Lapzártakor a létszám: 6757347213
Azt is leszögezte, hogy ezenközben az élelemtermelés csak számtani haladvány szerint növekedhet, vagyis a XX. század elejére csak 55 millió ember eltartására lesz elegendő. Az angol tudós a népességszámot illetően szerencsére tévedett, a sziget népessége ma sem több 60 milliónál. És negyedszázad alatti duplázódásról sem tud a világstatisztika.
Az azonban bizonyos, hogy míg az időszámításunk kezdete körülre becsült 160 milliós világnépességből 900 év alatt lett 320 millió, a következő duplázódáshoz csak 800 év, később 150, majd csupán 100 esztendő kellett. Az 1950-es két és fél milliárd földlakóból pedig már harmincöt év múltán, 1985-ben lett ötmilliárd. Malthus elmélete némi késéssel már-már beigazolódni látszott. Ám az ezredfordulótól lassulni látszik a népességszaporodás üteme, és bizonyos, hogy 2010-ben nem leszünk tízmilliárdnyian. Mértéktartó becslések 2050-re is csupán 9,3 milliárd emberrel számolnak, sőt akad olyan feltevés, hogy az emberiség összlétszáma csak 2300-ben lesz annyi. Napjainktól a belátható jövőig a duplázódás idejét valószínűleg ismét száz esztendőkben kell majd mérni.
Mindez persze csak a Föld egészére áll. Földrészenként és koronként óriási különbségek vannak. A XX. század elejéig Európa, Észak-Amerika és Ausztrália vezette a növekedési listát. A második világháború után a hangsúlyok megváltoztak, azóta Ázsiában, Latin-Amerikában és - főként a legutóbbi évtizedekben - Afrikában nagyobb a népességszaporodási ráta (van olyan - inkább sokkoló, mint reális - előrejelzés, hogy 2100-ban a fekete földrészen 4,4 milliárd ember fogja taposni egymás sarkát).
A magyarázat nem túlságosan bonyolult. A "fejlődőnek" mondott (valójában jobbára "fejletlen") országokban - így volt ez sok-sok évtizeddel, sok évszázaddal ezelőtt Európában és Észak-Amerikában is - a legtöbb családban sok gyermek születik. Mert eleven az évezredes tapasztalat: sok gyermeknek kell életet adni, hogy közülük a roppant arányú csecsemőhalálozás és a temérdek későbbi gyógyíthatatlan vagy nem gyógyított betegség ellenére is felnőhessen annyi, amennyi a család fennmaradásához, esetleg anyagi gyarapodásához elegendő. Ezenközben az orvostudomány a töredékére csökkentette a csecsemőhalálozást, képes meggyógyítani sok-sok millió korábban menthetetlen beteget, a születéskor várható élettartam az életkörülmények javulásának köszönhetően számottevően meghosszabbodott. Alapos okkal használhatjuk a "demográfiai robbanás" kifejezést.
Afrika tucatnyinál több országában 40 ezreléknél, Nigerben és Maliban 50 ezreléknél is nagyobb a születési ráta (az ezer lakosra jutó születések száma). Az "átlagasszony" Maliban és Nigerben hétnél, tucatnyinál több más afrikai országban ötnél több gyermeknek ad életet. Kevés híján hét gyermeket szülnek az afgán és a jemeni nők is. Igaz, néhány országban - elsősorban kisebb népességűekben - elriasztó a halálozási ráta is: Botswanában 28,9, Lesothóban 28,3, Szváziföldön 27,6 ezrelék. Szváziföldön és Botswanában a születéskor várható élettartam kevesebb mint 35 esztendő.
Az említetteken kívül részben a családtervezési módszerek ismeretlensége vagy lehetőségének hiánya okán magas születésszámoknak és a csökkenő halálozási aránynak köszönhetően jó néhány afrikai országban 25 ezreléknél nagyobb a természetes szaporodás rátája (például Ugandában 34,1, Maliban 32,8, Nigerben 30 ezrelék), s ugyanez áll Irakra, Afganisztánra és Guatemalára is.
Ezenközben az Egyesült Államok születési rátája 14 (az "átlagasszonyoknak" 2,1 gyermekük van), halálozási rátája 8,1, természetes szaporodási rátája 5,9 ezrelék, Európa hat legnépesebb országában és a népessége nagyobbik felét az Uráltól nyugatra tudó Oroszországban az asszonyok életük során 1,1-1,9 gyermeknek adnak életet. Márpedig a népesség létszámának fennmaradásához - ha nem számítjuk a bevándorlókat - kettőnél nagyobb gyermekszám szükséges.
A napjainkban négymilliárdos Ázsia népessége szaporodni fog, de - a Kínában és Indiában bevezetett korlátozások következményeképpen - korántsem az afrikaihoz fogható arányban. Ezzel a becslések szerint 2050-ben ott él majd a Föld lakóinak 60 százaléka (a 9,3 milliárdos előreszámítást alapul véve kereken 5,6 milliárd ember).
Ugyanezt a számítást elvégezve Európa népességaránya 12-ről 6 százalékra, lélekszáma alig több mint félmilliárdra csökken. Észak-, Közép- és Dél-Amerika népességaránya - elsősorban az Egyesült Államok várható bő százmilliós népességnövekedésének köszönhetően - 13-ról 14 százalékra növekszik (kereken 1,3 milliárd ember). A becslések szerint a 9,3 milliárdhoz Afrika járul hozzá a legnagyobb mértékben: 1,9 milliárd lakosa teszi ki majd a Föld össznépességének - a mai 14 százaléknyi aránnyal szemben - az egyötödét.
Hogy négy évtized múlva 9 milliárd embert el tud-e tartani a Föld? Nagy valószínűséggel: igen - ha föltehetőleg százmilliók, milliárdok tengernyi nélkülözése, korai halála árán is.
Ami viszont bizonyos, bolygónkon egyre többen élünk. Szinte hajszálpontosan megmondhatjuk azt is, hogy hányan. Keressük meg számítógépünkön a Google Worldometers címet. Ott futó számsor mutatja az adott pillanatban becsült földlakólétszámot, az ebben az évben és a képernyőnézés napján addig születettek és elhunytak számát, valamint az adott napon addig bekövetkezett népességnövekedést. Lapzártakor 6757347213 ember élt a Földön.
