Egy esős, szürke tavaszi délután

apuval Dublinban sétáltunk,

és ahogy elmerült magában,

egyre gyorsabb tempóban

lépett előre, mellette én, a kisfiú,

szinte elvesztettem az iramot.

Hozzám beszélt, magyarázott,

kifejtette, hogy az élet

olyan rövid, akár egy pillanat,

és ha becsukom a szememet,

mire kinyitom, már öreg ember leszek.

Nem értettem, ezt mire érti,

akkor még az évek sem léteztek,

csak a percek, órák és napszakok,

de attól rettegek azóta is,

hogy egyszer véletlenül

kinyitom a szememet.

Gerevich András (1976)

Legutóbbi könyvét Férfiak címmel 2005-ben adta közre a Kalligramnál.