- A sok közül kettőt emelnék ki. Az egyik az agrárnépesség csökkenése, ami nem indokolható sem a műszaki-technikai haladással, sem a termelékenység javulásával. A legutóbbi hivatalos adatok szerint a mező- és erdőgazdaságban foglalkoztatottak száma hazánkban 182900 fő, vagyis az összes foglalkoztatott 4,7 százaléka (az élelmiszeriparral együtt 8,1 százalék). Több nyugat-európai országban ennél kisebb az agrárnépesség aránya - olvassák az aggódók fejére a "mindentudó" kritikusok. Ám figyelmen kívül hagyják, hogy az egybevetés torzít, mert a példaként emlegetett országokban a magyarországinál nagyobb a népsűrűség, így az agrárnépsűrűség is. A kérdés az, hogy 100 hektár művelt területre csak 3-4, vagy akár 10-12 mezőgazdasági foglalkoztatott jut-e egy adott országban. Továbbá: milyen képzettséggel, milyen infrastrukturális háttérrel rendelkeznek a mezőgazdaságban dolgozók.

- Ez a vita nem új keletű. Ön már az 1980-as évek elején szembeszállt azokkal, akik sokallották a mezőgazdaságban dolgozók arányát.

Az agrárnépesség csökkenése nem indokolható sem a műszaki-technikai haladással, sem a termelékenység javulásával

- Akkor is az volt a helyzet, hogy némelyek téves adatokból indultak ki. Nem vették figyelembe például az úgynevezett melléküzemágakban dolgozók számát, akik alapvetően ipari tevékenységet végeztek, emellett persze kertészkedtek, állatot tartottak. De nézzük a másik figyelmeztető tényezőt: az agrártermelés extenzív irányú szerkezeti változását, ami nem független a mezőgazdasági népesség csökkenésétől. Egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon rendkívül egészségtelen eltolódás következett be az állattenyésztés és a növénytermelés között, az előbbi terhére. Falvaink igen nagy részéből lassan maga az állattartás is eltűnik. A Dunántúl méretű Dániának vagy Hollandiának háromszor-négyszer nagyobb a sertésállománya, mint Magyarországnak. Az egységnyi agrárterületre jutó állatállomány méretében még nagyobb az eltérés az előbbiek javára. Ausztria szarvasmarha-állománya mintegy háromszorosa a magyarországinak. Tej- és húshasznosítású tehénállományunk történelmi mélyponton van: alig több mint 300 ezer darabra tehető. A tejellenőrzésben tartott tehénállomány létszáma a tíz évvel ezelőtti 271849-ről mára 191721-re, a tenyésztőhelyek száma pedig 921-ről 555-re apadt. Elkeserítő érdekesség: hazánkban 2007-ben az egyéni gazdaságok 98 ezer tehenet tartottak és majd 97 ezer traktorral rendelkeztek. Micsoda abszurd szám! Minden tehénre egy traktor. És tegyük hozzá: a traktor csak importból származhat.

- Mi ennek az abszurd helyzetnek az oka?

- A földhöz, a természeti tényezőkhöz való viszony.

- Miben nyilvánul ez meg, és hogyan lehetne rajta változtatni?

- A legelső teendő annak a szemléletnek a visszaszorítása, amely a földdel való foglalkozást, a föld népét, a falut az elmaradottsággal azonosítja. Régóta kísért ez a szellem Magyarországon. Ugyanakkor kiváló magyar közgazdák már a két világháború között világosan látták a föld értékét. Ők a nemzeti vagyon elemei között az első helyre a földbirtokot állították. Ma Magyarország az az európai ország, amelyben az ország területéből a legnagyobb arányú a termő-, azon belül a mezőgazdasági terület. A 9,3 millió hektárból - a kettő együtt - 7,7 millió hektár.

- A föld lassacskán csak mint az ingatlanspekuláció tárgya jelent értéket.

- Nagy hiba, hogy okosabbnak hisszük magunkat eleinknél. Kálti Márk a XIV. században írta a Képes Krónikában: "Akié a föld, a víz, a fű - azé minden!" Jóllehet a hármas jelkép immáron sok egyebet is takar, kifejezi a lényeget, amiről nem volna jó elfeledkezni. Ma már tudjuk, hogy a föld mellett a víz a legértékesebb kincsünk, amelyben szintén nem szűkölködik Magyarország. Van belőle napi fogyasztásra, öntözésre, ipari célokra, energiatermelésre. Vízi útnak, sportolásra, hévíznek-gyógyvíznek is - de mindezek mai hasznosításának mértéke aligha kielégítő. A világ számos országa sorra építi - és sikerrel hasznosítja - a "fehér szén" erőműveit, hajókikötőit, vízi országútjait. Mi továbbra is, az "Ugocsa non coronat" elvét látszunk követni. Volna pedig más is, figyelemre igazán érdemes. A "fű" természetesen akkor válik nagy értékké, ha átalakul, ha átformálható helyben fogyasztható, vagy távolabbra szállítható agrártermékké. Volt idő, amikor a magyar hús a Pó-síkságon, a lengyel vajdaságokban, vagy Bécsen túl, a Nyugat váraiban, városaiban is keresett volt. Miért ne lehetne újból keresett, számon tartott a minőségi - akár a "bio" - magyar agrárexport Európában - s a mai jó szállítási feltételek mellett - a világ más országaiban?

- Nemcsak jámbor óhaj-e mindez?

- Akár termőföldünknek - és gyümölcsének - jobb hasznosításáról, akár vízvagyonunk és más adottságunk korszerű, okosabb kamatoztatásáról, akár azok előnyösebb forgalmazásáról, bevételeink növeléséről legyen szó, indokolt a kérdés: felkészült-e, tudja-e végezni mindezt a magyar társadalom a XXI. század követelményei szerint. Egyértelmű a válasz: minden résztvevő nem, a tájékozatlanság, felkészületlenség tengerében csak a kiemelkedő szigetek jelentik a reményt. A tudás szigetei azonban összefüggő területté változtathatók, ha mindenhol, mindenki vállalja és elvégzi ebben a ráháruló feladatot.

- Azokról a kérdésekről, amelyekről ön beszél, legfeljebb politikai kampányokban esik szó, természetesen azok színvonalán. Ön szerint a fentieken túl mi a legfőbb érv arra nézve, hogy az agrárgazdaság rendbetétele létkérdése a magyar társadalomnak.

- A kérdésre kérdéssel válaszolok. Vajon a reálgazdaság helyén van-e a mai világban? A jelenlegi válság mindennél világosabban mutatja, hogy nincs. Mindent ural a fogyasztás kultusza, a valóságot a látszat uralja. Az ebből fakadó krízis pedig a gyengébbeket, a szegényebbeket érinti a legsúlyosabban. Ezt most világosan mutatja térségünk helyzete, amelyben - mivel ebből valami előnyt remél - az egyik nyomorult azt bizonygatja, hogy a másik még nála is sokkal nyomorultabb. Sokan pesszimistán néznek a jövőbe, nekem azonban - hazai keretek között maradva - az a véleményem, hogy ez az idő a legkedvezőbb arra: értse meg a magyar társadalom, hogy a reálgazdaságban van a mi felemelkedésünk nagy esélye. S ha a reálgazdaság felértékelődik, akkor felértékelődhet, illetve csak ebben az esetben értékelődhet fel, kerülhet az őt megillető helyre az agrárgazdaság.

Helyreigazítás

2009. március 21-i, "A bankelnök" című cikkünkben valótlanul közöltük, hogy Simor András jegybankelnök elhallgatta, hogy vállalkozásai vannak Cipruson.

A valóságban Simor András - eleget téve vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének - kinevezésétől kezdődően a tényleges vagyoni viszonyait tükröző vagyonnyilatkozataiban folyamatosan feltüntette a kizárólagos tulajdonát képező egyetlen ciprusi székhelyű vállalkozását.

A Népszabadság szerkesztősége