Fehér minden. Fehér minden.

Most küldött el értem Isten.

Fel akarok kelni innen.

Jeges kezét érzem kezemben,

szentjei közé emel engem,

megyek, hogy jöttét megjelentsem.

Fiam kérte, odaadtam,

hűségem bár fogyhatatlan:

férfivérem folytatatlan.

Kezemben Ábrahám kése,

Ő nem küldött angyalt mégse,

ez az Atya ölelése.

Megálltam a síkos vérben,

akkor jött az Isten értem,

ez volt újjászületésem.

Égre üvölt a világ piszka,

de áldozatom tiszta, tiszta,

él a megváltás igaz titka.

Szíjazhatnak fehér ágyra:

várok egyetlen szavára,

itt van végre valahára.

Nyelvem helyén tüzes nyelvet,

rohadt szívbe friss kegyelmet,

adott örök engedelmet.

Szurkálnak, kifeszítve fekszem,

mint Jézus teste a kereszten,

így tesz új próbára engem.

Hallom, gyilkosnak neveznek,

innen többé nem eresztnek,

érzem szálkáit a keresztnek.

Ordítok, hörgök, harapok,

torkomon forró vér csorog,

Istenem, nézz rám! Itt vagyok!

Jég alá nyomnak. Fehér minden.

Ide is eljön értem az Isten.

Fel akarok kelni innen.

Szabó T. Anna (1972)

József Attila-díjas.

Legutóbbi könyvét Elhagy címmel

2006-ban adta közre a Magvetőnél.