Mátis Viktor 2006-ban, 22 évesen utazott Törökországba, Antalyába, hogy tíz hónapig egy extrémsport-egyesület önkéntese legyen, emellett árvaházban sportprogramokat szervezzen kicsiknek. Csak törökül kommunikálhatott, így nyelvtudása nulláról felsőfokra fejlődött, honosított nyelvvizsgája pedig itthon is érvényes. Jelenlegi állása is részben ennek köszönhető: a Külügyminisztériumban a többi között Törökország EU-csatlakozásával is foglalkozik.

Viktor egyike azoknak az exönkénteseknek, akik a szolgálat után is aktívan részt vesznek a programban. Már kint-tartózkodása alatt megalapította az exönkéntesek törökországi szervezetét. A www.v4v.mlap.hu internetes oldalon pedig létezik egy levelezőlista, amelyen aktuális állásajánlatokat, projekteket, találkozókat hirdetnek meg. Viktor szerint egyik legnagyobb hozadéka az önkéntességnek az, hogy az ember megtanulja, hogyan birkózzon meg önállóan a problémákkal egy olyan országban, ahol még nyelvi akadályok is nehezítik a dolgát.

Pozitív élményekkel tért haza januárban Nagyváradi Alíz is, aki 24 évesen Olaszországban, Vicenzában, egy SOS-gyermekfaluban töltött el egy évet. - A célom az volt, hogy egy harmadik idegen nyelvet anyanyelvi környezetben sajátíthassak el azáltal, hogy ott élek, dolgozom. Szerettem volna elszakadni az itthoni mindennapoktól és olyan élettapasztalatot szerezni, amelyre az egyetemi évek alatt nem volt lehetőségem - magyarázza.

Szerinte a projektkeresés során kitartónak kell lenni: előfordulhat, hogy a jelentkezést 50-100 helyre is el kell küldeni, míg megérkezik a pozitív válasz. Alíz körülbelül egyévi keresés és kétszeri pályázási forduló után tudott elutazni, de véleménye szerint megérte az idő- és erőbefektetés. Először egy családhoz került, ahol egy nevelőanya és hat kisgyermek életét segítette. Később a gyermekfaluban hátrányos helyzetű édesanyák 1,5-4 éves korú gyerekeivel foglalkozott, amíg anyukáik - többnyire bevándorlók - nyelvet tanultak, munkát kerestek, vagy dolgoztak. - Voltak nehézségek, főleg kezdetben, de mire hazajöttem, sokkal talpraesettebb lettem - mondja.

Alíz szerint az önkéntes időszak legfontosabb eredménye az volt, hogy sokat tanult a gyerekekről, érzékenyebbé vált problémáikra. Tapasztalatait itthon is hasznosította: a battonyai SOS-gyermekfaluban farsangi mulatságot szervezett, és élménybeszámolót tartott. Az önkéntes munka hosszú távú terveit is segíti, mert az egyetem után a gyermekjogok és a gyermekvédelem területén szeretne elhelyezkedni.

Az Európai Önkéntes Szolgálatot (EVS) az Európai Bizottság hívta életre: 18 és 30 év közötti fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy egyénileg vagy csoportosan egy másik uniós országban vagy más partnerállamban töltsenek el hoszszabb-rövidebb időt önkéntesként. A program minden fiatal számára hozzáférhető, Magyarországról tavaly mintegy kétszázan utaztak külföldre. A legnépszerűbb célországok: Németország Spanyolország, Olaszország és Franciaország. Az önkéntesek többsége, majd kétharmada, lány.

Ruska Mónika, a Fiatalok lendületben program kommunikációs felelőse öt lépésben foglalta össze, mi a teendő, ha valaki EVS-önkéntes szeretne lenni. - Az érdeklődő mindenekelőtt tájékozódjon, fogalmazza meg magában, mi a célja, mit szeretne csinálni, hová menne, mennyi időre tudná vállalni a munkát. Érdemes az ex-önkéntesek bejegyzéseit, blogjait (www.myevs.net) átböngészni - mondta. A következő lépésben keressen egy hazai akkreditált küldő szervezetet, amely segít a keresésben, a pályázásban, a felkészítésben, a kiutazás megszervezésében. Ideális az, ha a pályázó már eleve tagja egy hazai civil szervezetnek, amely akkreditált az EVS-programban (www.evs database.eu).

Utóbbi azért fontos, mert csak ilyen szervezetek küldhetnek és fogadhatnak önkénteseket vagy koordinálhatják a munkát. Tavaly decemberben 140 akkreditált magyar szervezet volt az adatbázisban: 73 küldő, 91 fogadó és 37 koordináló. A Magyarországon akkreditált szervezetek száma meghaladja a környező országok EVS-ben részt vevő civil szervezeteinek a számát, és lekörözi Portugália, Görögország, a skandináv országok, Hollandia és Írország hasonló adatait is.

Az érdeklődőknek tehát meg kell találniuk az ideális fogadó szervezetet és a feladatot, amire vállalkoznának. Az EVS-projekt a legkülönfélébb témákra vagy tevékenységi területekre összpontosíthat: kultúra, ifjúság, sport, szociális munka, kulturális örökség megóvása, művészetek, polgári védelem, környezetvédelem, fejlesztési célú együttműködések.

Fel kell venni a kapcsolatot a kiszemelt fogadó szervezetekkel, önéletrajzot és motivációs levelet küldeni, valamint érdeklődni, hogy az adott projektre van-e szabad hely. A keresés fél évet is igénybe vehet, és megtörténhet, hogy akár 40-50 helyre is el kell küldeni a jelentkezést. (Folyamatosan frissülő EVS-helyek: www.youthnet works.eu.)

Ha a felek megállapodtak a részletekben, és minden kérdést tisztáztak - olyan alapvető dolgokat, mint a szállás, a mentor személye, a nyelvtanulás lehetősége -, be lehet nyújtani a pályázatot, hogy a fogadó szervezet támogatást igényeljen az EVS-projekt költségeinek a fedezéséhez. A támogatás fedezi a ki- és a hazautazás költségét, a biztosítást, a szállás és az étkezés költségeit, a felkészítést, a nyelvtanulás költségeit és a zsebpénzt.

A fiatalok a megérkezés után - a mentor állandó támogatása mellett - felkészítésen vesznek részt, majd egy félidős és egy záró értékelő találkozón, amelyek célja a felkészülés, illetve a nemzeti irodáknak történő visszajelzés. Hazajövetel után az önkéntes "Youthpass" tanúsítványt kap: a dokumentum hasznára lehet jövőbeli tanulmányai és szakmai élete során.

Évente öt határidőt ad az EVS a pályázatok benyújtására - a következő június elseje. Ha valaki azt gondolja, hogy két hónap rövid a felkészüléshez, szeptember elsejéig, aztán pedig november elsejéig jelentkezhet önkéntesnek. A pályázatok elbírálása másfél hónapig tart. Azok, akik bekerülnek a programba, a küldő szervezettel közösen elkezdik megszervezni a kiutazást. Indulás előtt részt kell venni egy háromnapos felkészítő képzésen.

Az IBM a fejlődő országokba küldi jószolgálati munkára vezetőit

A világszerte mintegy 400 ezer embert foglalkoztató IBM-nél tavaly döntöttek arról: három év alatt hatszáz vezetőt, leendő vezetőt választanak ki munkatársaik közül pályázattal, és egy hónapra a Föld fejlődő régióiba - például: Ghánába, Vietnamba, a Fülöp-szigetekre, Tanzániába, illetve Romániába - küldik őket, hogy segítsék a civil szervezetek munkáját, a gazdasági fejlődést. Az önkéntes jószolgálati csapatokba nyolc, más-más szaktudású és kultúrájú embert osztanak be, akik olyan non-profit projektekben működnek közre, amelyekben fontos szerepe van az információs technológiának. Romániában - Temesvárott és Sibiuban - magas növekedéspotenciállal rendelkező kis- és középvállalkozások beazonosítása a feladat, amelyeknek üzleti tréningre van szükségük ahhoz, hogy a regionális és globális kereskedelmi hálózatokba bekerülhessenek. Törökország nyugati részén, az Égei-térségben a helyi kereskedelmi kamarák és városi tanácsok támogatásában, Ghánában kis- és középvállalkozások tréningezésében, üzleti modelljük fejlesztésében segítenek a szakemberek. Tanzániában egy globális mikrofinanszírozási szervezetet támogatnak. A Fülöp-szigeteken menedzsmentinformációs rendszerek kidolgozása a cél, Vietnamban pedig a Danangi Kereskedelmi Kamarával együttműködve információs technológiai menedzsmenttréningeket szerveznek kis- és középvállalkozások számára.

A programok amellett hogy segítséget jelentenek a helyi közösségeknek, az IBM új vezetői generációjának kinevelésében is szerepet játszanak. Európából Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Németország, Magyarország, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország és Szlovákia vesz részt a programban.

Csapatépítés közben: önkéntesek EVS-képzésen Kemencén