Most nem lehet, hát jó, de most ez óvatosság

vagy sajnálkozás? És mikor lehet, azt nem mondják,

vagy már születéstől nem lehet, vérpatak folyik

közöttünk, ez maradt az ősi vérmocsárból,

és a számok, de azokkal se lehet szorozni,

összeadni, úgy maradnak rajtam.

Most nem lehet, akkor mire volt az esküvés,

ha másnál lehet, miért a véletlen, én miért,

hogyan? A hegyre felmenni rossz lábakkal

kinek kellett hozzá, nehéz vödörből valamit

az árokba önteni, lassan elpusztítani valakit,

sosem használt kulcsot elhajítani.

Mindig megtagadnak, akkor az vagyok,

utolsó, utolsóként ugyanaz, nem szabad

egyesülnöm senkivel, mert mi jön ki abból.

Mit keressek, ha az első nagy örömhöz,

a terméketlen élvezethez akarok visszajutni?

Csak a vért lehet, ahogy körülvesz egészen.

Szijj Ferenc (1958) József Attila-díjas.

Legutóbbi könyvét Kenyércédulák címmel

2007-ben adta közre a Jelenkornál.