- Elfelejtette kiszedni belőle - mondta az asszony csitítóan. Van ilyen.

- Még jó, hogy nem vitte magával dolgozni - jegyezte meg a férfi, és kérges ujjbegyével megtapogatta a fejsze élét. Persze, csak észrevette volna, ha egy buckánál beleáll a hátába.

Az asszony meg akarta mondani, hogy tankolni kellett volna, úgyhogy a fiú gyalog ment dolgozni, a motor odakünn áll, a keramiton, az ajtó előtt. Végül nem szólt. Arra gondolt: ezt a férfi is észrevehetné, ha másból nem, hát abból, hogy az indítógyertya ott van most is a kávéfőző mellett. A fiú ki szokta szerelni a motorból éjszakára, bár az apja szerint fölösleges, ilyen ósdi tragacsot senki nem akar ellopni.

- Nézzed csak! - a férfi lehajolt, és egy kettéhajtott színes újságot vett föl a földről. A fiú hátizsákjából esett ki, amikor a fejszét szedték ki belőle. A címlapon is, a belsejében is meztelen nők. A férfi a fiú ágyára dobta a lapot. - Na, ha hazajött, erről majd kicsit beszélgetünk.

Fogta a fejszét, kivitte a konyhába. Az ablakhoz legközelebbi nejlonzsákból kirángatott egy nagy darab ágat. Megtapogatta, majd megcsóválta a fejet: - Megint vizeset hozott.

- Sok eső esett - mondta az asszony. Azt mesélte, hogy az erdőben is minden csuromvíz. Másmilyet nem tudott hozni. A motor is tiszta sár.

Az ablak alatt állt egy korhadt tuskó. Az előző helyen, ahol laktak, volt egy kis saját udvaruk, a férfi kivágott onnét egy kiszáradt fát. Aztán az önkormányzat eladta a házat egy vállalkozónak, őket pedig átköltöztették. A férfi magával hozta a tuskót. Most föltette rá az ágat, és beleköpött a markába.

Az első csapások után elkezdtek dörömbölni.

- A rohadt életbe - mondta a férfi, és mind a két kezével megmarkolta a fejsze nyelét. Már megint.

- Fölülről jön - az asszony a plafont nézte. A falat ütik, de hallani, hogy odafönt. Az elsőn.

- Azok, akik fölöttünk laknak?

- Azt hiszem.

A dörömbölés abbamaradt. A férfi megint meglendítette a fejszét. Nedves volt a fa, de azért könnyen lehetett dolgozni vele. A harmadik csapás után újra kezdődött a dörömbölés. Ezúttal az előbbinél jóval hosszabban és lendületesebben verték a falat.

- Ez nem igaz - a férfi megcsóválta a fejét. Hát ebben a házban nem lehet semmit se csinálni?

- Szombat délután van - mondta az aszszony. Lehet, hogy pihennének. Gyerek is van. Biztos aludna.

- Aludjon éjszaka - a fejsze megint lesújtott az ágra.

A fal már szinte rengett a dörömböléstől.

- Levered a vakolatot! - ordította a férfi, fejét a plafon felé szegve. Idióta!

Ütötte tovább az ágat, a fentiek is dörömböltek rendületlenül. Akkor se hagyták egyből abba, amikor a férfi letette a fejszét a tuskó mellé, hogy kicsit pihentesse a karját.

- Nektek könnyű - morogta. Nektek ott a konvektor. Meg a gáz.

A dörömbölés végül csak egy rövid időre szűnt meg, addig, amíg a férfi újból le nem csapott az ágra.

- Fölmegyek! - mondta, és elindult az ajtó felé.

- Hagyjad már! - az asszony megragadta a karját. A férfi kirántotta magát, kinyitotta az ajtót, és a fejszével a kezében kiment az udvarra. Fölnézett a gangra, egy darabig figyelte az ablakokat, de nem látott egyikben se mozgást. Ismét elkezdett szemetelni az eső.

- Tényleg csupa sár a motor - mondta a férfi, miután visszament a lakásba.

Az asszony a szobában volt. Még éppen időben vissza tudta tenni a meztelen nős újságot a hátizsákba, amit aztán berúgott a fia ágya alá, mialatt a férfi kiment a konyhába egy kazal fáért. Elkezdte bepakolni őket a kályhába.

- Egyelőre elég lesz - dünnyögte. Hadd aludjon az a gyerek.