megkülönböztetés nélküli cseréjében, az azokhoz való hozzáférésben érdekelt. Igazságos árképzési elveket, átlátható üzleteket akarunk. Európa legfontosabb energetikai partnerünk volt és az is marad. De figyelembe kell venni a globális folyamatokat, az új erőközpontokat az ázsiai-csendes-óceáni térségben, amelyek súlya megnő az orosz energiahordozó-szállításokban. Kínáról, Japánról, Dél-Koreáról, Indiáról van szó. Épül a Kelet-Szibéria- Csendes-óceán olajcsővezeték.

Megindult Szahalin szigetéről a cseppfolyósított földgáz (LNG) eladása Japánnak, vásárlóként később az Egyesült Államok is belép. Az európai fogyasztók kiszolgálására is épülnek majd földgáz-cseppfolyósító üzemek. Oroszországnak hatalmas beruházásokat kell eszközölnie a kelet-szibériai, távol-keleti lelőhelyeken, az Északi-tenger alatti kontinentális talpazatban lévő készletek feltárására. Meg kell újítanunk az olaj- és gázkitermelés technológiáját. Modernizálnunk kell a csővezetékrendszert is. Hatalmas feladat a teljes orosz gazdaság energiahatékonyabb alapokra való átállítása. Hogy mindezt megvalósíthassuk, gigantikus eszközökre, a többi között külföldi hitelekre van szükségünk. Ebben a helyzetben egyáltalán nem beszélhetünk Oroszországból jövő fenyegetésről. Hazánk kiveszi a részét a nemzetközi energiabiztonság fenntartásából. Magától értetődő, hogy az energiahelyzet szóba kerül Dmitrij Medvegyev és az amerikai elnök, Barack Obama júliusban tervezett újabb találkozóján.