Vili harmonikázik a gangon, nincs

hangom, anya énekel, őt se hallom,

sötét hajával a kád fölé hajol,

minek hozott a világra, utána

faggatózom az ablakba kiállva,

fel sem épültem és már visszafázom,

a bőrömből vetkőztet ki a lázam.

Most meg kábán nyújtózom el a kádban,

fehér hajómmal lábam közt a csapnál;

vihar közeleg, nem emlékszem másra,

Vili körmére, sem a kőre, gangunk

hűvösére s dalra sem, gondolásra.

Marno János (1949) Artisjus irodalmi díjas.

Legutóbbi könyve Nárcisz készül címmel

2007-ben jelent meg a Tipp-Cultnál.