Csontváz a szekrényben
A 64 évvel ezelőtt, 1945. március 24-én történt tömeggyilkosságot - amikor a magyar-osztrák határ közeli dél-burgenlandi Rohoncon (Rechnitz), a kastélyban rendezett éjszakai orgia során a Batthyány Margit által meghívott magas rangú SS-vendégek halomra gyilkoltak 180-200, a kastély pincéjében fogva tartott magyar zsidó munkaszolgálatost, már feldolgozták a történészek, s Agyonhallgatva címmel tíz éve dokumentumfilm is készült Rohonc "elnémult" lakóiról.
"A Thyssen családnak a rohonci történetben és a háborúban játszott szerepéről, felelősségéről azonban eddig nem beszélt és nem írt senki. A Thyssen-sztori - amivel a könyvemben foglalkozom - az új elem a történetben" - magyarázta Litchfield.
Valójában nem is egy, hanem két könyv született. Az egyik Thyssen-leszármazott, Heini rendelte meg Litchfieldtől a család történetének megírását. "Lényegében már kész voltam a családtörténettel, amikor feleségemmel - aki egyben alkotótársam és lévén német anyanyelvű, az egész munka során a tolmácsom is volt - 2003-ban ellátogattunk Rohoncra" - mondta az író. "Csak kíváncsiak voltunk, nem akartunk semmit sem felkutatni, hiszen Heini Thyssen a beszélgetések alatt csak annyit mondott, hogy a kastély, ahol nővére, Margit élt, elpusztult, az oroszok felégették. Feltűnt azonban, hogy a kastélynak vannak ép részei, és elhatároztuk, hogy szétnézünk és maradunk még egy napot. A kis helyi hotel tulajdonosa csodálkozott is, mi szél hozott bennünket, hiszen ez itt nem turistalátványosság. Elvitt minket egy idősebb férfihez, aki elmagyarázta, hol tartották fogva a kastélyban a beteg, legyengült magyar zsidókat. Az úrnő, Margit - mondta a háború alatt a kastélyban szolgált néhai édesapját idézve a férfi - mindig jelen volt a zsidók kínzásakor, látni akarta, hogyan ölik meg őket."
Litchfield ekkor elhatározta, hogy tudni akarja az igazságot, ezért összegyűjti a fellelhető bizonyítékokat. A helyi történészszel, Josef Hotwagner úrral is felvette a kapcsolatot, akinek tudomása volt arról, hogy 1945 áprilisában a szovjetek Rohoncon feltárták a tömegsírokat, és a fotókkal illusztrált dokumentumokat átadták az osztrák hatóságoknak. Hogy, hogy nem, azonban ezek a bizonyítékok eltűntek, és eddig nem kerültek elő.
"Londonban találtunk egy magyar zsidó túlélőt, aki elmondta, hogy ő volt az egyike azoknak a zsidó munkaszolgálatosoknak, akikkel a helyi nácik megásatták a magyar zsidók sírját, és - mivel ő meg tudott szökni - nem végezték ki a többiekkel együtt. Az osztrák hatóságok - egy sor peres eljárás után - elismerték a rohonci tömeggyilkosságot, és mi is számos írásos és szóbeli bizonyítékkal rendelkezünk. Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy mindez megtörtént, és Margitnak köze volt a tömeggyilkossághoz, mivel ő hívta meg a zsidókat lemészároló SS-vendégeket. Engem viszont elsősorban az érdekelt, hogyan és miért úszta meg a felelősségre vonást a néhai Margit és a Thyssen család, amely ma is az egyik leggazdagabb iparmágnás dinasztia Németországban."
Elhatároztam, hogy az első könyv, a Thyssen-családtörténet mellett írok egy másodikat is, amelyikben legalábbis megpróbálom feltárni az igazságot. Az igazság megismerése ugyanis erősebb a fikciónál. Így született meg Litchfieldnek The Thyssen Art Macabre (A Thyssen művészet haláltánca) címmel 2007-ben angolul megjelent műve. Nem érez lelkiismeret-furdalást azért, mert az első, sohasem publikált munkájában, amelyet a család megrendelésére készített, megszépítette a családtörténetet, vagyis nem írta meg az igazat. Végül is szüksége volt a pénzre: kellett a megélhetéshez és ahhoz is, hogy megírhassa a másodikat, az igaz történetet. "Soha nem engedtek volna be a családi archívumba, ha nem írom meg a Thyssen-monográfiát. A család dokumentumait elzárva, lakat alatt őrzik, még azt sem mondhatom meg, hogy hol" - felelte kérdésünkre a szerző. Mindenesetre bőséges anyagot talált, akár két-három könyvre elegendőt. De meg kellett húzni a határokat. "Fontos volt, hogy az azóta (2002-ben) elhunyt Heini Thyssen támogatását élveztem. Ő lényegében nem ellenezte, hogy megírjam a második könyvet, az igazsággal együtt. A család ma élő leszármazottait, az öt unokát pedig nem igazán érdekelte, hogy mit találok az archívumban. Heini fia csak annyit mondott, kutassak, amennyit akarok, de őt ne kérdezzem semmiről, nem akar nyilatkozni." Litchfield tehát úgy érzi, hogy a leszármazottak ma szemet hunynak a történtek fölött.
Konklúziója szerint a Thyssen-dinasztia története egyedi abból a szempontból, hogy a közismerten nácibarát család tagjait, beleértve Margitot is, aki végül jómódban halt meg 1989-ben Svájcban, soha nem vonták felelősségre azért, amit a második világháborúban tettek: "A család, azzal, hogy semmit nem tett Margit őrültségei, patológiás kegyetlenségei ellen, elnézték bűneit (és SS szeretőit), maguk is érintettek voltak a rohonci tömeggyilkosságban. Ezt a történetet a család 60 éven át eltitkolta, és nem mondta meg róla az igazat." A Thyssen család történetében nagyon fontos a "magyar kapcsolat". A Thyssenek magyarnak mondták magukat, magyar nemesi címeket szereztek (Margit Batthyány grófhoz ment feleségül). Nem véletlenül: magyarságuk mögé bújva akarták leplezni háborús üzelmeiket. "Magyarként" azt mondták, hogy ők nem felelősek azért, ami Németországban történt. Nem titok azonban, hogy a németországi Thyssen-bányákban és
-fegyvergyárakban kényszermunkásokat, köztük több tízezer zsidót használtak. Ezrével dolgoztatták őket halálra. A Thyssen-vállalat volt az egyetlen, amely a többi nagy német cégtől, így a Krupp-művektől és másoktól eltérően nem ismerte el háború alatti felelősségét.
A Thyssen-dinasztiát leleplező mű eddigi visszhangjáról Litchfield elmondja, hogy volt olyan berlini történész, aki azt állította, az egész rohonci történet csupán kitaláció. Ennek ellenére a németországi visszhang volt a legpozitívabb, az angolokat gyakorlatilag hidegen hagyta a történet. Litchfield reméli, hogy hamarosan magyarul is megjelenik könyve. A Nobel-díjas osztrák írónő, Elfriede Jelinek Lietchfield könyve alapján írt színdarabja után, amelyet ma is nagy sikerrel játszanak Münchenben, tervezik, hogy filmet is készítenek a Thyssen-Bornemisza család rendkívüli történetéből.
